Vissza az előző oldalra
Dél- indiai klasszikus táncel?adás a Zsinában
Az el?adás a Vandana- Magasztalás címet viselte. A szankszkrit vandana az odaadó szolgálat kilenc elemének egyike, másképpen fohászkodásnak is nevezik magyarul. Ez a fohász nemcsak az Istenekhez, hanem a szentekhez és a mesterekhez is szól. Ezt azért is elengedhetetlenül fontos tudnunk, hisz ez a tánc, aminek neve bharatanatyam ( bhava=érzelmek, raga=dallam, tala=ritmus, natyam=tánc) természetesen szankszritul, két f? összetev?b?l áll;: az ún. tiszta táncból (nritta) és az arcjáték, valamint a kézmozdulatok nyelvéb?l, amely az érzelmek kifejezésére hivatott szolgálni (abhinaya).
E táncban elválaszthatatlan egységet alkot a tánc, a zene, a költészet, a spiritualitás és valahol a színészet is. ?si egységet hordoz magában, hisz Indiából származik.
Kiss Tímea vezetésével jelenleg nyolc szegedi lány sajátítja el ezt a fantasztikus mozdulatm?vészetet. Tímea már a kilencvenes évek óta foglalkozik az indiai tánc tanulásával. 2003 óta vannak tanítványai, 2004-ben pedig fél évet töltött Indiában, ahol Anuradha Shinde tánctanárn?nél és Adyar K. Lakshman táncmesternél tanult.
Akik táncoltak a m?sorban a legrégebbi tanítványok, név szerint: Ádász Mariann, Berki Éva és Friedrich Uta.
A táncok közötti szünetekben pedig Dóka Róbert vezette be a néz?ket az indiai mitológia és hagyományok világába, amely által sokkal közelebbinek éreztük magunkat a táncosokhoz.
Rengeteg embert vonzott a táncel?adás . Alig fértünk a Zsinagóga kertjében. Az indiai kultúra és vallás már a nyugati civilizációban is elég ismert és közkedvelt, így többek között hazánkban is. Arról a különös lélekemel?, nyugtató, varázslatos érzésr?l nem is beszélve, amikor az ember indiai zenét hallgat, vagy csak, ha a füstöl? illatát megérzi olyan, mintha egy másik dimenzióba kerülne.
Már amikor beléptünk a Zsinagógába kellemes füstöl? illat volt. Lassan mindenki átkerült egy másik életérzésbe, ami nagyon pozitívan hatott a néz?kre. A tradicionális zene, a szankszrit versek, énekek, a hagyományos indiai ruhák és a mozgásvilág mindenkit ámulatba ejtett. Egyszerre káprázott a szemünk, a fülünk és a lelkünk. Mintha varázslat szállta volna meg az embereket. A ki-be járkáló szül?k és kisgyerekek sem zavartak senkit. Mindenki mosolygott. Jó volt végignézni az embereken és érezni a szinte tapintható pozitív energiákat. Az ismertet? szövegek pedig segítettek megérteni számunkra az indiai kultúrát és ezt a mozgásra és mimikára épül? formanyelvet.
Azt hiszem, hogy egy ilyen el?adásra mondják azt, hogy valóban lélekeml?, s egyúttal felejthetetlen élmény.
Fotó: Antal Gábor, Schmidt Andrea
