Vissza az előző oldalra
Volt 5 évünk
Musical 2 színészre és 6 zenészre. Nem is igazi musical. Inkább egy dal-párbeszéd, még inkább 2 párhuzamos dalmonológ. A történet örökt?l való. Egy férfi és egy n? kapcsolata minden szépséggel, örömmel, fájdalommal, sérelemmel. Hogy a dolgunk ne legyen egyszer? ugyanazt a történetet a férfitól és n?t?l egymással szembe haladva halljuk. A férfi épp egy kapcsolat elejér?l kezd mesélni, tele er?vel, hormonokkal, t?zzel, míg a n?ben minden zavaros és fájó. A két történet közeledik, keresztezi egymást és gyorsan eljut a végéhez /illetve az elejéhez /. Mindezt úgy, hogy a rövid középjátéktól eltekintve a két ember nem kapcsolódik egymáshoz. Nincs szóváltás, szemkontaktus, érintés. A színpad és a kellékek közösek. Ugyanazok a tárgyak más-más emléket ébresztenek bennük. Talán ez a hideg közeg is hozzájárul ahhoz, hogy a darab elején lév? egy boldog és egy boldogtalan mérleget a végére felborulva érezzük és inkább 2 boldogtalant látunk.
A darab igazán szerethet?. Nincs benne semmi forradalmi vagy vérlázító, nincs hatalmas látvány, nincs tánckar vagy monumentális jelenet. Csend van, némi kikacsintás régi klasszikusok felé és zene másfél órán át. Malek Andrea hangja még mindig csodálatos, ebben semmi újdonság nincs. Kamarás Iván zenei szereplése nekem új volt, de meg kellett állapítanom, hogy „feln?tt a feladathoz.” Mondjuk az is igaz, hogy a f?szerepl? macsó író szerepe nem is áll olyan messze t?le. A zenei világ sokrét? és változatos. Hallunk klasszikus musical betéteket, countryt és már-már bluesba hajló dalokat. Ezek együtt egy kellemesen eltöltött másfél órát eredményeznek. Igaz, miközben jól szórakozunk európai lelkünk néha megszólal, hogy bizony nekünk ez azért kicsit amerikai.
A szegedi el?adást az IH Rendezvényközpontban tartották ¾ ház el?tt. Egy kis fénytechnikai mal?r ugyan zavarta az el?adás elejét, de szerencsére a problémát gyorsan megoldották és darabot sem szakították meg.
