{back}Vissza az előző oldalra

Zámbó Árpy köztünk járt

 

Egyszer volt, hol nem volt, egy fátyolfelh?s szerdai estén a politológus és nemzetközi tanulmányok szakos hallgatók számára szervezett vetélked?kkel induló jogászbulin beütött a gömbvillám. Vagyis nem, ez még fenomenálisabb, inkább a tudományos-fantasztikus csatornák igaz, vagy „nemigaz” hírei közé ill? esemény.
A frissen nyert, egy literes Sétáló Jani márkájú alkoholos italukat kortyolgató, gyanútlan csapattársaimmal vihorásztunk és a fel-felbukkanó szétcsúszott arcszerkezeteken, a jelent?sen lepusztult fizikumú ismer?sökön élesítettük acélkeménység? cinizmusunkat. Ekkor a sarokban részegen énekl? kórust is átüvölt?, vel?trázó sikolyra lettünk figyelmesek, „Itt van, b.x@zzeg, ez a Zámbó „akárki”, annak az öccse!” Majd egy bariton azonnal reflektálta a hallottakat, „Nem, a bátyja, te elmebeteg, familiárisan hiperpigmentált „abortuszmaradvány”!
Minden figyelmünkkel fókuszálva kivehettük a csillogó kopasz fejbúbot körülölel? bodorított tincseket. A felismerés gyémánt fúrófejként csapott le ködösült tudatunk falára: köztünk van Zámbó Árpi! Elnézést, ? Árpy (azért nem mindegy ám, csak hogy tudd)!

Azonnal megkerestük az els? utunkba vet?d? fotóst, hogy az ? retinájába és a netre is örök emlékként égessük a képet. Örömmel jelenthetem, hogy sikerült! Szeretném megköszönni Anyukámnak és Apukámnak és…


                

Ezek után a Korda házaspárt is megszégyenít? rajongótábor kerekedett köré, mert, ugye mégsem olyan „rosszak” azok a jogászok! A közös képek tömkelege árulkodhat err?l a közösségi portálok mindegyikén. A parti beindult, a hangulat fokozatosan emelkedett, mígnem a katarzist is elértük, a nagyterem színpadán a füstgép maximum teljesítményre kapcsolását követ? percekben megjelent az addigra idealizált félistenként tündökl? Zámbó sarj. A haknizás akkordjai felcsendültek, és mi megtudtuk, hogy az a szép, az a szép, akinek a szeme kék. Szerény véleményem szerint ez diszkrimináció, mégsem fordultam az illetékes ombudsmanhoz.
Ezen túl persze már csak a szokásos történésekr?l tudnék beszámolni; Józsi és Kati szemei egymást keresve táncoltak, Béla a Cilivel „ezt és ezt” a sarokban, Juci megpofozta a szomszéd srácot, lent volt az a nagyon „édibédi” kiscsaj, blablabla…

?, aki fényt lopott a Napfény városának éjszakájába; ?, aki feledhetetlenné tette mindezt, egyszer?en szublimálódott. Szívünkben örökké él!

                                                                                                                                                       Priszcilla