Vissza az előző oldalra
Ariadné Naxosban- Közönségtalálkozó a Reökben
Marek Weiss a Varsói Egyetem lengyel szakán és az Állami Színm?vészeti Akadémia rendez?i szakán végzett. Els? rendezése Shakespeare Troilus és Cressidá-ja volt a Lengyel Nemzeti Színházban. Nagy-Britanniában Shakespeare-tanulmányokat folytathatott a Varsói Brit Intézet ösztöndíjának köszönhet?en. Rudzi?ski Mannequins-jének 1981-es ?sbemutatója a Wroc?aw-i Állami Operában szintén az ? nevéhez f?z?dik, 1982 – 1988 valamint 1992 - 1995 között a varsói Lengyel Nemzeti Színház f?igazgatója. Mintegy húsz opera rendezése közül több bejárta a világot: játszották Németországban, Franciaországban, Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban valamint Kínában, Japánban, Izraelben és Oroszországban.
1995 - 2001 között a poznan-i Nagyszínház m?vészeti vezet?je. Itt Theodorakis Electrá-jának ?sbemutatóját rendezte. 2006 márciusa óta a Varsói Kamaraopera f?állású igazgatója. 2008-tól a Balti Opera ügyvezet? igazgatója és m?vészeti vezet?je. Számos rendezése ismert: Pillangókisasszony, Faust, Rigoletto, Don Giovanni, Figaro házassága.
Az opera cselekménye:
Az el?játék:
Egy újgazdag bécsi úr vacsoravendégeit két színiel?adással készül szórakoztatni. El?ször egy fiatal zeneszerz? fennkölt operáját, az Ariadné Naxosbant mutatnák be, aztán egy táncosn? és a komédiásai adnák el? A h?tlen Zerbinetta és négy imádója cím? rögtönzésüket. A méltatlan párosítás miatt eleve sértett zenészeket megdöbbenti a háziúr új döntése: a két el?adást egyszerre kell megtartani, a t?zijáték el?tt. Szerencsére a leleményes táncosn?, Zerbinetta kitalálja, hogyan lehet megmenteni a helyzetet.
Az opera:
Ariadné Naxosban h?tlen kedvesét, Thézeuszt siratja. Hiába vigasztalják a nimfák, és próbálják felvidítani a komédiások, ? már csak a halál hírnökét várja. Amikor Zerbinetta arra akarja rávenni, hogy halál helyett keressen vigasztalást az els? arra alkalmas férfi karjai között, Ariadné felháborodva vonul vissza barlangjába. Így Zerbinetta zavartalanul válogathat imádói között. Végül Harlequint tünteti ki kegyeivel, mire a többi komédiás csalódottan elkullog. Ekkor rontanak be a nimfák a hírrel: hajó közeleg. Megérkezik Bacchus, a bor és a mámor daliás istene. Ariadné mániákus gyászában azt hiszi, Hermész jött el érte, a halál hírnöke, hogy elvigye magával az alvilágba. Boldogan omlik a karjába. A szerelem csodálatos mámora járja át mindkett?jüket. Zerbinetta is elégedett, tanítása nem veszett kárba.
Az es?s péntek délutáni találkozón Pál Tamás els? kérdése, magára az operára vonatkozott, hogy tulajdonképpen mir?l is szól az Ariadné. Marek Weiss szerint egy egyszer? mai kérdésr?l szól, ami: legyünk-e vagy ne, lázadjunk-e ez ellen, fontos-e tradíció vagy a modern kell az operában. A késztermék, ami a fogyasztóknak kell, vagy egy magas m?vészet, amire az alkotók gondolnak, ennek a két kultúrának a találkozása, két ilyen dolognak az egyidej?sége-, ami az ?rültség. Ariadné így skizofrén, elmebeteg, de mégis nyer ebben az egyidej? kett?s harcban, mert ragaszkodik saját értékeihez. A rendez? olyan el?adást akart, amiben az értékekhez h? ember jelenik meg, mert szerinte a világ legszebb dolga, ha ezt látjuk egy operában. A m?vészet mindig mítoszkeres?, annak ellenére, hogy a kortárs m?vészet ezt megdönteni próbálja, ez a kérdés id?tlen és ez maga Ariadné.
Beszélgettek még Straussról, a Balti opera helyzetér?l, a komponisták szerepér?l. Érdekesnek találtam a választ arra a kérdésre, hogy a mai opera rendezés átment az értelmezés m?vészetébe. Marek Weiss nemes egyszer?séggel reagált: a balti operában abban hisznek, hogy az opera a legnagyobb zenei autoritás. Olyan id?kben élünk ahol meg kell újulnia, mert a legnagyobb érték az igazságban van, és a hagyományos színház a hamis dolgok színháza, váltani kell, hogy él? legyen. El?bb utóbb elkopnak azok, akik nem újítanak és újulnak.
És már hiányozna számomra, ha egy közönségtalálkozón, egy mosolygós nénike, tapasztalattól túltengve, nem adna hangot a véleményének, vagyis miért kell kifordítani ezt a szent m?vészetet, azzal hogy áthelyezik más térbe és id?be az eredetib?l. A rendez? természetességgel csak annyit mondott mindenki az csinál, amit akar, de ez nem kifordítás. Figyelembe kell vennünk, hogy a zene, mint absztrakt m?vészet, nem változik, de a színház az él?kép, az él?kép meg gyorsan öregszik. Mint a film. Húsz évvel ezel?tti filmeken akarva akaratlanul kacagunk: az esetlenségén, a technikáján, de a mi fiaink is ugyanúgy kacagni fognak a mai megvalósításon. Változnak az erkölcsök, a nagyi erkölcse archaikus a számunkra, de a gyermekünknek is ósdi a mi felfogásunk, Egy színházban meg kell találni a harmóniát, nem lehet Mozartot játszani, úgy, mint háromszáz évvel ezel?tt játszották. Értenünk kell, hogy a fiatalok a rock koncertre járnak, de nem egyezhetünk bele, hogy az opera az id?sek m?faja. Ekkor büszkén végignéztem azon a két velem egyid?s fiatalon, aki megjelent a közönségtalálkozón, de a mosolygós nénike nem adta alább és már hangzott is a válasza: csak azért, hogy a fiatalok operát nézzenek, neki ne kelljen a varázsfuvolát ?rhajó díszletben néznie. Marek Weiss miután végighallgatta a fordítót, elmosolyodott és letudta annyival, ma már klasszikus a varázsfuvola ?rhajó díszletben is. Hirtelen akkor mosolygós kislányokká váltunk. A rendez? folytatta, az Ariadné err?l szól, hogy nem lehet a szórakozást, pihenést, a gyötrelmet és a szenvedést összeegyeztetni.
Aztán még pár kérdés után kisorsolták a néz?k között a két belép?jegyet az esti el?adásra, amit a mosolygós néni barátn?je nyert meg, és es? ellenére mi mégis mosollyal az arcunkon sétáltunk haza.
