Vissza az előző oldalra
Boldog szülinapot Polly, avagy képzelt riport egy Magna Cum Laude koncertr?l
Azon földi halandók, akiknek nincs jogsija, autója, repül?je, sof?rje, ?t hurcibáló szülei-barátja, nem preferálja a buszozást és nem szegedi, tudja jól, hogy, ha a MÁV-hoz megy, hagyjon fel minden reménnyel. A már szárnyait próbálgató tavaszi hét els? napján elég bonyolult volt lejutni a Napfény városába, mivel az el?reláthatólag húsz perc késés (ejtsd minimum egy óra) szigorú betartásával összeomlani látszott a precízen összeállított terv. Az éhség által nehezített fizikai állapotomat tovább rontotta az engem búcsúztató kedves-kedvetlen ismer?söm, aki most túl bájosan adta el? magát, ezáltal érzelmi töltöttségemet sikerült az általa célzott boldog, szeretget?s helyett lenulláznia egy SS tiszt átlagos munkakezdési mosolyára. Mikor a megváltást jelent? füttyszó felhangzott, és el is indultunk, örülni kezdtem.
Elsiettem: a fülkébe egy testszagát nyíltan vállaló, s?t, direkt er?sít? fiatalember telepedett. Eközben több információhoz is jutottam, miszerint:
-Szaffi (anyagi helyzetét, és nem klerikális meggy?z?dését tekintve) templomi egérnek állt, ezért nem jön este,
-Polly késik a saját szülinapjáról,
-Marica jön, de ezáltal én leszek késésben mert ? hamarabb ér be,
-Andi messze lakik és hajnalban nem járkál, szóval ? is sztornó,
-Barbi antiszociális és eleve nincs egy rongya sem,
-páran külföldön, munkahelyen, otthon tartózkodnak,
-én pedig még mindig a vonaton dekkolok.
Tanulhattam volna, ha akarok, és ha nálam lettek volna a tételeim. Írhattam volna a szakdogát, aminek beadási határideje Damoklész kardjaként lebeg a fejem felett, ha van nálam laptop az extra méret? utazótáskámba préselve. Hallgathattam volna zenét, ha nem az el?bb merül le az a szutyok, amit mások istenítve csak „mp4-em”nek hívnak. A helyzethez leginkább egy rögtönzött meditáció illett volna, csakhogy ezt még ilyenkor sem vagyok hajlandó alkalmazni. Inkább a sínek mellett elrobogó apró báránykákat és fácánokat figyeltem ?szinte tisztelettel: nekik nem gond a szakadó es? Pet?fiszállásnál, a frizurájuk így is tart. Lényeg a lényeg: leértem Szegedre, bár semmiféle boltba nem jutottam el, holott létfontosságú lett volna, hogy be szerezzek egy-két dolgot. Na sebaj, ezt is túléljük a híres hatvannégyfogas mosollyal!
A halmozottan hátrányos helyzet? indulás következtében még az el?re lefoglalt asztalok miatt is alig ért oda a kocsmába csapatunk el??rse. Mikor az utolsó ember is megérkezett, szembesülnünk kellett a ténnyel, lecsúsztunk a koncertr?l. Így maradt a klikkesedés, majd annak feloldása, sorozatos rendelés és bájos csevely az ünnepelt kínos történeteir?l (például kinek, mikor, mennyi Hip Hop Boys CD-je volt). Az éjféli rituálé után, egy „anti-update” menü elfogyasztása, elindultunk a Jate-ba.
Mire átverekedtük magunkat a kabátostól a ruhatárig, beláttuk, hogy ma is a közelharcra hasonlító táncmodor az esélyes mindegyik teremben. Kedvenc ruhatárosunk (fed?neve Madár) eleresztett egy sanda félmosolyt, majd degradáló megjegyzéseket tett, például a kistermes dj produkciója egy nagy kalap ürülék.
Hírekre éhes emberként azonnal infógy?jtésbe kezdtem, és a koncert állítólag frenetikus volt. Nem kételkedem, mivel mindenki egybehangzóan kántált néhány sort a refrénekb?l. Engem ez meg is gy?zött. Vessük hát bele magunkat a forgatagba! Kötetlen hangulatú társalgások kialakítására azonban nem volt sanszunk, mert egyszer?en elsodortak egymás mell?l, így random jelleggel beszélgettünk az éppen közelünkbe verg?d?kkel. A nagyterem hangzásvilága átment az egyetemi populáris vegyesfelvágottba (egymás utáni latin muzsikák és jól bevált rádióslágerek) majd mélyebb basszussal aláfestett kissé trance-es irányba.
A kisteremben techno és d’n’b adta az ívet. Kellemes csalódást okozott némely váltás, nem is szállingóztak haza a szokásos mértékben a jelenlév?k. De nekünk még dolgunk volt: a korábban megkezdett sütik, nassolnivalók, egyéb nyalánkságok elfogyasztása arra csábított, hogy inkább otthon fejezzük be a partit. Ezt a viszonylagos korai lelépést nem bántam meg! Tehát egy jó tanács: a saját kreativitásod és legalább egy olyan személy, aki benne van az összes ?rültségedben (kapható mindenre és totál egy hullámhosszon vagytok, ha akarod hajnalban pezsg?t adtok a híd lábánál kuruttyoló békáknak, vagy képes elmenni Veled tarjánba, mert csak ott lehet olyat és azt kapni, amire már 5 perce intenzíven vágyakozol) képes megmenteni a hangulatot és az éjszakát! Köszi, A.! És persze továbbra is sok boldogat Polly!
