{back}Vissza az előző oldalra

Halálkering?

Köves Krisztián Károly, a rendez?

 

 

Kicsit talán meglepte a közönséget az els? nagyjátékfilmed m?faja. Miért döntöttél a thriller mellett?

Alapvet?en én ezen nem gondolkodtam, hogy milyen filmet válasszak az els? nagyjátékfilmemnek. Istvánnal - aki a forgatókönyvet írta -, úgy véltük, hogy most egy ilyen thrilleres id?szakot élünk. Nem azon gondolkodtunk, hogy a közönségnek éppen thrillerre van-e szüksége, vagy nem. Ett?l függetlenül nyilvánvalóan mi közönségfilmet szeretnénk csinálni. Megíródott a forgatókönyv, ezt meg szerettük volna csinálni, és ehhez egyértelm?en ez a m?faj állt a legközelebb.

Mióta dolgozol együtt Szabó Istvánnal?

Körülbelül hat éve. Minket egy nagyon kedves rendez? ismer?sünk hozott össze, azóta nagyon egymásra találtunk, és igazából a filmr?l alkotott elképzelésünk is nagyon hasonló.

Szabadid?dben is ezt a m?fajt kedveled filmnézéskor?

Én alapvet?en mindenféle filmet megnézek. Ahogyan például egy Eizenstein filmet, úgy a Die Hard 4-et is. Vagy a japán horrortól elkezdve, a koreai filmeken át, mindent. Igazából a film az film, egy univerzális dolog, amit én nagyon-nagyon szeretek. Nincs igazából kedvencem, és pont ez a lényeg szerintem.

Mégis, ha egy klasszikust, és egy új filmet kellene kiemelni, akkor melyiket említenéd?

Ez nagyon nehéz, mert igazából nekem inkább id?szakaim vannak, amikor bele-bele szeretek egy filmbe. De például a magyar filmek közül nagyon szeretem a Megáll az id?t. Vagy Fábry Zoltán filmjeit. Ami szimpatikus még nekem, -mert egy gyönyör? középutat mutat meg az intellektualitás, a filmm?vészet és a zsáner jegyek ötvözésében,- az a Mátrix, ami egy nagyon széles közönséget tud megérinteni. Ezen kívül a Jeanne d’Arc, amit Luc Besson rendezett. És még rengeteg.

Els? filmes rendez?kt?l mindig meg szoktam kérdezni, hogy mennyire volt nehéz bejutnia a filmes világba. Rögös út vezetett idáig?

Igazából sokkal egyszer?bb lenne egy nagy, széles kitaposott ösvényen menni, de én mindig valami nehezebbe nyúlok. Azt gondolom, hogy ez a thriller is egy ilyen m?faj. Pont egy olyan id?szakban vagyunk, ami nagyon el?nytelen egyébként ennek a m?fajnak. Az emberek itt a világválság környékén alig engedhetik meg maguknak, hogy moziba menjenek, és inkább pozitív hangzású filmeket szeretnek. Ráadásul eleve azt mondják, hogy csak a vígjátékok mennek Magyarországon. Ezek mellett nekem még nehezebb volt. A legegyszer?bb módja annak, hogy valaki nagyjátékfilmet csináljon az, hogy el kell végezni a Színház- és Filmm?vészeti Egyetemet, mert onnan az alapítványok által meghatározott kereteken belül el?bb-utóbb az ember azért csinál egy nagyfilmet. Aki nem onnan jön, annak hatványozottan sokkal nehezebb. Én voltaképp rendelkezem a létez? összes fajta hátránnyal. Nem budapesti vagyok, nem egy gazdag család tagja, nem filmm?vészek a szüleim, ezen kívül én a Magyar Iparm?vészeti Egyetemet végeztem el.

Következ?leg újra egy thrilleren fogsz dolgozni.

Az egy sokkal durvább film, mint a Halálkering?. Már majdnem a horror m?fajait súrolja, viszont egy nagyon komoly társadalmi problémával foglalkozik, és az egész egy pincében játszódik. Ennek a forgatókönyvét kiküldték Los Angelesbe, ahol garanciát kaptunk arra, hogy ezt forgalmazni fogják. Ennek kett? feltétele volt. Csak angol nyelven forogható, és csak angolszász színészekkel. Igazából ez lett volna az els?. Elkezdtük rá az el?készületeket, voltam kint Londonban, New Yorkban, Los Angelesben castingolni, megvoltak rá a színészek, de a szerz?dés pillanatában kipattant a válság. Szerintem csak és kizárólag azért, hogy mi ne csinálhassunk filmet, úgyhogy most elnézést kérek az érintettekt?l.

Hogyan esett a választás a Halálkering? szerepl?ire?

István ismerte Kern Andrást korábbról. Akkor azt mondta neki, hogy nagyon szeretne valami sötétebbet játszani, merthogy ? els?sorban színész és nem humorista, ahogyan mindenki gondolja róla. Szeretne valami komolyabbat, drámaiabbat játszani. Most, amikor a másik projekt megrekedt, akkor István, „unalmában és bánatában” megírta a Halálkering?t, amit nagyon szerettek a producereink. Nagyjából a huszadik oldalnál rájött, hogy Rusty karaktere pontosan az, amit Kern András említett, és azután már tudatosan rá írta a szerepet. Katát egy nagyon komoly, háromkörös castingon választottuk ki, amin ? bizonyult a legjobbnak.

 

Szabó István, a forgatókönyvíró


Úgy tudom a Szegedi Kortárs Balett tagja voltál sokáig. Ehhez képest egy thriller forgatókönyve elég meredek váltás, nem gondolod?

Igen, bár én vendégm?vész voltam itt öt éven keresztül. Táncoltam a Carmina Burana-ban, a Carmen-ben, a T?zmadár - Bolero-ban, az Újvilág-ban és a Tybalt-ban. Gyakorlatilag egy közel húsz éves táncos életutat csináltam végig. Ennek a felénél rájöttem, hogy érdekel az írás, így tíz éve kezdtem átállni rá. Ebbe belefért két regény és dalszövegek is például. A forgatókönyv megint egy olyan m?faj, amiben szerettem volna kipróbálni magam.

Mit mondott el?ször Kern András, amikor meglátta a film forgatókönyvét?

Az András már a történet els? verzióját nagyon szerette. Rögtön az els? pillanattól kezdve nagyon akarta ezt a filmet, ahogy az egész stáb is, éppen ezért is mentek bele, hogy szinte ingyen dolgozzon majdnem mindenki. Én el?ször nagyon féltem az Andrástól, mert tudtuk, hogy ? a dialógokba mindig beleszól, változtat vagy változtatást kér, de itt err?l nem volt szó. A próbák alatt volt néhány kérése, kihúztunk, hozzáírtunk, az ? és a Kata szájára alakítottuk a szavakat, de olyan nagyon sokat nem változtattunk.

A forgatás gondolom meghozta a motivációt az ilyen munkákhoz. Mivel foglalkozol a közeljöv?ben?

Most is forgatókönyvön dolgozom. Egy vígjátékot csinálunk, és van egy másik produkciónk, amit még a Halálkering? el?tt kezdtünk el készíteni. Ez szintén egy thrillerszer? film, aminek a forgatókönyvét kiküldtük Los Angelesbe, ahol annyira jól fogadták, hogy bevállaltak egy nemzetközi forgalmazást. Már elkezdtünk ezen dolgozni, amikor jött a válság és ez lefaragta a költségvetést. Ezért lett a Halálkering? az els?. Ezt a félbehagyott dolgot folytatjuk, és a vígjáték. De közben dolgozom egy regényen is. Általában négy-öt vasat mindig tartok a t?zben, és ezeket szoktam fejleszteni.

Visszaadta a film amit vártál t?le?

A közönség szereti. Legalábbis a közönségtalálkozókon eddig mindig azt tapasztaltuk, de inkább úgy fogalmaznék, hogy hat rájuk a film, aminek nagyon örülünk. Én mondjuk úgy gondolom, hogy ennél egy kicsivel bens?ségesebb, drámaiabb forgatókönyvet írtam, a Krisztián vitte bele inkább ezt a thriller vonalat. Ezt én elfogadom, ez egy rendez?i döntés, a végeredményt én is ugyanúgy tudom szeretni. Persze egy nehéz kérdés, hogy odaadom a gyermekemet valakinek, és mások nevelik fel. A forgatókönyvíró életében ez a legnehezebb, amit meg kell tanulni.
 



Dobó Kata, a film egyik f?szerepl?je


Azt hiszem a fél ország meglep?dött, hogy ilyen típusú filmben látnak. Miért tetszett ez a szerep?

Azt gondolom, hogy ebben a szakmában nincs olyan, hogy „romantikus-vígjáték” színész, vagy színészn?. Az a „fiók“, amibe én is bekerültem - persze én is tehetek róla -, fura dolog. Szeretném magam kipróbálni különböz? szerepekben, mint amit eddig csináltam. Az egyik ok az volt, hogy ki akartam kerülni ebból a bizonyos skatulyából, amibe beletettek. És végül is ez egy kihívás volt, hogy ebben a m?fajban tudok-e olyat csinálni, ami hiteles.

Elégedett vagy magaddal?

Soha nem vagyok elégedett magammal (mosolyog). De azt hiszem ez nem is baj. Mindig úgy érzem, hogy lehetett volna jobb. Most is. Nem feltétlenül volt mindig stabilan alátámasztva, de nagyvonalakban úgy gondolom megcsináltam azt, amit kért a rendez?.

Krisztián mondta, hogy a casting hosszú, és kemény volt. Nagyon akartad ezt a szerepet?

Ha az ember már elmegy egy válogatásra, akkor azzal már kifejezi az óhaját arra, hogy megkapja azt a szerepet. Bár a forgatókönyvet teljes egészében csak akkor kaptam meg, amikor kiderült, hogy enyém a szerep, el?tte csak azt a két jelenetet, amit castingoltunk. De persze szerettem volna. Nekem egyrészr?l az, hogy a Gáborék voltak a producerek, megnyugvást jelentett. Min?ségi dolgokat csinálnak, és ahhoz adják a nevüket, amiben ?k nagyon hisznek. Az els? filmesekkel is jó tapasztalatom van, Goda Krisztina személyében már dolgoztam els? filmessel. Ezek így összeadva mind er?sítettek abban, hogy igenis ezt jó lenne megcsinálni.

Én úgy láttam, a film nagyon megosztotta a közönséget. Szerinted?

Azt tudtuk, hogy meg fogja osztani a közönséget, már csak a film stílusa alapján is. Egy kicsit mégis meglep?dtünk ezen a fogadtatáson, és azt hiszem ezt nem is érdemeljük meg. Én azt gondolom, hogy mi ennél jobbat csináltunk. Mégis csak a saját gyermekedr?l van szó, és ha nem kíváncsiak a gyermekedre, az meg egy olyan fura, rossz érzés.

A közönség talán mégis jobban fogadta, mint a kritika.

Tényleg nem tudom mire vélni ezt. Én például nem megyek úgy moziba, hogy kritikát olvasok el?tte. Engem vagy érdekel a sztori, a színész, vagy a trailerje tetszett meg a filmnek. Ha véletlenül beleakadok egy kritikába, akkor elolvasom, de nem az alapján döntök. És szerintem a legtöbb ember ezzel így van. Magyarországon a kritika külön fura dolog. Én Amerikában nagyon-nagyon sok kritikát olvastam, és ott azért a 99%-a nem negatív volt. Azt, hogy minden rossz ebben a filmben, azt nem hiszem el. A zenét?l a vágásig, a színészekig. Mert volt ilyen is. Akkor mondtam azt, hogy itt valami nem stimmel. Ez nem kritika. Én szeretem a kritikát, ha épít? jelleg?. Lehet az negatív is, mert én abból tudok tanulni. De a moziba járók szemszögéb?l ez nem fontos. Inkább a m?faj az, ami nekik emészthetetlen. Nehéz életük van az embereknek manapság, és azt a kis id?t és pénzt, amit szórakozásra költenek, nem biztos, hogy egy ilyen nehéz filmre költik. Talán ez lehet itt a titok. Nem tudom. Ett?l még ez jó.

Vagyis ugyanúgy bevállalnál ilyen szerepet?

Ez sok mindent?l függ, nem csak a szerept?l. Kik állnak mögötte, én tudok-e bel?le tanulni, akarok-e azon keresztül elmondani valamit. Mint ahogy a színházi szerepeknél is, hálaistennek vagyok abban a helyzetben, hogy eldönthetem mit játszok, mert szabadúszó vagyok.

 

Nagy Szabolcs