Vissza az előző oldalra
SZINes Betyárok
Az A38-as hajó sátra. Délután háromnegyed hat. Pár hangolgató zenész a színpadon. Néhány szállingózó ember. Pár perc elteltével azonban minden megváltozik… A Kerekes Band birtokába vette a színpadot. Dob, gitár, furulya, koboz és brácsa szólal meg némi énekkel vegyítve valami hihetetlenül különleges hangzásvilágot teremtve. Az extázisba ejt? muzsika egyre több embert csalogat be a sátorba… Az emberek nézik, kérdezik, melyik zenekar is játszik, s szájtátva értetlenkednek, hogy hogyan is lehet az, hogy eddig nem nagyon hallották még ?ket. Az utóbbi évek számtalan elismerése is azt mutatja, hogy ezek az egri betyárok nagyon tudnak… Legyen az igen nemes külföldi díj (Songlines, az év legjobb világzenei albuma a Pimaszért, 2006-ban), vagy az Oktatási és Kulturális Minisztérium elismerése (magyarországi nagykövet, Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Éve, EU), vagy akár aranylemez, vagy egy Fonogram díj jelölés.
Az ethno funk nagymesterei egy hihetetlen hangulatú, nagyon pörg?s, felejthetetlen koncerttel tegnap a SZINez?knek is tanúbizonyságot tettek zsenialitásukról. A koncert után pár kérdés erejéig el is csíptük az énekes-furulyás frontembert, Fehér Zsombort.
A kezdeti erdélyi és palócföldi népdalgy?jtésekt?l, táncházaktól, szóval ett?l az ún. hagyományos népi vonaltól hogyan jutottatok el a mostani eklektikus hangzásvilágig?
Zsombor: Évek kísérletezése során. A különféle m?fajok stíluselemei folyamatosan rakodtak bele a zenénkbe, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy már rég nem népzenét, hanem valami egészen más dolgot játszunk, s ezt elneveztük ethno funk-nak, mert szerintünk a világzene „jelz?”-vel nem igazán lehetne illetni a zenénket.
A zenekart Te és a testvéred, Viktor alapítottátok. Hogyan alakult ki a mostani felállás?
Zs: Ismer?sök, barátok jöttek, akiknek meséltünk a terveinkr?l majd megmutattuk a zenénket, s nekik ez annyira tetszett, hogy csatlakoztak hozzánk…
Mennyire volt tudatos, vagy éppen véletlenszer? ennek a sajátos hangzásvilágnak a kialakítása?
Zs: Úgy gondoljuk, hogy a népzenében hihetetlen nagy er? van, mi csak arra törekszünk, hogy ezt átadjuk az embereknek, de mai hangszerelésben. Ha valaki a zenekarból hozott egy témát, akkor azon elkezdtünk dolgozni, együtt. S ezek eredményeként születtek meg a dalaink.
Az elmúlt másfél-két évben számos igen rangos elismerést kaptatok, pedig a zenekar már 1995 óta m?ködik (persze nem ebben a felállásban). Szerinted, mi okozta az áttörést?
Zs: Úgy gondolom, hogy 100%-ig a közönségnek köszönhetünk mindent. Pontosabban az ? szeretetüknek. Többek között azt is, hogy kin?ttük a vidéki zenekarok sorából. Emellett a brit zenei díj, a Songlines nagyon sokat lendített a karrierünkön. Így most ott tartunk, hogy a Pimasz már platina-, a Fel a kalappal cím? nagylemezünk pedig lassan már aranylemez.
Be kell vallanom, hogy én utoljára 2007-ben hallottam a Kerekes Band-et, még a M?vészetek Völgyében, s most azt látom, hogy a zenekar hihetetlen fejl?dése ment keresztül ebben a két évben. Meg tudnád határozni azt az impulzust, ami által ennyit tudtatok fejl?dni, ha volt ilyen?
Zs: Úgy gondolom, hogy ez az egész folyamat gerjesztette magát. A közönség szeretete tett minket egyre magabiztosabbá. Emellett olyan zenekarnak tartjuk magunkat, akik, csak azt adják, ami bel?lünk természetesen jön. Nincs semmi manír. Azt hiszem ez a recept, legalábbis az egyik f? összetev?je!
Bizony-bizony! Aki hallotta már ?ket jól tudja ezt! Ezek a fiúk nagyon tudnak! Épp ezért hallgassátok ti is ?ket! Minél többet!
