Vissza az előző oldalra
A világ vége után öt évvel...
.jpg)
Gorillaz
Plastic Beach
Parlophone / Virgin
57 perc
Értékelés: 8.5/10
Damon Albarn nettó popzseni, ez tény. Vannak olyanok, akik erre elég korán, még a Blur kapcsán rájöttek. De persze jószerivel akadnak olyanok is, akik csak a Gorillaz és/vagy a The Good, the Bad & the Queen kapcsán figyeltek fel rá. Mindenesetre a mindenkori könny?zene egyik megkerülhetetlen alakja, akinek kivételes slágerszerz?i képességei vannak. Elég a már említett anyazenekarra gondolni, de ezt az oldalát igazából csak 2001-ben, az els? Gorillaz album kapcsán engedte teljesen szabadjára, aminek végül az lett az eredménye, hogy a virtuális banda els? lemezéb?l úgy 6-7 milliót meg is vettek. Ezt követte négy évvel kés?bb, 2005-ben az évtized egyik vitathatatlanul legjobb albuma, az apokaliptikus Demon Days, amin szintén hemzsegtek a jobbnál jobb dalok és újfent jól teljesített az eladások tekintetében is. Bár mindkét lemez el?tt rendre borultak le a kritikusok, egy-két orgánum hangsúlyozta, hogy Albarn nem veszi elég komolyan ezt a projektet és másra sem használja, mint hogy pénzt keressen – és ez talán egy finomabb bírálat volt. Ezzel lehet vitatkozni, bár tény, hogy nagyon sokszor úgy t?nt, hogy a rap és a hip-hop csak az eklektikát hangsúlyozó stíluselemek, vagy egy más megközelítés szerint: a Gorillaz nem is igazi hip-hop, hanem tulajdonképpen a Blur, hip-hop kontextusba helyezve.
Nos, a korábbi fanyalgók rendre örömmel konstatálták, hogy Albarn és tettestársa, Jamie Hewlett a harmadik albumot egy sokkal komolyabb hip-hop lemezként álmodták meg, ahol az említett stílus nem másodheged?s, hanem abszolút a f?szerepben tündököl, mert bizony tündököl. A stílus k?kemény elemei köszönnek vissza mindenféle felesleges bling-bling nélkül. Ami azt illeti, a m?fajra oly jellemz? rongyrázást itt elvb?l elvetették az alkotók – nagyon helyesen –, helyére egy kis m?anyag, egy kis éles kritika került. De ha a felvágás valamilyen formában meg is jelenik, az csupán a kritika egyik megnyilvánulása és tulajdonképpen figyelemfelhívás, hogy ez az egykor ragyogó stílus most gyakorlatilag verg?dik, önmagát ismétli és/vagy eladta magát és nagyon nem így kéne kinéznie. Mert bizony itt van ez az angol csávó és nagyságrendekkel jobban nyomja, mint akármelyik nagyarcú, pénzéhes amerikai rapper. De visszatérve a zenére, itt bizony egy jókora szerepcsere történt, az el?z? két albumot meghatározó hangzásból csak az önmagukban is jól m?köd? elemeket hagyták meg és amíg a Gorillaz és a Demon Days ezekre épült, itt már csak díszít?elemekként jelennek meg. Ehhez jön még egy kis szinti hangzás is, mert persze Albarn nem is lenne Albarn, ha nem reagálná le a maga cinikus módján az aktuális trendeket.
Rossz pont viszont, hogy a lemez az elején kifejezetten fókuszálatlan, amit nyilván eklektikának szántak a készít?k, visszaadva egy kicsit az el?z? két album hangzását. De pontosan a fentebb vázolt szerepcsere miatt ez a poén nem sült el túlságosan jól. Erre talán a legszembet?n?bb példa a White Flag, ami bár nagyszer? libanoni tradicionális zenével indít, az átmeneteket mégsem sikerült teljesen elsimítani, ami némiképp rontja az összképet. Továbbá azzal a tudattal is meg kell barátkoznunk, hogy nincs egy igazi, legalább a Clint Eastwood vagy a Feel Good Inc. szintjét nyaldosó sláger sem a Plastic Beach-en. Viszont sikerült megint kiválóan összeszedni a vendégszerepl?ket, akik közül egyértelm?en kiemelkedik Mos Def (Sweepstakes), a Little Dragon (Empire Ants) és Lou Reed (Some Kind of Nature). A De La Soul most sajnos egy kicsit alulmúlta önmagát, de hát Istenem, megesik az ilyen. Helyettük simán kárpótol minket a veterán soul-énekes, Bobby Womack vendégszereplése az els? kislemeznek választott Stylo-ban, illetve a lemez egyik csúcspontjában, a Cloud of Unknowing-ban.
Összegezve tehát a Plastic Beach nem egy kompromisszumok nélküli lemez, de igen könnyen meg lehet barátkozni ezzel az els?re kicsit szokatlan (mármint a Gorillaz-tól szokatlan) hangzással és meg is éri, mert a lemez tömve van jobbnál jobb dalokkal.
Ajánlott dalok: Rhinestone Eyes, Stylo, Empire Ants, Glitter Freeze, Some Kind of Nature, On Melancholy Hill, Sweepstakes
