{back}Vissza az előző oldalra

Csavard fel a sz?nyeget!

Bár közhelynek számít, de olyan banda koncertjére elmenni, amit az ember fia egyáltalán nem ismer, mindig felvet egy-két problémát. Egyrészt fél?, hogy az egész úgy végz?dik majd, hogy az egyszeri látogató hazafelé sétálva azon elmélkedik majd, hogy hogyan is tölthette volna el hasznosabban azt a pár órát. Másrészt viszont adva van az ellenkez? lehet?ség is: az ember alig várja, hogy beszerezhesse az adott zenekar teljes diszkográfiáját. A Ceux Qui Marchent Debout (röviden: CQMD) szerdai koncertje az én részemr?l valahová a kett? közé esett.

Megbánni nem bántam meg, hogy elmentem ?ket megnézni, viszont sajnos a srácok eleve mínusszal indítottak nálam, ugyanis kevés m?faj áll t?lem távolabb, mint a ska. A stílussal alapvet?en az önismétlés és a progresszió teljes figyelmen kívül hagyása a bajom és bár reménykedtem, hogy a CQMD ez alól kivétel, mégsem így alakult.

Tovább rontotta a helyzetet a tény, hogy az IH nagytermében volt a koncert, amelynél alkalmatlanabb koncerthelyszínt nehezen tudok elképzelni (már csak az eszméletlenül kicsi színpad és nem túl jó akusztika miatt is), ugyanakkor van egy hatalmas nagy el?nye is a helynek! Képes palástolni az esetleg el?forduló kellemetlenségét annak, ha a néz?szám mondjuk relatíve kicsi. Annak ellenére viszont, hogy ez utóbbi eset állt fenn, a közönség (amely megfigyeléseim alapján f?leg Szegeden tartózkodó/él? francia anyanyelv? vagy a nyelvet beszél? emberekb?l állt) valami egészen elképeszt? volt. Pillanatok alatt faképnél hagyták söröspoharaikat és megtöltötték az állóhelyeket a színpad el?tt. Ezen szerencsés-szerencsétlen konstellációba tartozik még az is, hogy a hat zenész nyilvánvalóan érezte a pódium sz?kösségét, ezért úgy döntöttek, hogy egy három számból álló blokkot az addigra teljesen felpezsdült néz?k köreiben adnak le, amelyet persze díjaztak is. Az valahogy mindig megnyer?, ha a „nagy ember lejön a színpadról a kicsik közé” ugyebár.

Tehát volt közönségénekeltetés (több-kevesebb sikerrel), vidám hangulat, egy kis franciás könnyedség, egy csipet Jamaica és ha lett volna sz?nyeg, akkor azt is se perc alatt felcsavarták volna. Mindazonáltal a katarzis – legalábbis a részemr?l – elmaradt, továbbra sem tartom magam a stílus (mármint a ska) rabjának, viszont ennek ellenére a franciák végül is jó koncertet adtak.

Tóth Róbert

 

Nézd meg a Galériánkat a rendezvényr?l.