Vissza az előző oldalra
A mindennapit ma
Kedd este a Grand Caféban Lanczkor Gábor beszélgetett Lengyel Zoltánnal első regényének megjelenése alkalmából, az idei Sínbusz Kulturcsempész Fesztivál egyik záró etűdjeként. Lanczkor Gábor, a szegedi bölcsészkar PHD hallgatója a líra műnemében már megmutatta tehetségét, most először próbálja ki a hangját a próza területén.
A Mindennapit ma című kisregény 2010 áprilisában debütált. A mű ötlete Lanczkor Gábor Rómában töltött tanulmányi útja során született. Róma számos helyszíne feltűnik a műben, néhol egyértelműen, néhol a végletekig elhomályosítva. Főhőse a rómaiak egyik ma is kedvenc, a XVI. században élt szentje, Néri Szent Fülöp. Az egyébként Goethe által is kedvelt alak szerethetősége a hithez és az emberekhez való természetes hozzáállásában rejlik. Az ital örömeit sem megvető szentből sugárzik az életszeretet. A vallásnak egy praktikus, emberibb értelmezését nyújtja.
Fülöp egy 11 fős árvaház vezetője. Ő és az egyik odakerült különös kisfiú, Cassio viszonyáról szól a kisregény. Lanczkor több legendát is felhasznált. Egyik Fülöp büszkén viselt stigmája, melyet egy gömbvillám lenyelése során szerzett. Egy másik fontos legenda, melyben a történet kicsúcsosodik, Fülöp csodatételéről szól. Már a csoda ténye is problematikus, hiszen a szemtanú két részeg férfi és egy vak nő. Másrészt maga az esemény sem úgy zajlik, ahogy azt magasztosan elképzelnénk. Több bibliai parafrázis is előkerül a regény olvasása során, melyeken mind meglátszik Fülöp gondolkodásmódja. Ezek egyike egy Miatyánk-átirat. Lanczkor bevallása szerint elgondolkodott azon a problémán, vajon mit jelentenek a már gyerekkora óta ismert és ismételgetett szavak. Jelentése elveszett az idők során. Ebből született meg az ima újraértelmezése, melyet az atya szájába ad.
„Adj kenyeret, de csak a mai kenyeret add meg nekünk ma, a holnapit csak holnap, és a holnaputánit majd csak holnapután, nehogy addigra megpenészedjen. Hátha már ma sem egészen friss.”
A mű nyelvezete nem archaizál, ellentétben a szóképekben és retorikai fogásokban gazdag lírájával, itt leegyszerűsítő írói szándék jelenik meg. Mai nyelvezetben íródott a történet. Egyes kritikusok szerint mondatpoétikája Nádas Pétert (Párhuzamos történetek) idézi, tömörsége és rövid bekezdései miatt. Nagy jelentősége van a neveknek, mert a legtöbb árvaházi gyereknek csak neve jelenti identitását. A szerző hozzáteszi, ha minden szereplőről készített volna jellemrajzot egyrészt nem tudta volna tartani a kisregény kereteit, másrészt felbomlottak volna az arányok. Lanczkor Gábor bevallása szerint nem annyira tudatos, mint inkább naiv regényről van szó. A problematika számára abban jelent meg, hogy mit jelent 2010-ben a csoda, hogy lehet úgy leírni az ötszáz évvel ezelőtti történelmet, hogy ne érezzünk szakadékot a két világ között.
Az író végül elmondta, olvasása során is azt a főhőst szereti, akihez közel lehet kerülni, akit lehet szeretni. Művében ő is ezt tartotta szem előtt. Faludy fejezte ki így: "Kik azok a főhősök, akikkel leülnék vacsorázni, és akiket be se engednék."
Somogyi Anna
