Vissza az előző oldalra
A Nintendo-ház ajtaja mögött
A helyszín a „Pince”, még mindig tömve a nézőtér, holott nem első, nem második, hanem sokadik alkalommal elevenítették fel a Lábjegyzet színház színészei az Addams Family hátborzongató világát. A darab sikere végül is érthető - nem titkoltan a fent említett filmből merít, de pusztán a szereplőket illetően, a történet egészen összetett, és némiképp modern. Különösebb cselekményszál nincs, de talán jót is tesz neki, egy hosszú nap után inkább esik jól a poén, még ha elcsépelt/fárasztó is, mint egy Veszedelmes viszonyok.
Pozitívum, hogy némely túlságosan is ismert helyzetkomikum mellett mégis jó helyre kerülnek azok a poénok - intelligens jelenetszerkesztés, de néha a hatásvadászság határán egyensúlyoz. A Gobertet (Gomez) alakító Földi Ádám mindent kihozott a figurából, jól játszik a hangjával és többnyire a testével is, Alpár Viktor/Lörcs Piroska és a farkas interpretációja a mondhatni-csúcsjelenet, Baksán Mónika, mint nagymama felvonultatta a Magyar nyelvű Szentségelés Összes-t, de olyan hévvel, akár egy tápióbicskei parasztasszony, Tóth Sziszi pedig talán az eredeti karaktertől leginkább eltérő, szentimentális Szerdát varázsolt a színpadra. Néhol zavaró volt a változó méretű-mélységű szakadék a színészi játékok színvonala közt, és az ugrándozó manólányokkal sem igazán tudtam mit kezdeni, bár lehet, ez az én asszociációs készségem defektjéről ad tanúbizonyságot.
A szereplők dialógusai azért a hülyülés mellett olykor elgondolkodtató mondanivalóval is szolgálnak, de ha túl sok lett volna benne az ilyesmi, már nem biztos, hogy a vígjáték (vagy végjáték) jelzőt kellett volna kapnia. Viszonylag tehát jól volt adagolva a komolyság. Ötletes volt a díszlet is, remek táptalajául szolgált az olyan kisebb, néma poénoknak is, mint a Nintendo-Addams kúria, vagy a vászon, amelynek segítségével életre kelt még Izé is.
Mivel fiatalok játszák, a darab értelemszerűen felrúg olyasmiket, hogy a gyerekek kicsik, a nagymama pedig öreg, (bár a sminkkel azért sikerült operálni ilyen téren). Az Ádámake tehát abszolút kikapcsolódás, csak annyira veszi magát komolyan, amennyire kell, és csak annyira vált ökörködésbe, amennyire kell.
