Vissza az előző oldalra
Világzenével elárasztott REÖK
Egészen kalandosan indult a péntek estém. „A lehunyom a szemem röpke tíz percre” , persze azt eredményezte, hogy elég szépen elaludtam. Fél hét után pár perccel riadtam fel. Egy kis mosdás, fogmosás, fésülködés, öltözködés… A percek szinte fénysebességgel röpültek. Amikor következ? alkalommal rápillantottam az órámra ijedten állapítottam meg a szomorú tényt, hogy tíz perc múlva hét. Te, jó ég! Elkések! Hú, pont jön egy troli, futás. Épp elcsíptük. Gyalogkakukk mód végig a Kárászon, azután gyors jobbra…
…Ez az, itt vagyok!
Egy-két lézeng? ember. Na- gondoltam magamba- a szegediek megint nem kíváncsiak semmire…
Miel?tt azonban folytathattam volna negatív gondolatmenetem egy pillanatra hirtelen elállt a lélegzetem. A paraván mögött még soha -általam- nem látott embertömeg volt a Reök átriumában.
Szerencsém volt, hogy foglaltak nekem helyet, különben marad a fal melletti kis rés.
A zsizseg? tömeg izgatott várakozással és halk suttogással éreztette jelenlétét. Egyszer csak dobszó csendült fel, olyasmi, mint a cirkuszban a f? attrakció el?tt. Az egyik közelemben ül? vendég fintorgó arccal hajolt közelebb az el?tte ül?khöz: „Még csak most kezdenek el hangolni?”
„Nem, ez már az el?adás része!” – mondta kedvesen egy lány.
Az egész koncert nagyon tetszett! Frissek voltak, lendületesek, ötletesek, vidámak és mindig mosolyogtak. Ez kell a mai embereknek! Ugyanis én se voltam valami jó passzba mikor odamentem, mégis vidáman, dudorászva jöttem el a Reök-palotából.
A világzene szerintem egy olyan „m?faj”, ami mindenkinek bejön.
Habár unplugged koncert volt, mégis a többség úgy ülte végig a koncertet, ahogy én; hátulról úgy nézhettünk ki, mint akiknek borsót szórtak a fenekük alá, vagy esetleg csíp?s pirospaprikát. Úgy ugráltunk a széken, mint a nikkelbolhák.
Igaz, táncolni senki se mert, vagy akart, kivéve Gerit (a tangóharmonikás csodalábú legényt), aki egy fergeteges népi és saját elemekkel cifrázott táncprodukciót mutatott be a néz?knek.
Felejthetetlen estét tudhat magának az, aki ott volt és végighallgatta ezt a szinte még középiskolásokból álló borzasztóan tehetséges fiatal csapatot.
