Vissza az előző oldalra
Az arany középút
Most is a ’90-es években járunk, amikor általános probléma a munkanélküliség, és mindenki a kivándorlásról álmodozik.
F?h?sünk, Emil is elvesztette munkáját, így kénytelen eladni lakását, és családjával felesége szüleihez költöznek. Ausztráliába szeretnének elmenni egy jobb élet reményében. Emil Bukarestbe megy, hogy mindent elintézzen ennek érdekében, azonban a bank helyett, egy ismeretlen embernél váltja át nehezen megkeresett pénzüket, aki átveri. Hamis pénzt kap t?le, és emiatt Emilnek rossz útra kell térnie.
A film nagyon hitelesen építi fel ennek az útnak a lépcs?fokait, és minden esemény logikusan következik egymásból. A néz? szeme el?tt szépen kibomlanak az ok-okozatiságok, és az állandó fordulatokkal nem hagyják, hogy a film ellaposodjon. Mindig a megfelel? pillanatban bekövetkezik valami váratlan, vagy meglep?, ami tovább gördíti a cselekményt. Elég, ha csak arra a jelenetre gondolunk, amikor a rend?rségen megjelennek a tévések, és így Emilt a lebukás fenyegeti családja el?tt, akiknek a körülmények miatt hazudni kényszerült.
Talán filmnyelvileg nem beszélhetünk egy érdekes alkotásról, hiszen a kamera mindig mindent úgy rögzít, ahogy az elvárható, de a színészi játék különösen említésre méltó. Mind f?h?sünk Emil, mind segít?je, a prostituált Ana, nagyon hiteles karakterek. Azáltal, hogy egyiküket sem mondhatjuk sem igazán pozitív, vagy negatív szerepl?nek, nagyon emberiek lesznek ezek a figurák. Ana prostituáltként keresi kenyerét, így a társadalom egy nagyon széls? rétegéhez tartozik. Azonban jogásznak tanul az egyetemen, és f?h?sünknek is szívvel-lélekkel segít a bajban, így nagyon szerethet? figurává válik, foglalkozása ellenére is.
Emil figurájában a kor átlagemberét láthatjuk megformálódni, aki családja jóléte érdekében mindenre képes. Hazugságra, lopásra, csalásra, s?t még emberölésre is kényszerül, hogy véghezvigye tervét, mégsem tudunk ellenszenvesen viszonyulni hozzá. A cél szentesíti az eszközt, szokták mondani, ami ezen körülmények között nagyon is helyénvaló állítás.
A történet ellenére, mégsem lesz nyomasztó, vagy túlságosan drámai ez a film, mert mindezt, 20 év távlatából kell? iróniával kezeli az alkotó. A szituációkhoz mérten hol érzékenyen viszonyul sztereotípiákhoz, hol pedig a humor forrásai lesznek ezek. Gondoljunk arra a jelenetre, amelyben a kórházba szállított beteggel megérkezik az egész roma família is, hatalmas ricsajjal és kiabálással, vagy amikor Emil telefonálás közben megpillantja a lovas kocsit Bukarest forgalmas útjain. Ugyanakkor a hivatalok rideg ügyintézéséb?l, vagy a rend?rség tesze-toszaságából már nem csinál viccet a film.
A megpróbáltatások és bonyodalmak ellenére, végül Emil és családja is repül?re tudnak szállni, ami legalább megcsillantja számunkra az happy end érzetét, még akkor is, ha az aggodalmas tekintetek mégsem hagynak minket fellélegezni a film végén sem. Egy klasszikus módon elmesélt történet ez, ami talán pont egyszer?sége miatt olyan nagyszer?.
