Vissza az előző oldalra
„Szóljál má' mutternak, dobjon le szotyira pénzt!”
.jpg)
A JATE-ba való érkezésemkor egy kisebb csalódás fogadott. Szomorúan és kedvszegetten láttam, hogy a koncertre kiírt id?pont után b? negyed órával még csak emberekkel sem találkoztam. Hetyke fiatalok lézengtek csupán a promóciós italokkal a kezükben.
Közel egy óra késéssel, 11 órakor kezdetét vették az els? dob-, és gitár hangok. Nulla hangolás után elindult a koncert, melyre a tömegnek nevezhet? 40-50 ember közel fele bevonult a nagyterembe. Az énekes, Likó Marcell egy vicces ingben (lila pöttyös) vonult fel. A közönség köszöntése után pedig bele is csaptak a közepébe.
Számos dalt hallhattunk, az Egy éjszaka Bohémiában, és a legutóbbi albumukról (mely 2006-ban jelent meg) a Rózsikámnak digitálisról is. De, hogy tovább gerjesszék a minimális számú közönséget a készül? harmadik lemezükr?l is lejátszottak egy-két szösszenetet.
Életem második Vad Fruttik koncertje felülmúlta az els?t, negatív értelemben biztosan.
A folyton hiperaktív srácok és a bulizni nem tudó/ akaró kis közönség óriási ellentéte az egész estére rányomta a bélyeget persze, most is volt egy- két szimpatikus fiatalember, aki az els? sorban alkohollal kínálta az énekest, illetve olyan is, aki mindenáron magáénak akarta tudni a mikrofont, azonban számomra rejtély volt, hogy a zenei túlf?töttség, vagy valami más hozta ezt ki az els? sorban lév? fiatalabb generációból.
A dalok sorrendje és feldolgozása óriási csodálkozást váltott ki bel?lem és társaimból. Egy- egy dal kicsit átköltve, átdolgozta került a színpadra. A legnagyobb meghökkenést azonban az váltotta ki bel?lünk, amikor a dal alapja átment egy kis reggae-be, drum and bass-be, mulatósba és mindemellé zúzós gitárszaggatás társult. Furcsa, ugyanakkor érdekes volt látni, hogy miként tud egy megszokott pop slágert feldolgozni pillanatok alatt egy banda, mindezt más alapokra helyezve.
A Sárga zsiguli, és a Nekem senkim sincsen cím? daloknál szó szerint özönlött be, az addig kint iszogató, pihen? „tömeg”.
Kicsit úgy t?nt, mintha villámcsapásként érte volna ?ket, hogy a Vad Fruttik zenekar van a színpadon. Idegenül, magányosan táncikáló, ide- oda lötyög? fiataloktól volt tele a hely.
A Vad Fruttik levonulása után, egy szerény „vissza” kíséretében kaptunk még két bónusz dalt, ám úgy t?nt, mintha mindenki csak az utána következ? diszkó partyra érkezett volna. Ezt az elgondolásomat az is igazolta, amikor a koncert után való távozásomkor igazi tömegnek nevezett embercsoportok váltottak jegyet, szinte hosszú sorokban álltak odakint.
Az els? sorban állóknak biztosan fantasztikusnak mondható volt az este, ám én ennek az érzésnek még a közelében se kerültem.
A Vad Fruttiknak sikerekben gazdag új lemezt kívánok. Reméljük, mostanra sikerrel járnak!
