Vissza az előző oldalra
„Akik nem tudnak járni, majd repülnek”
Szerdahelyi Mátyás: Sokan próbáltak már titeket beazonosítani zeneileg, és valóban nem könny? meghatározni. Ami biztos, hogy nem diszkózene. Most, hogy vége lett a koncertnek, és berakták a diszkózenéket a közönség elkezdett tombolni...
Zságer Balázs: Nem érzek nagyobb tombolást mint ami náluk volt. Ez tök más fajta közönség, egy koncerten máshogy táncolnak. De azt is hívhatjuk tombolásak, szerintem.
Sz. M.: Er?sen emocionális a zenétek...
Ligeti György: Mert érzékeny gyerek a Balázs!
Zs. B: Jaaa, de szerintem mindenki az, aki zenél.
Sz. M.: A Zagar zenéi azt tükrözik, amik benned mozognak?
Zs. B.: Mindannyiunk érzéseit tükrözik a zenék, f?leg egy koncerten, mint most. Ilyenkor fontos, hogy létrejöjjön az „együtt vibrálás” meg egy adott kohézió. Említetted, hogy próbálták a zenénket beazonosítani, meg kasztokba tenni: szerintem, ami közös minden számunkban, -hiába más a hangszerelés vagy más m?faj felé tendál- az, hogy mindannyian ugyanarra a hangulatra kattanunk rá. Ez az, ami rányomja a bélyegét a koncertekre meg az albumszámokra is.
Sz. M.: Hangulatból csináljátok a zenét? Vagy a zenéb?l csináljátok a hangulatot?
Zs. B.: Nehéz erre válaszolni. Valójában egy hangulatba kerítjük magunkat amikor elkezdünk egy még kibontatlan témát, vagy elindulunk közös asszociációk mentén: ez -jó esetben- mindannyiunkban elindít valamit, ami kibontásra vár. Ezt tovább lehet fejleszteni, és akkor m?ködik a dolog. Ha a másik fél nem nagyon tud hozzátenni semmit, akkor az nem egy közös hangulat vagy nem egy közös asszociáció.
Sz. M.: Te vagy az, aki elindítja a dolgokat? Te adod ezt a motivációt, lendületet ami elindítja hogy „csináljunk egy számot”?
Zs. B.: Legtöbbször én, de azért nem mindig…Inkább átfogó koncepciókban gondolkozom... Nem csak egy számban, vagy annak a hangulatában, hanem, hogy milyen irányba menjen az album, merre menjen a zenekar imázsa, és hasonlók. A téma választások jönnek inkább t?lem. Konkrétan azt értem ez alatt, hogy egy szám címének, a számok szövegeinek a témái, azok amik hozzám tartoznak, a zenei mozzanatok meg mindenkinek a saját hangszeréhez. Azt én nem határozom meg általában.
Sz. M.: Te vagy az, aki behozza azokat az érzelmeket, amiket át kell fordítani a zene nyelvére. Nem csak az eddig elhangzottak, hanem a számok címe is (pl.: Sound and lights) utal arra, hogy nem akartok konkrétan megfogni dolgokat, így a hatás is er?sebben emocionális. Jól sejtem, hogy inkább az érzelmeket igyekeztek megfogni?
Zs. B.: Mondhatjuk…Hát valamikor vannak ilyen intellektuálisabb témáink, például a Cannot Walk Fly Instead-en (új Zagar album) a Dorian Gray's Dilemma ami egy Oscar Wilde könyvnek az adaptációja -pontosabban egy inspiráció, ami onnan jött. Maga az album címe is, a Cannot Walk Fly instead: ez egy '80-as évekbeli alternatív zenekarból a Éhez? Apácákból jön amiben még a Gyuri is játszott meg mindenki aki Kaposváron megmozdult zenészként. Ez úgy szól magyarul hogy: "A rock and roll csak a lányoké, a fiúk már másról beszélnek, mi elvegyülünk a leveg?ben, akik nem tudnak járni majd repülnek.”
Ez egy verséje volt egy akkori -mondhatni „alternatív slágernek” az Éhez? Apácák : Gyár cím? számának. Én most ezt szerettem volna átmenteni egy érz? közegbe. Mivel azt éreztem, hogy valamiért nagyon aktuális megint ez a négy sor. Vannak ilyenek amikor nem érzésekb?l építkezünk, hanem tudatosan van téma választás. A témával való külön foglalkozás, mint itt is.
Sz. M.: „...akik nem tudnak járni majd repülnek”. Mennyire jellemezhet? ezzel a mondattal a Zagar, ill. a zenétek?
Zs. B.: Benne van kétségtelenül… Elcsépelt lenne ha azt mondanánk, hogy „mi ilyen szállós, repül?s zenéket csinálunk…”, mert az szinte adja magát, de ezt megfogalmazni szövegben már sokkal nehezebb. Ez a négy sor ez annyira találó volt, nem hagyhattam elfeledni…egyébként a Klencsár Gábor írta…aki -mondhatjuk- hogy egy komoly költ?. Kiadott egy daloskönyvet is egyébként. Az ? szövegeire épült ez a zenekar annak idején. Ezt az érzést még ? fogta meg nagyon jól akkor…
Sz. M.: Melyik?tök kaposvári?
Zs. B.: Mi kaposváriak vagyunk. Én is, meg az Andor a gitáros is, meg az öcsém is..ez egy vidéki zenekar, mondhatjuk.
Sz. M.: Tehát Kaposváron ismerkedtetek azzal az életérzéssel amib?l ezek a mondatok születtek?
Zs. B.: Hát mondhatjuk, hogy ezek már megvoltak akkor...
Nagy Eszter: Ti egy együttesb?l válltatok ki nem? Melyik is volt? Yonder…egy quintet?
Zs. B.: Yonderboi-ra gondolsz? Az kemény... Nem emlékeztél arra hogy Yonderboi Quintet ? (nevet)
N. E.: Ne haragudj…(nevet)
Zs. B.: Nem nem. Csak így tök fura... az interjúk elején mindenki ezzel jött régebben…hogy „ti ugye a Yonderboi Quintet, meg hogy onnan lehet ismerni titeket”….Ebben az a fura, hogy te ezt tudod mint egy információt, viszont azt már nem tudod, hogy mi is volt ez a zenekar…
N. E.: Én leginkább csak a mostani zenéiteket ismerem és hallgatom…
Zs. B.: Én csak erre próbáltam reflektálni hogy ez nekem új…
Sz. M.: Miért mi is volt ez a zenekar? (nevet)
Zs. B.: Hát a Yonderboi...(nevet) hogy mi is volt az a zenekar? Hát a Yonderboi csinált egy lemezt a Shallow and Profound-ot ami magyarként el?ször jelent meg Európában egy német kiadónál. Vele voltak európai turnéink és akkor verbuválódott össze a zenekar egy része...az Andor a gitáros, a Bootsie.. Tibi (a dobos), csak kés?bb jött. A Gyurival meg már régebb óta ismerjük egymást, Kaposváron egy gimnazista zenekarban játszottunk együtt…feldolgoztunk blues számokat…Doors, Hendrix, Beatles…aztán most állt össze úgy a dolog, hogy ezek mind a múltba vesztek és ezekb?l a zenekarokból már csak egy influence-hatás maradt meg…és ebb?l, ezekb?l a gyökerekb?l táplálkozik végülis a Zagar…
Sz. M.: Az el?bb a Beatlest említetted. Laikusként ha rákattintok a honlapotokra, és megnézek egy képet rólatok, nekem bizony a Beatles ugrik be.
Zs. B.: Na jó ezt elmondhatod kb. minden angol zenekarról…
Sz. M.: Nekem ez másról még nem jutott eszembe...
Zs. B.: Nem, nálunk ez annyira nem er?s dolog. A Gyuri az Angliában élt és van is egy zenekara (Puzzle) ami a brit pop hagyományait nagyon jól ápolja..tehát ez így megvan…de annyira nincs nálunk meg imázsban ez a dolog. Bár most, hogy mondod... lehet, hogy már tényleg túl sokunknak van hosszú haja úgyhogy most már vágatás lesz…vágatááás!(nevet)
L. Gy..: Én meg majd növesztem a hajam! (nevet)
Zs. B.: Te meg növeszted…a többiekre meg majd vágatás vár...mert úgy néznek ki mint a Beatles…
Sz. M.: Nem rosszból mondtam, csupán benyomás...Viszont a Beatlesnek van egy nagyon komoly ideológiai háttere is. Meg ha a popzenét tekintjük...
Zs. B.: Játszottunk Beatles-t a Gyurival annyira nem mondanám, hogy nincsen hozzá közünk...Hát figyelj a Never the same-t, meg az Eastern sugar-t nézzük akkor mondhatjuk hogy követik a brit pop hagyományait és nagyon jól ?rzik is…
L. Gy.: Nagyon is...
Zs. B.: Err?l a Gyuri beszélhet inkább…hogy az ö zenei pályafutását er?sebben érintette…s?t a hangja az Allen McGee szerint - aki elég jelent?s személy az angol zenei bizniszben..a Gyuri az a korai Lennon-ra hasonlít a hangban is…
L. Gy.: Jah mondanak ilyen baromságokat…de nem ez a lényeg. Szerintem. ebben a zenekarban az a kulcs, hogy a gyökereink azok nagyjából egyek, ami azt jelenti, hogy -mai értelemben véve- igényes zenéket szerettünk mindig is. És ezek a mai napig meghatározói a mi zenéinknek. Soha nem szerettünk olyan divatzenéket, amik elmúlnak és végük lesz. A zenekar minden tagja olyan zenéket szeretett amik id?tállóak. Szerintem ez a zenekar egyik nagyon fontos alapja.
Sz. M.: Így hat tehát a Beatles is...
L. Gy.: Igen. De például ugyanúgy -ahogy a Balázs is mondta-: a Doors vagy a Jimmy Hendrix is hat például. Ezeket a zenéket mindenki szereti a zenekarból, nem is lehet nem szeretni ?ket. Ez az a szilárd alap, ami miatt mindig van egy olyan pont ahol meg tudunk egyezni, ha valamiben nem értünk egyet. A Balázs kitalálja a zenét, és utána mindenki belerakja a magáét. Ez nem m?ködne a közös alapok nélkül. Ez olyan mintha azt mondanám, hogy a Mozart Varázsfuvolája az egy jó zene… ez is egy ilyen alap, és ezen nem kell túl lépni, mert ez egy konkrét dolog. Ha te ezt nem szereted akkor valami baj van a hallásoddal…Emiatt az alap miatt jó ez a zenekar, szerintem. Annyira más felé ment az utunk mindannyiunknak…a Balázs az elektronika felé...én a gitárzenék felé...a Bootsie a rap és hiphop vonal felé, a Tibi meg az Andor pedig abszolút tiszta jazz felé…Azért tudjuk ezeket az irányokat összegyúrni, mert ugyanolyan alapokkal rendelkezünk, és nagyon jó barátok vagyunk. Ezért abból nem veszekedés van ha eltérnek a vélemények hanem megegyezés arról, hogy hogyan lehet ezeket az irányokat integrálni. Az, hogy hat különböz? ember teljesen ugyanazt az érzést tudja a színpadon átélni az azért van, mert tök azonosak a gyökereink. Lehet rossz szóval mondom, de ez egy zenei intelligencia: pontosan tudjuk, hogy amikor Balázs hoz egy adott témát, akkor mi mit tudunk hozzá tenni. Egy közös burokban vagyunk benne és ez adja meg a zenekarnak az egységét…
Sz. M.: Milyen burok?
L. Gy.: Egy k*rva nagy burok…tehát most félre ne értsd…hát nyilván persze ha ismered a Zagar zenéjét akkor hallod, hogy ez tulajdonképpen egy olyan zene/burok ami minden stilust magába foglal, de ez benne a jó és ezért szeretik annyian mivelhogy igazából nincsenek korlátai és ez pont nyilván a benne foglalt emberek miatt van így..
Sz. M.: Tehát jól értem hogy te indítassz el egy elektronikus vonalat amit bedobsz a közösbe és ?k hozzárakják a gitárt meg ezt az angol popkultúrás dolgot illetve hozzárakják rappet a skreccselést…és úgy jön ki bel?le valami…de az alap az egy elektronikus kiindulás kütyükkel?
Zs. B.: Nem mindig elektronikusból indulunk. Lehet alap egy sima zongora-, gitár-, vagy énektéma is …
L. Gy.: Hát az új szám a legjobb példa az az új szám...
Zs. B.: Jahaaha…hát az mondjuk egy loup…egy kicsit korai még elmondani...de elmondhatjuk: a János vitéz cím? rajzfilmben találtunk egy zenei részletet, és az elindított egy olyan vonalat amib?l aztán egy teljesen más lett a végén…
L. Gy.: De érted te, végül is ez a lényeg..
Zs. B.: De az volt a kiinduló pont. De nem is az volt a lényeg, hogy honnan van ez már csak egy plusz információ, hogy onnan van…
L. Gy.: Persze az a lényeg, hogy mindenkiben elindított egy folyamatot hogy: uhh erre én most ezt csinálnám erre én azt csinálnám és hopp egy kész szám lett bel?le...
Sz. M.: A részb?l egész lett. Értem. Meglehet?s sikerrel csináljátok ezt, nemrég kaptátok meg a Magyarország könny?zenei nagykövete címet egy német fesztiválon.
Zs. B.: Jaaahh ez nem egy nyeremény igazából ez egy fesztivál akik megválasztottak minket. Minden országból választanak maguknak ilyen kulturális nagyköveteket...
N. E.: Meglep?dtetek, hogy ti kaptátok ezt a megtisztel? címet?
Zs. B.: Így most olyan nagy dolognak hangzik…
N. E.: Mert az is. Mindenféleképpen azt jelenti, hogy nemzetközileg is elismertek vagytok.
Zs. B.: Jahh hát annyiból van mondhatjuk ilyen felel?sség, hogy mi képviseljük a magyar könny?zenét ilyen téren Berlinben…de nem tudok sokkal jobbat, hogy ki képviselje ha nagyon összeszedem magam akkor se tudnék valakit mondani most...
L. Gy.: Ki más lehetne igazából?
Zs. B.: Na jó ez egy vicc, ez majd így nem lesz azért leírva mert ezt csak nektek mondom.
Sz. M.: Én leírok mindent...ti meg majd kihúzzátok.
Zs. B.: Hát ilyet nem lehet mondani de ez egy véletlen egyébként... Annyi történt valójában, hogy a fesztivál szervez?i a Youtube-on látták a Wings Of Love-ot és beleszerettek .Szerintem Magyarországról ezzel a dologgal találkoztak el?ször mint könny? zene...és ha ezzel találkoztak már nem nagyon akartak tovább válogatni és azt mondták hogy jó lesz ez is.
Sz. M.: Véletlenek meg nincsenek...ezt tudjuk és megtapasztaltuk mindannyian…
Zs. B.: De vannak mert azért valahogy eljutott hozzájuk véletlenül. Ez tényleg nem a legnagyobb dolog, ami történt velünk. Jó dolgok gyakran pont a véletlenb?l alakulnak és ez zenében is meg m?vészetben is meghatározó: adni kell esélyt a véletlennek. Nem lehet mindent el?re meghatározni, nem lehet tíz körömmel ragaszkodni mindenhez, mert akkor biztosan nem úgy fog sikerülni, mint ahogy szeretnéd. De ha elengeded...ez most egy másik téma -a véletlen absztrakciója-, de ha adsz esélyt a véletlennek és hagyod, hogy hömpölyögjenek a dolgok akkor abból kijöhet egy olyan amit soha nem tudtál volna el?re eltervezni se mert eszedbe se jutott volna...
Sz. M.: A spontaneitás egy nagy Úr, ez tény és való…
Zs. B.: Igen. Véletlenek nincsenek. Ha tudatosan kezeled ?ket, akkor már vannak.
Sz. M.: Meg kell várni hogy jöjjön és utána meg lekezelni.
Zs. B.: Azért ez nem olyan egyszer? dolog…én is néha ilyen prekoncepcióval vagyok: elhatározom, hogy milyen lesz majd ez a koncert, vagy bármi mást, és sokszor rosszul érzem magamat ha nem úgy sikerül. Elméletben könny? a véletlent kezelni a gyakorlatban már más a helyzet.
Sz. M.: Gyakran ér csalódás?
Zs. B.: Jaaa. Ha készülök egy koncertre és az nem mindig úgy sül el ahogy készül rá az ember, akkor magamat belepörgetem egy olyanba hogy ezt k*rvára nem így akartam.
Sz. M.: Maximalistának tartod magad?
Zs. B.: Jaaaa... Az a baj, hogy az vagyok .
Sz. M.: Mennyi bajod van ebb?l?
Zs. B.: Hát elég sok... Magamat paráztatom emiatt k*rva sokszor.
Sz. M.: Mennyire mennek rá a személyes kapcsolataid erre a maximalizmusra? Mondhatjuk, hogy karrierizmusra?
Zs. B.: Ez nem karrierizmus, hanem ez a munkám. Én nem akarok karriert befutni, nekem a hobbim a munkám, ami mindig mindenki el?tt lesz számomra. Pontosabban a szenvedélyem a munkám. Emiatt nyilván nagyon sokszor rosszul érzik magukat más emberek, akik szeretnének ez elé kerülni eggyel, de ez nem mindig megy.
Sz. M.: Az els? hely Németországban is megilletett titeket, ahol magyar nagykövetnek választották a Zagart egy fesztiválon. Rengeteg helyen voltatok már külföldön, de valahogy Németország irányában jóval gyakrabban t?ntök fel. Nyilván Németország az elektronikus zene hazája, az elektronikus zene csúcsa. A németek vonzanak titeket, vagy ti a németeket?
Zs. B.: Hát ha nem is a csúcsa, de az igaz, hogy most az élvonalban van. Tény, hogy nagy hatással volt a német techno az egész európai könny?zenére. Egyébként er?lködtünk mi az angol kiadókkal is, meg nagy francia kiadókkal is, de valahogy tényleg a sors hozta úgy, hogy végül a német kiadó akart minket. Rájöttünk, hogy az nem eredményes, ha mi próbálunk oda tartozni, ahol nem biztos, hogy annyira szeretnék ezt. A németek nagyon akarták ezt a zenekart, így ezért horgonyoztunk le egy német kiadónál. Én például eléggé rajta vagyok a német minimal -on. Gyakorlatilag elkezdett érdekelni minden ami a német technokultúrának az alapja. Pont jókor találtuk meg egymást. Érdekesség, hogy a német I-tunes elektronikus oldalán a top5 chartban voltunk amikor megjelent a lemez. Ott fennt van az is, hogy akik veszik a lemezeidet azok még milyen lemezeket vásároltak meg. És képzeld a második leggyakrabban Trentemøller lemezét vették a miénk mellett. Vele társították össze a zenénket. Szoktam emlegetni, hogy az ?t nagyon szeretem, és a hatása nekem nagyon fontos. Ez azért furcsa, mert azt gondoltam, hogy ezen a lemezünkön még nem jelenik meg az ? hatása, ugyanis csak akkoriban ismerkedtem meg vele én is, illetve a zenekar is. Úgy gondolom ez a lemez azért más, meg rockosabb meg sorolhatnám. (Ligeti Gy.-nek:) Bár ? is szereti a rockot, egy csomó basszgitár elemet használ. Próbálja a dalszerkezetet a minimal-al összeilleszteni. Nagyon komoly montázsm?vész, egyébként svéd.
Sz. M.: Földrajzilag sem csak Németország felé terjed a Zagar-zene...
Zs. B.: Úgy néz ki lesz most Finnországban egy-két koncertünk. Igen ez a skandináv, és benelux vonal nagyon er?s. Valahogy ?k azok, akik szeretik a mi zenéinket.
Sz. M.: Mi a különbség az ott és az itt között?
Zs. B.: Amikor ott játszunk, az olyan mintha itthoni közönségnek játszanánk, azzal a különbséggel, hogy ott egy sokkal ért?bb közeg áll a színpad el?tt. Ezt érzi az ember. Kimentem az utcára Amszterdamban körbenéztem és azt kérdeztem magamtól: mi van itt? Itt mindenki underground, meg alternatív, meg independent? És nem. Ezek csak normálisak. Mert rádöbbensz, hogy ott nincsenek grizzlyk meg kigyúrt leszoláriumozott köcsögök. Ott csak azok vannak akik tudják, hogy mi a frankó. Mert az egy tök más kultúra. Nagyon szörny? amikor egy másik országban jobban érzed magad, mint a saját országodban. Természetesen csak magamról beszélek, mert hozzám nyilván ez az érzés áll közelebb.
Sz. M.: Ezek szerint valami nem m?ködik a magyar kultúrában. Hogy ítélitek meg a Nyugathoz képest? Mi nem m?ködik itt?
Zs. B.: Fúú... Err?l egy órát lehetne beszélni legalább. Nem nagyon akarom megítélni a magyar kultúrát. Csupán egy dolgot f?znék hozzá: a nyugati klónokat kellene mell?zni. Jó persze, én is felsoroltam egy csomó nyugati zenekart ahonnan átemeltünk elemeket, de nem is ez a baj. A lényeg, hogy az ember meg?rizze emellett azt a kelet-európai kulturális identitást, ami itt van, és ne akarjon mindenáron lemásolni egy nyugaton már m?köd? dolgot. Ez az szerintem, amit ha minél jobban szem el?tt tart a magyar könny?zene, vagy bárki aki ezzel foglalkozik, akkor lesz talán újra arca a magyar könny?zenének. Nem is tudom volt e már arca valaha... Talán az Illés...
L. Gy.: Hatalmas nyúlások voltak. Talán az Illés az egyetlen zenekar, akire érdemes visszanyúlni. Mondjuk ha már pont Zagar koncert után vagyunk, akkor érdemes lehet megemlíteni a Solarist is.
Zs. B.: Meg az Ördög álarcosbálját is... (Syrius együttes)
L. Gy.: Igaz. Én, -pláne, hogy éltem kint Londonban egy ideig- ehhez a témához csak annyit f?znék hozzá, hogy szerintem sosem magával a társadalommal van a baj, vagy a befogadó közönséggel. A baj mindig azzal van amit adnak neki. Ha van például egy gyerek akit születését?l fogva szarral etetnek, és amikor eléri az ötéves kort, akkor mondjuk egyszer csülkös bablevest nyújtanak neki, akkor ? már csak a szart fogja magának követelni. Ez egy ilyen egyszer? folyamat. Az a baj, hogy Magyarországon egészen egy-két évvel ezel?ttig tulajdonképpen csak a szar ment. Ennek nyilván vannak politikai okai is, de ebbe nem akarok belemenni. A lényeg: minél több szart adsz a gyerekednek ? annál többet fog kérni. Most szerencsére ott tartunk, hogy elindult egy olyan dolog, hogy talán lesz majd egy következ? generáció akik nem csak szart akarnak, hanem valami mást is. Ha belegondolsz mi abban n?ttünk fel, hogy Lagzi Lajcsi, meg Zámbó Jimmy voltak a sztárok. És ?k még a mai napig is azok! Ezeknek a halálba el kellene húzni, meg se kéne jelenniük! Nem azt mondom van ezeknek létjogosultsága, mert mindig lesznek olyan emberek akiknek ez kell. Én csak azt mondom, hogy a popzene az nem ez. Magyarországon sajnos a popzenei státuszt ez a zene viselte magán. Itt a Story magazinnak a popkultúráról kéne szólnia. Ahogy Londonban, vagy Berlinben, vagy bárhol a popmagazinoknak. A popkultúra az popkultúra. Ezt tudomásul kellene venni. Ebben a kultúrában nincs múlt, nincs jöv?, csak a jelen. A popkultúra az mindig azt jelenti ami neked ebben a pillanatban -a jelenben- szól. Magyarországon ilyen soha nem létezett. Magyarországon mindig volt múltra visszanyúlás meg j?v?benézés és ennyi. A jelen kimaradt. Ez nem baj feltétlenül, nevezzük inkább a magyar jelen sajátosságának. Az a nagy hibája ennek a jelennek, hogy annyi problémát foglal magában, hogy inkább hajlamosak vagyunk visszanyúlni vagy el?renézni. Nekünk most azt kéne megragadni ami most itt van. Ha ezt meg fogjuk tudni ragadni, akkor nyilván lesz valami. Ha nem akkor meg továbbra sem lesz semmi. De most van rá esély -ahogy a Balázs is mondta-: valóban vannak olyan próbálkozások, vannak olyan zenekarok, akik már ebben n?nek fel. Egyéni hang kell, nem kell lenyúlni másokat, kell hogy legyen egy konkrét elképzelés a zenekar fejében arról, hogy ?k mit is szeretnének valójában. Sajnos ez a végszavam, mert mennünk kell.
Szerdahelyi Mátyás, Nagy Eszter
