Vissza az előző oldalra
40 lépcső
Kissé szűkös, de annál barátibb hangulatban nyílt meg Ágoston Lóránt festőművész kiállítása a Grand Caféban 2010. november 26-án, pénteken. A Törökkanizsai születésű művész ezzel a kiállítással a maga mögött hagyott negyven évet összegzi; művei kifejezetten erre a tárlatra készültek. Absztraktnak is mondható képeinek egyetlen összekötő eleme a lépcső. Rózsa Péter a megnyitón így definiálta a lépcsőt: „A lépcső, illetve a lépcsőszerkezet nem más, mint két szintet összekötő, közlekedésre alkalmas építészeti elem. Számos kialakítási formájával nap- mint nap találkozhatunk kül- és beltéren egyaránt.” Ágoston Lóránt ezt a szerkezetet kivétel nélkül mindig a legfelismerhetőbb nézetből, vagyis oldalról ábrázolja. Nem lehet tudni, hogy honnan indulnak a fokok és meddig tartanak, hová vezetnek, végtelen körforgást idézve. Az alkotóval történt beszélgetésből egy nagyon laza szemléletmódú stílus rajzolódott ki, ahol nincs helye a túlzott részletezésnek, és inkább a pillanatnyi benyomás vezeti az ecsetet. Olyannyira szabadon értelmezhető, hogy néhány képnél nem is lehet tudni, hogy melyik az alja és melyik a teteje. Hogy miért a lépcső az, ami leginkább szimbolizálja Lóránt eddigi életét, arra maga az alkotó is nehezen tudott válaszolni. Elmondása szerint két dolog hatott rá, ami ebbe az irányba terelte. Az egyik nagy lökőerőt Hermann Hesse verse jelentette.
„Szeljünk át derűsen teret tér után,
egyiken se csüggjünk, mint otthonunkon:
a világszellem nem kötöz, korlátoz,
de lépcsőről lépcsőre emel, tágít.”
Ez a négy sor gondolkodóba ejtette. Lóránt számára a lépcső egy olyan elem, amelyen – ahogy lépked az ember – mindig kitárul vagy éppen bezárul valami. Másrészt nagy hatással voltak rá M. C. Esher munkái. A nagy művész számos munkáján megjelenik a lépcső, de olyan módon, hogy a néző hosszas szemlélődés után sem tudja eldönteni, hogy milyen nézőpontból is látja a képet. Ezzel ki is merült a közös pontok sora Ágoston Lóránt és Esher között, mert míg Esher grafikái a megszólalásig lekövetik a valóságot, addig Lóri munkái sokkal szabadosabbak. Ez már az anyagválasztásnál is megjelenik. Képeinek alapját hulladék papírok, be nem fejezett képek, kartonok alkotják. Csupa olyan anyag, ami hirtelen a keze ügyébe került. Negyven darab lépcsőt ábrázoló montázsába például hajdani útlevelének darabjait is beleapplikálta. Tervei szerint a Grand Caféban megnyílt kiállítás csak az első állomása egy több részből álló tárlatnak. Saját képeit nézegetve fejében újabb és újabb képek fogalmazódnak meg, és szeretné ezeket minél több emberrel megosztani.
A kiállítás még december 10-ig látogatható.
