Vissza az előző oldalra
Az utolsó ballada
A film a címszerepl? történetét dolgozza fel, akir?l megtudjuk, hogy évekkel ezel?tt meger?szakolták. Férje számára is csak most, évek múltán derül ki, hogy nem ? az igazi apja kisfiuknak. Így Katalin, gyermekével együtt elindul, hogy bosszút álljon er?szaktev?in. Ez a történet más, mint az eddig látott filmeké. Itt nem az általános társadalmi problémákról van szó, a munkanélküliségr?l, vagy a kivándorlásról, hanem egy személyes tragédia áll a középpontban. Ebb?l következ?en nem a mozgalmas városi terekben játszódik a történet, hanem az egyszerre csodálatos és félelmetes vidék tájait, faluit járjuk be f?szerepl?nkkel.
Ezek a tájak, pedig a film fantasztikus képi kompozícióinak szolgálnak alapul, a legtöbb plán szinte festményként hat a hosszú
beállításoknak köszönhet?en. A totálok nagyon harmonikusak, a szem kényelmesen pásztázhat rajtuk, és az átélezések is mindig nagyon finoman hatnak. Ezt a harmóniát azonban olykor megtörik kézikamerás beállításokkal, f?leg amikor a szerepl?k siet?s lépteit próbálják követni. Számomra nem teljesen érthet?, hogy miért volt szükség erre a megoldásra, mivel a film alaptónusától ez nagyon eltér?, és általában igen zavaró is.
A képi világ ennek ellenére is csodálatos, és ezen felül még kiemelend? a hangokkal való folyamatos montázs. Megdöbbent? volt, hogy a különféle aláfest? zenékkel, milyen misztikus világot teremtettek a történetnek. A képek és a hangok artikulációjával nagyon különleges hatást értek el, és az egész film alaphangulatát balladisztikussá tették. És talán ez a különleges hangulat az, ami függetleníti id?t?l és helyt?l az eseményeket, és a bosszú univerzális történetévé teszi a filmet.
Bár a színészi játék nagyon hitelesnek mondható, a párbeszédek mégsem voltak m?köd?képesek. Az esetek többségében nagyon mesterkélten hatottak, mintha nem is beszélgettek, sokkal inkább szavaltak volna a szerepl?k, ez pedig a jelenetek rovására ment. A szerepl?k arcjátékukkal és gesztusaikkal sokkal hitelesebben mesélik el a történetet, mint a szavakkal, a közelképek sokaságával, pedig ezt ki is hangsúlyozzák.
A film láttán sokunkban deja vu érzés támadhat, ha Mundruczó Kornél Deltájára visszaemlékezünk. Ez azonban nem von le semmit az els?filmes angol rendez? érdemeib?l. A Katalin Varga egy m?vészien megkomponált film, ami kell? érzékenységgel és ésszel nyúl kényes témájához. A balladisztikus hangulat és a mesés tájak, pedig maradandó emlékek lesznek mindenki számára.
