Vissza az előző oldalra
Dinamit Franciaországból
Nem sokan ismerték ezt a kis csapatot eddig, de akik ott voltak a koncerten, biztos nem fogják elfelejteni ?ket.
A zenekar 2005 táján alakult, fiatalok, energikusak, és rendkívül alázatosak.
Kivételesen a kiírt id?pontban már elkezd?dött az el?zenekar, a Psycho Mutants koncertje. A JATE nagyterme pangott. Néhány ember álldogált a fal mellett, meg még néhány a kever?pult el?tt. Ez el is keserítette a zenekart, és már az elején föladták a küzdelmet, hogy valamit adjanak a közönségnek. Pedig az énekesnek nagyon jó hangja van, de amint dühös lett a gyér néz?közönség miatt, egy ijeszt? állattá alakult. Nem a zene fesztültségét adta a hallgatóságnak, hanem a sajátját. Nagy különbség.
A hangulatot tehát nem sikerült megalapozni, következtek a petárdás fiúk. Egységes, de az egyéniséget nem nélkülöz? piros-fekete öltözetben jelentek meg, kezükben, vállukon hangszereikkel, hülyébbnél hülyébb napszemüvegekkel, és kötött sapkákkal felszerelve. Bele is csaptak rögtön egy kellemes ritmusú számba. A közönség természetesen a terem hátsó felében helyezkedett el, de szépen lassan sikerült el?recsalniuk mindenkit.
Kevesen voltak a teremben, de a srácok, akik több ezres tömegek el?tt is szoktak játszani, nem adták fel. Még több energiát nyomtak ki magukból, még pengébben mozogtak, maximálisan alázatosak voltak a zene és a közönség iránt. Munkájuknak meg is lett az eredménye: 4-5 szám után már a színpad el?tt ugrált és tapsolt mindenki, s?t egy ismeretlen dal legtöbbek számára ismeretlen nyelv? refrénjét kántálta a publikum.
A fúvósokból és dobosokból álló zenekar elég vegyes, komplex zenét jásztik, ami a tagok sokirányú érdekl?déséb?l is következik. A jazz-zenészt?l a reggaesen át, a d’n’b-ig mindenféle irányultságú zenészek álltak össze. Mindegyik hatás érezhet?, és bár a ska ritmusa fordul el? leggyakrabban, de egyik stílus sem uralkodik túlságosan. A saxofonok tudnak sírni egy jazz számban, aztán hirtelen átváltani hip-hopra vagy ska-ra, és kimulatni minden bánatot.
Alapjáraton utálom, amikor egy zenekar vagy egy frontember tapsoltatja a közönségét, ?k mégis olyan varázslatot m?veltek, hogy kénytelen voltam tapsolni és ugrálni, még akkor is, ha éppen nem kért rá senki.
- Igen, el?ször a zene, utána a taps – súgta meg a varázslat titkát Gaston, a 22 éves énekes – nem várhatod el senkit?l, hogy tapsoljon és ugráljon, ha te nem adsz bele mindent.
A srácok a tömegpszichózis m?vészei. Teljesen ujjuk köré csavarták a közönséget. Amikor lejöttek a színpadról, és a terem közepén zenéltek, elszabadult a pokol. Az eddigi legjobb koncertélményem volt: egy nagy tubával együtt ugrálni… A zene lassult, a zenekar karjelzéssel mutatta, hogy mindenki guggoljon le.
Egy csodacsillámos ezüstszín? fels?be öltözött lány (biztos nagyon laza arc) és a barátn?je sziklaszilárdan álltak, pedig az egész terem ?ket figyelte, a zenészek nekik játszottak (nem ellenük), de a csodacsillámos lány inkább elhagyta a termet, minthogy bekoszolja nyilván nagyon drága szoknyáját. Minden koncerten van egy-két ilyen.
Aki ment a zenekarral, csodát élhetett meg: a guggolás, a zene lassítása, az hogy fél méternyire sem volt t?lem a zenekar, úgy összes?rítette az energiákat, hogy a zenei kirobbanásnál robbant mindenki. ?rületes tánc és ugrabugra következett a hátralev? id?ben. Már a halálomon voltam, a tüd?m ki akart ugrani a számon, de mindig jött egy olyan motívum, amire muszáj volt teljes er?b?l tombolnom.
A koncert sz?k félházas volt, a visszatapsolás és sikítás viszont hangosabb, mint egy hering-party-s belga koncerten.
A petárdás fiúk nyilván nem lep?dtek meg a visszatapson, megszokták már, folytatták is a végig precízen kidolgozott koreográfiájukat, és még eljátszottak pár számot, amit?l csak még nagyobb ?rület lett. A közönséget csak a dj pultból elindított zene tudta lecsillapítani.
A zenekar tagjai hamarosan megjelentek a büfében, a folyosókon. Beszélgettek, akivel tudtak. Én csak meghajoltam el?ttük és megköszöntem a koncertet. Aztán beszélgetésbe elegyedtem Gastonnal. Szeret magyarországon koncertezni, mert sokkal könnyebben buliznak az emberek, mint Franciaországban. Vannak politikai témájú számaik is, amiben a francia szabadság (ami szerintük a nagy francia forradalom idején volt fénykorában) korlátozása, és a rend?ri brutalitás ellen tiltakoznak. Megtudtam azt is, hogy náluk elég nehéz bekerülni egy klubba játszani, ezért alakították úgy a zenekart, hogy az utcán is, mikrofonok nélkül tudjanak örömöt okozni a járókel?knek. Nem csoda, hogy a legtöbb utcazenefesztiválra meghívják ?ket, így szerencsére nyáron Veszprémben újra találkozhatunk velük, kicsit más körülmények között, színpad és mikrofon nélkül, de garantáltan robbanni fog a Pétard(a).
