Vissza az előző oldalra
Az el nem múló szépség dicsérete
Stephen Frears legújabb filmjében, a Chériben újra Michelle Pfeifferrel dolgozott együtt a Veszedelmes viszonyok nosztalgikus emlékére. A Chéri is egy szemet gyönyörködtet? film, fantasztikus kosztümökkel, csodálatos díszletekkel és környezettel, melyet a mesteri fényképezés csak még magasztosabbá tesz. De mindemellett hol marad a tartalom, a szenvedély és a téma iránti érzékenység?
A film alapszituációja pedig magában rejti mindennek a lehet?ségét. Az els? világháború el?tti Párizsban vagyunk, ahol a hivatásos örömlányok nagy megbecsülésnek örvendenek a befolyásos és magas rangú pénzemberek, politikusok körében. Luxus és kényelem övezi a kurtizánok életét. A Michelle Pfeiffer által alakított Lea is egyike ezen hölgyeknek, azonban felette is kezd eljárni az id?, ahogy barátn?i is sorra kopnak ki a szakmából. Épp amikor visszavonulását fontolgatja - a kora ellenére is még mindig vonzó - Lea, akkor találkozik újra barátn?je, az egykori kurtizán fiatal és sármos fiával, Chérivel. És bumm! Azonnal fellángol köztük a vonzalom, hat szép évet töltenek el boldogan egymással, amit szépen át is ugrik a film, és inkább arra koncentrál, hogyan éli meg a két szeret? az elválást. Chérit ugyanis megházasítja anyja, így szakítva szét idilli kapcsolatukból Leát és Chérit, akik csak ezt követ?en jönnek rá, mennyit is jelentenek egymásnak.
A film kibonthatná a Lea és Chéri között f?z?d? románc titkait és szépségeit, annak minden nehézségével együtt, kidomborítva azt a jelent?s korkülönbséget, amely közöttük húzódik. Érdekes lenne látni, hogyan küzd meg Lea az öregedéssel, és hogyan éli meg Chéri az iránta érzett vonzalmat. Sokkal több lehet?ség rejlik a filmben, hogy pontos rajzot adjon a két f?szerepl? személyiségér?l és érzelmeir?l, mint hogy csupán az egymás utáni év?désre koncentráljon. Így karaktereik csupán elnagyolt skiccek maradnak. Lea egy kifinomult, okos n?, aki tisztában van szépségével, azonban hogy mit is jelent számára Chéri, miért van rá ekkora hatással a fiú, nem derül ki igazán. Ahogy Chéri karaktere is megragad a szemtelen és vonzó fiatal suhancnál, aki csak él bele a világba és nem tudja, mit is akar pontosan. Az ? 
anyja üde színfoltja a filmnek, felt?nése mindig megmosolyogtat és harsány jelleme üdít?en hat, azonban néha túlságosan sok, f?leg ha a visszafogottabb Lea társaságában van.
A Chéri tehát megmarad egy lebutított szerelmi történetnél, ami nem sok lehet?séget ad színészeinek a brillírozásra. Vígasztalásul viszont olyan csodálatosan fényképezett képeket láthatunk, amik talán kárpótolnak egy kicsit az ürességért. A francia kertek színes virágainak kavalkádjában és a szalonok elegáns berendezésében nyugodtan gyönyörködhetünk a totálplánok által, a szeretkezések szenvedélyét pedig a közelképek intimitása hívatott fokozni. Festményeknek vagy fényképeknek is kiválóak lennének ezek a jelenetek. A film tehát egyfajta kiállítása ezeknek a képeknek, és inkább tisztelgés ez el?tt a let?nt kor és kultúra el?tt, meg persze Michelle Pfeiffer szépségének dicsérete.
