Az ArtStab prezentésön keretén belüli három napos koncertsorozat első napját elfújta a szél, a második napon azonban nem szokványos látvány fogadta azokat, akik ellátogattak a Millenniumi Kávéház teraszára sötétedés előtt. A lampionokkal és karácsonyfaizzókkal kijelölt „színpad” már önmagában is kellemes hangulatot teremtett, ám nem csak az izzók pulzálása, hanem a fellépő zenekarok is az újdonság erejével hatottak. Az est hangulatfelelősei a szegedi Pons és a szolnoki E.T.a.P. formációk voltak.

 A négy egyetemista fiúbol álló Pons dob-basszus-szaxofon/szájharmonika-gitár/zongora/sampler felállása érdekes egyvelegként hatott. Stílusában a jazzhez közelálló, néhol country elemeket felelevenítő, a dob-szaxofon duettől trip-hop feldolgozásokig mindent a repertoárra tűző zenekar megosztotta a hallgatóságot. Egyesek nem tudtak mit kezdeni a hangzásvilágok, hangulatok keveredésével, a többség azonban vevő volt erre az improvizatív kísérletezésre. Ez a felállás egyébként elég újszerű, az egyedi hang sincs meg még teljesen, de kétségkívül színfolt a szegedi amatőr zenekarok egén.

Az időjárás viszontagságossága miatti ad hoc színpadköltöztetés miatt a szolnoki E.T.a.P. (Egyre Távolabb a Parttól) fél órás csúszással startolt. Itt még nagyobb hangszeri repertoárral szembesült a közönség. A nu jazz-es d’n’b-s volnalon szinte követelménynek számító laptop-sampler-szinti-basszus-énekesnő kombináció náluk elektromos bőgővel, kongával, szaxofonnal és egy mc-vel bővül. A megszokott chillesebb számok mellett erős kontrasztot adott a zenekar új eleme, az mc, akinek beemelése két stílusra osztotta az együttest. A megszokott chilles, lágy dallamos, néhol tört ütemeket beépítő E.T.a.P. most hip-hop-ot is játszott. Jól. Azonban szerencsésebbnek tartanám, ha e két stílust ( d’n’b – jazz vonal és a hip-hop) külön-külön választanánk, vagy ha nem lenne az mc szerepe ennyire kiélezett. Az ötvözés szerintem még finomhangolást igényel.