{back}Vissza az előző oldalra

Egek ura

 

A filmet többen meglepetés gy?ztesként tartották számon az idei legjobb filmért járó Oscar versenyében. Annak ellenére, hogy nem lett igazuk, nincs okunk panaszra.

A történet nem túl bonyolult. Még csak nem is nagyon történet. Ám a megfelel? kezelésnek hála elegend? ahhoz, hogy elszórakoztasson minket egy estére. A középpontban egy egyszer? ember áll furcsa munkával. Ahhoz, hogy ne rúgják ki, neki kell kirúgnia embereket azok vezet?i helyett, akiknek ehhez nincs kedve vagy mersze. Hozzá csapódik egy fiatal, ambiciózus kollegina, aki mindenképp szeretné megmutatni az új munkahelyén, hogy ? már akkor is nélkülözhetetlen volt itt mikor még nem is ismerték. Egy ilyen egyszer? történet mellett nem lehet meglep?, hogy a film  a karakterekre koncentrál a sztori helyett. Akiknek a munkájuk és életformájuk szerint messze kellene t?lünk állni, mégis egészen olyanok, mint mi. A film tet?pontjai pont erre a hasonlóságra épülnek. Egész pontosan arra, hogy akiket mi irigyelünk az extravagáns életük miatt, azok épp minket irigyelnek. A mi kis egyszer? életünket, és arról álmodnak, ami nekünk természetes. A kapcsolatainkat. Mert a filmben mindenki magányos. Mindenki másképp magányos. Van aki nem is tudja magáról.

Nem kell sokat magyarázni, hogy a film létjogosultsága napjainkban megkérd?jelezhetetlen. A készít?k maguk is bevallják, hogy valódi emberek történeteib?l merítettek a kirúgott emberekkel való beszélgetésekhez. Furcsa, groteszk beszélgetések ezek. A mi európai eszünknek még furcsább, mint az amerikaiknak. Már-már megalázó a kapcsolat hiánya a két fél között. A szakadék, amit egyikük meg sem próbál áthidalni, másikuknak pedig nincs rá esélye. A gyors, pörg?s jelenetekkel, a sok szállal, amik egymás mellett - és ahogyan egymás mellett - futnak, a jól megválasztott lassú képekkel folyton ugyanoda jutunk. Nem tudunk jól egymáshoz szólni.

Összefoglalva azt javaslom, hogy ha nyitottak vagytok egy pszichológia központú filmre, akkor mindenképp vegyetek jegyet, nem fogtok csalódni. Ha HR pályára készültök, akkor házi feladat. Ha heti 5 smsnél többet írtok, akkor irány a mozi. Higgyétek el nem árt, ha néha ránk szólnak, hogy a kommunikáció fontos dolog. Ja, és az exkluzív klub. Létezik.



Film: 7/10
Mozifaktor: 3/5
Barátn?: 4/5

Tóth Benedek Csanád