Vissza az előző oldalra
„Szincsi újra, szincsi újra …”
Szerda este lelkesedés hiányában indultam útnak a koncertre, tudniillik finoman fogalmazva sem tartozom a megveszekedett Magna Cum Laude-rajongók közé – bár meg kell hagyni, nagy segítségemre volt a ráhangolódásban, hogy útközben volt szerencsém meghallgatni a Pálinka-dal exkluzív, csuklásokkal tarkított (és meglep?en tisztán cseng?!) feldolgozását egy minden bizonnyal a rajongók táborát népesít? hajléktalan úr el?adásában. Igazságtalan lenne, ha azt mondanám, hogy már csak ezért is megérte nekiindulni, ugyanis a négy Magnás srác tényleg kitett magáért – és ezt f?ként nem a néz?k egészségére kiürített poharak mennyiségére értem, bár biztos, hogy e téren sem volt szégyenkezni valójuk.
Már a buli kezdete el?tt az elmúlt néhány hónap lagymatagabbra sikeredett koncertkezdéseihez képest is szokatlanul népes tábor gy?lt össze a tánctéren, érezni 
véltem a várakozó feszültséget is. Persze az els? akkordok felcsendülése lendített még egyet a helyzeten: nem kellett a sláger-blokkig várni, hogy egy valódi koncerthez méltó embertömeg gy?ljön össze a srácok lábai el?tt. Mez? Misi pedig vérbeli show-manként szította tovább a hangulatot: csápoló kezek rengetege engedelmeskedett boldogan a karmester-frontembernek, aki nem volt rest lehuppanni a közönség soraiba, hogy megmutassa, ? aztán nem ismer viccet, ha buliról van szó. A nem minden hatásvadászattól mentes, ámbár ötletes gesztus felragyogtatta az arcokat, pláne azokét, akik így mikrofon-közelbe avagy Misi flörtt?l szikrázó szemeinek kereszttüzébe kerültek. A Lehet, hogy eltört cím? számnál el?került egy megafon is, persze csak tarkító elemként, a tisztelt publikum anélkül is teljes hangbedobással segített be minden számnál. Aztán jöttek sorban az ismer?sebbnél ismer?sebben cseng? slágerek; tulajdonképpen most döbbentem rá, hogy kis túlzással majdnem az összes számuk ebbe a kategóriába sorolható – tényleg tudnak valamit ezek a srácok. A másfél-két óra még számomra is meglep?en hamar eltelt, a fiúk rövid búcsú után lesétáltak a színpadról – de persze nem kellett kétszer kérni a ráadást, meg hát sejthet? volt, hogy a Pálinka-dal nélkül nem fejezik be a koncertet. A népszer? nóta el?tt azonban még elhangzott a nem kevésbé kedvelt egykori SZIN-himnusz is, a „színezd újra” sort a humor és az ezen regisztert használók kedvéért Misi a „szincsi újra, szincsi újra” variációval spékelte meg, valamint egy nem épp lányos gesztus kísértében „az ecsetemet majd eléd tartom” rész is elnyerhette valódi értelmét az azt eddig naivabban értelmez? hallgatók számára.
Az este leteltével bárminem? habozás nélkül elmondhatom: ?szintén sajnálom, hogy nem vagyok rajongó, a srácok ugyanis fergeteges bulit csináltak. Aki esetleg valamilyen megfoghatatlan oknál fogva mégsem távozott elégedetten, annak lesz lehet?sége tenni még egy próbát: április 30-án hasonló Magna-showban lehet részünk itt Szegeden. És akinek ez sem lenne elég, tudom még überelni: május 22-én a Dóm téren az arra vágyók a Délmagyarország 100. születésnapja alkalmából az Ákos-Tankcsapda-Magna Cum Laude kombóra tombolhatják ki magukat!
Nézd meg a Galériánkat a rendezvényr?l.
