Vissza az előző oldalra
„Multifunkci”
Február 14.-re már gyakorlatilag ráépült egy egész iparág, teljességgel megkerülhetetlenné téve ezáltal a szerelmesek napját. Minimálisan két héttel el?tte már a csapból is ez folyik. Korosztályoktól és mentalitástól függ?en lehet olvadni t?le vagy utálni (és a két véglet között még sok mindent), de a sz?nyeg alá söpörni semmiképp.
A Belvárosi mozi programját böngészve nekem is hamar szemet szúrt a Valentin nap cím? film. Nyilvánvalóan a címe miatt. Nos, miért is ne? Jó adag iróniával felvértezve a téma iránt simultam bele a székbe. Hozzávet?legesen két óra rózsaszínben. A rengeteg felvonultatott sztár, és a jó id?zítés miatt ez a film sikerre van ítélve (aki úgy gondolja, hogy mindez véletlen, annak tudok egy eladó hidat). Szükség van ilyenre, valamib?l el kell tartani a családot. Az átlagos mozi néz? szórakozni akar, a stáb meg pénzt keresni. Akinek borsódzik a háta az ehhez hasonló összekacsintós alkuktól, az nem megy el megnézni és kész. Éppen ezért teljesen feleslegesnek tartom, hogy giccsparádénak, agyatlannak, nyálasnak nevezzük Hollywoodnak ezt az arcát. Nagyon sok film szeretne több lenni, mint ami valójában, és ebbe szépen bele is buknak. A Valentin nap nem t?zött ki magas célokat, így aztán rutinból meg is ugorja a szintet.
Egy internetes oldalon a tartalom résznél a következ?re bukkantam: „Los Angeles-i párok és szinglik, szerelmek, 
szakítások és nagy újrakezdések a Valentin nap forgatagában.” Ez aztán komoly, gondoltam. Egyetlen mondattal elintézni egy két órás film történetét? Ezt csak úgy lehet, ha gyakorlatilag nem is szól semmir?l. Utólag belegondolva azonban, nem is lehetett volna ennél jobban megfogalmazni. Adott egy rengeteg szálon futó, térben össze-vissza ugráló forgatókönyv. Szépen lassan fonjunk mindre egy hatalmas gubancot, majd ismételten szépen lassan, bogozzuk ki. Az újra csak átlagos jelz?vel illetett mozi néz? teljesen elveszíti a fonalat, és csak a legjobb, leghumorosabb jelenetekre fog emlékezni. Ha kifelé jövet megkérdezik t?le, mir?l szólt a film, nem fogja tudni elmagyarázni. Ki van ez találva. Instant movie. A mellékhatásokról nem kell megkérdezni a gyógyszerészt, vagy a kezel?orvost (merthogy nincsenek), és pszichológushoz sem kell menni utána.
Ezek alapján úgy t?nhet, nagyon rossz filmr?l beszélünk, pedig ennek inkább az ellenkez?je igaz. A Valentin nap sztárok „örömjátéka”. Nagyon el lehetett volna rontani a realitástól elrugaszkodó karakterekkel, ostoba párbeszédekkel, béna humorral, de nem tették. Van benne túlzás, azonban aki kicsit szemfüles, észreveszi a finoman adagolt kritikát benne (a címben említett kifejezés elhangzása a riporter arcával párosítva tökéletes példa). Állítólag „diszkréten felhívja a figyelmet néhány éget? társadalmi kérdésre”, bár jómagam nem vettem észre. És szerintem jobb is így. Nem kell többnek lennie, mint ami.
A moziban eltöltött két rózsaszín óra alatt sokszor elmosolyodtam, néha jókat nevettem, gazdagodtam néhány új kifejezéssel. Itt muszáj tennem egy kis kitér?t a film számomra legemlékezetesebb poénjára. Anne Hathaway olyan ártatlan arccal jellemezte saját szex telefonos munkakörét „táverotikus el?adóm?vészet”-ként, hogy lehetetlen volt rá haragudni. S?t, mi több: itt és most kérném az illetékeseket, indítsunk Fels?szint? Szakképzést ebben az irányban.
