Várakozásokkal teli nap. Ahogy ez szokás, nagyobb koncertek el?tt, meghallgatod a kedvenc számaidat, szétnézel a youtube-on, ráhangolódsz az estére. Eszedbe jutnak a szép koncert élmények, meg a rosszak is. Mi lánykák, a szokás kedvéért hatszor átöltözünk és sorolhatnám. Nekem most egy kicsit másképp alakult a napom. Kés? délután, amikor már gyülekeztek a hófelh?k, pár perc erejéig a behangolás alatt Varga Livius-al beszélgettem.

 

Artstab: Milyen a szegedi közönség? Lehet nyugodtan negatív is.
 

Varga Livius: Hát hiába próbálkozol, totál csúcs. El?ször mindig a Jate klubban játszottunk, tulajdonképpen az is egy jó hely, onnan az ember nem akar eljönni. Csak már nem fértek be. Hát igen, forró egyetemi bulikkal kezd?dött, tágult a társaság, de nyilván ez volt az alap réteg, aki el?tt meg tudtuk mutatni magunkat, mindig ilyen túl f?tött volt a buli. Ha a közönség, olyan, mint a szegedi akkor az ember is, megtáltosodik, meg is vadul talán.
 

Livius: Be lehet l?ni, hogy ötszáz és ezer ember körül a legjobb egy buli. Afölött már egy kiscsarnok, az már nem tud annyira intim lenni, de az is tud nagyon vad lenni persze, hogyha az egész terem együtt rezonál. Akkor nem jó egy pici füstös hely, amikor az emberek kiszorulnak, aki bent van az is be van szorulva, akkor ugye már szórakozni nem olyan jó. Ezt, mint közönség tudom, sorban állni a vécén és a pultnál, ez ugye levon az id?b?l, amit szórakozással töltenél. Egyébként persze minden hely a saját karaktere szerint birtokol jó és rossz tulajdonságokat.
 

Livius: Úgy érted inkább imidzsre, mint a muzsikára?
 

Artstab: Igen, most ? sztár, így kötelez? a megjelenés?
 

Livius: Szerintem nem. Azt gondolom ez egy természetes folyamat, de mindig lesznek azok, akik kiválogatják a dolgokat, akik a szebb cseresznyét szedik le. Mindig lesz olyan, aki meg leginkább a szemére hallgat, nem annyira újdonság ez. Én nem hinném, hogy a mai fiatalság az bármivel is igénytelenebb lenne, mint az én fiatal korom, vagyis amikor mi voltunk fiatalok, akkor is megvolt aki a külcsínre adott és most is megvan az aki a belbecsre ad inkább. Ebben én nem látok változást. Hogy mit szólok hozzá? Hát… mindenkinek lelke rajta.
 

Artstab: Mindjárt húszévesek lesztek, készültök valamivel?
 

Livius: Igen gondolkozunk ilyesmiben persze, szülinapot ünnepelni jó. Egyénileg is jó meg így hatos fogattal is, de hát persze ez még kezdeti stádiumban van. Épp csak beszélgetések vannak. Ha meg már kitaláltunk volna valamit, akkor azt mondanám titok.
 

Livius: Ó igen, azt csináljuk, amit az iskolában szoktak, hogy mindenki bedobja a nevét a kalapba és akkor kihúzzuk, nálunk rendszerint ez öt húzásba telik, míg senki nem húzza ki saját magát. De a lényeg az, hogy hagyománya van. Vagy a Pecsa koncerten, vagy most például jöv? héten összejövünk nálam, egy ilyen kis borozgatás, zserbózgatás, gyertyagyújtás, feny?ágégetésre. Igen ez jó dolog, ilyenkor persze csacska apróságokat adunk, máskor meg célzatos dolgokat, néha csurran-csöppen egy-két hangszer, vagy hangszerre emlékeztet? repül? tárgy ez jó dolog.

 

 

Aztán elköszöntem, megköszöntem, és hóesésben haza, (még egyszer átöltözni), barátokat összeszedni aztán vissza. Már el is felejtettem milyen jó IH-ba koncertre menni,nem voltam amióta felújították, pedig eltelt egy kis id? azóta, jó hogy most már nem lehet dohányozni bent, a tömeg is elég volt a fulladáshoz, persze csak lent. Azt nem értem mért csak ketten- ketten szolgálnak fel a két pultban egy telt házas közönséget. Volt ismer?söm, aki már nem kapott jegyet. Az el?zenekarról, egy picikét lemaradtam, ruhatár és pultnál való sorban állás, rég nem látott ismer?sökkel való beszélgetés meg hasonlók miatt, de amit hallottam az jó volt. Kellemes bemelegítés. Aztán a várva várt pillanat, és színpadra lép a Quimby. Kékeszöldes homályos fényben a fiúk kitettek magukért. El?ször, csak hátul táncikáltunk, aztán ránéztem Flóra barátn?mre és egy meggondolatlan könnyed kijelentéssel: „Húzzunk be el?re” elkaptam a kezét és hatalmas lendülettel elindultunk. Hát els? körben 160 centinkkel és 50 kilónkkal, nem haladtunk valami gyorsan a zenekar felé, egy lassabb szerelmes szám alatt meg is álltunk, tanakodni „ezek itt el?ttünk olyan aranyosnak t?nnek, csak ne lökjük már fel ?ket” ezen egy kicsikét elvacakoltunk, de szerencsénkre a zenekar ritmust váltott és nem volt megállás. Ezután már hamar és nemes egyszer?séggel átverekedtük magunkat négy-öt sor punnyadt tinin. Nincs is jobb, mikor 15-16 éves szemek néznek rád álldogálva, hát te meg mit képzelsz, hogy mozogsz egy koncerten, ugyan már. Mi van veletek fiatalok? Én nem így ismerlek titeket! És így oda kerültünk ahol lenni akartunk, a harmadik sorba (el?rébb már nem jutottunk). Percek alatt folyt rólam a víz, hirtelen egy csaj a kezemben landolt, majd rám nézett, mosolyogtunk, nini egy jó barát. Tudtuk Flórával, hogy innen már nem megyünk ki. A vége felé már úgy éreztem, annyira meleg volt, hogy ledobom magamról a vizes fels?m, (Mit nekem három sor agresszív fiatal!) És felmászok a fiúk mellé a színpadra. Hirtelen hevületem, egy pillanatig tartott, ma inkább nem adom magam, „magam adom”. Szétnéztem, és örültem, hogy a körülöttem lév?kben is valami hasonló zajlik. Vissza taps. Még pár szám. Köszönjük fiúk! Megint jó volt! Aztán még egy sör, úgyis várni kell a ruhatárban, szerencsére már a pultnál nem kellett. És hóesésben tovább, mégis csak szombat van.

 

 

 

Hogy mennyire tetszett a Quimby koncert: Másnap nagy buzgón, felírtam a fészbuk üzen? falára, hát te meg elt?ntél a koncertr?l. És rögtön kaptam a választ: „ hm...együtt jöttünk el… khm… felvettem a cigid amit elejtettél…khm… és te még elmentél egy kocsmába.. ott váltunk el” khm…ennyire, ha érted? Ajjajjaj.