Vissza az előző oldalra
Pluralica, ty?ha
A szellemiség
A tolmácsolás kifejezés azért is t?nik helytállónak a Pluralicával kapcsolatban, mert a bemutatkozó számban a kortárs észt m?vészetr?l alkothatunk sokoldalú képet, és a f?szerkeszt? megfogalmazása szerint a folyóiratnak, amely inkább nevezhet? „egy szellemiség” materializált részének, legfontosabb célkit?zése marad a továbbiakban is a „kultúrák közvetítése”. A közvetítés alapelve pedig a „nyitottság”, amely a bemutató kulcsszavaként és az észtekhez köt?d?en is magyarázatot adott mind a jelenlegi, mind a kés?bbi lapszámok szerkesztésére vonatkozóan, és talán ezen elgondolás következetes alkalmazása vezetett a tekintélyes anyag összegy?jtéséhez és megjelentetéséhez. A már nevében és a borító jellegében is sokszín?séget sugalló folyóirat a képz?m?vészett?l kezdve a kortárs észt irodalom legkülönböz?bb alkotásain át a tanulmányokig nyújt áttekintést, és els?sorban olyan olvasókra számít a bevezet?ként álló Provocatio alapján, akik „bolygónk kultúráinak egymásba érésével” párhuzamosan nyitottak a „világ összetettségének megértésére”.
Ez az összetettség, vagy stílszer?bben pluralizmus pedig csak annak a „koherenciának” a segítségével foglalható egységbe, amely gátat szab a sokrét? kép- és szöveganyag parttalanná válásának, akár úgy, hogy hívószavak (Materia, Thesis, Interactio, Reactio) mentén fejezetekbe rendezi azokat, akár úgy, hogy az egyes részeken belül is a párbeszéd helyzetébe hozza egymással a különböz? m?fajú és gyakran más-más m?vészeti ágakból származó alkotásokat. Ez utóbbi feladat a szerkesztési munka oroszlénrészét alkotva L?rincz Gergely szerint egy évig tartott, és aprólékossága azt a gesztust is magában foglalja, hogy felhívja a kultúrák, a szövegek és emberek, emberek és emberek közötti kommunikáció fontosságára a figyelmet. Bár a f?szerkeszt? bevallása szerint voltak id?szakok, amikor egyedüliként hitt a lap megvalósulásában, a szerkeszt?i és fordítói gárda névsora mégiscsak arról tanúskodik, hogy van értelme a „csapatjátéknak”.
A bemutató bens?séges hangulata jórészt éppen abból adódott, hogy a lap szerz?i, fordítói, lektorai és támogatói önmagukban megtöltötték a termet. Az olvasókkal való interaktív párbeszéd lehet?sége a hamarosan induló honlappal teremt?dik meg, amely azonban nem a Pluralica digitális változata lesz, hanem a szerver kapacitásának megfelel?en a megjelen? számok kiegészítése a 428 oldal dinamikusan b?vül? szöveggé alakításával. A teljesség igénye nélkül induló bemutató végül a lap szellemiségének vázolása után a már magában is jelent?s értelmezési kihívást megtestesít? borító elemzésével bizonyította a fent elmondottakat, és a silk típusú finom papírra nyomtatott magazinszer? küllem és a méretéhez képest könnyed igényességet sugalló elrendezés mindenképpen az aktuális számba való alaposabb bepillantásra csábít.
A borító
A folyóirat
A digitális kor kihívásainak, az onlájn kiadványok számának és népszer?ségének növekedésével a nyomtatott termékeknek egyre er?teljesebben kell bizonyítaniuk létjogosultságukat az átmedializálódó kulturális piacon, és figyelembe véve azt a mára már közhellyé vált tételt, miszerint „az üzenet maga a médium”, olyan formát és keretet adni a tartalomnak, amely önmagában is értelmez?i kihívást hordoz. A Pluralica minden egyes oldala a borító többnyelv? szövegmozaikjaitól a hátlap szövegbuborékba ágyazott néhány pársoros verséig üresjáratok nélkül, gazdag színvilággal és a legapróbb részletekre is ügyel? szerkesztési játékokkal olvastatja magát lineárisan és körkörösen is. Például Az utolsó cigaretta cím? hátlapon található vers új jelentéssel gazdagíthatja a lapok szélén rajzfilmmé pörgethet? képkockákat, amelyek az olvasás irányától függ?en a pisztolyt letev? vagy éppen magához vev? alakot jeleníthetik meg. Így akár még annak is rögtönzött elemi filmélményben lehet része, aki szó szerint csak végigpörgeti a lapokat.
A mozgóképpé pörgethet? lapszél
Aki viszont már idáig eljut, nehezen állja meg, hogy a gyakran dupla oldalt kitölt? legkülönböz?bb képz?m?vészeti alkotásokat nyugodni hagyja, hiszen többségük a bevezet? (Provocatio) felütéséhez híven, egészségesen provokatív jellegénél fogva éppen ?t nem hagyja majd nyugodni. Ezek közül például Maarit Murka Kunst macht frei cím? alkotása (126. o.) ébresztheti fel az olvasóban a legkülönböz?bb etikai, esztétikai és történetfilozófiai kérdéseket, de akár eszébe juttathatja az adornoi tételt, s?t még ízléstelennek is bélyegezheti az észt képz?m?vész kísérletét. Az értelmezési játék pedig éppen akkor b?vül egy újabb kontextussal, amikor a képhez kapcsolódó novellára támaszkodik a fogódzót és a párbeszéd lehet?ségét keres? itész.
Maarit Murka: Kunst macht frei
A rengeteg primer anyagot ötvöz? vállalkozás a nyitottság jegyében els?sorban a befogadóra bízza a párbeszéd kialakítását, de a Thesis, Interactio és Reactio rovatokban az észt kortárs irodalomról való általános áttekintés mellett interjúkat, valamint egy-egy szöveg esszészer? értelmezését olvashatjuk. Az interjúk közül Csüllög Edina Triin Soomets-cel készített beszélgetése bizonyíthatja az észt kultúrának a folyóiratban is érzékelhet? merészen kísérletez? jellegét és a pop art irányába való nyitását: „Úgy hallom Asko következ? terve egy cigisdoboz…hogy azon jelenjenek meg versek. Te szívesen látnád ott a verseidet? / Na igen, ez a terve már elég régóta megvan, és igen, természetesen beleegyeznék. Egyébként volt olyan terv is, hogy nyomtassunk verseket kekszes dobozokra, s?t kekszekre, amit aztán megesznek…” (346. o.). Az interjúk utáni esszék sem maradnak meg száraz és sós kekszdaraboknak, hanem gazdagon illusztrálva lavíroznak a tudományos nyelv és a folyóiratkritika kötetlenebb újságírói szófordulatai között.
A Materia cím? blokk irodalmi vonalának prózai és lírai részei, amelyek arányait tekintve az értelmez? fejezeteknek vaskos anyagként szolgálnak, nem kizárólag a párbeszéd szituációjával nyitnak a hozzájuk társított képek felé, hanem maguk is feszegetik a m?faji, m?nemi és m?vészeti ágak közötti határokat. Az ilyen kísérletek közül is a legérdekesebb Valdur Mikita matematikai formulákat tartalmazó Mátrixverse, illetve Két vers cím? táblázatos kombinatív költeménye (140-141. o.), amelyek – a kultúrák közötti kapcsolódási pontokat keresve – leginkább Tandori Dezs? sakkverseit juttathatják eszünkbe. Emellett ugyanígy találkozhatunk a szociálisan érzékeny és közösségi problémákat érint? alkotásokkal is, mint például Kalev Kesküla Ha csak Tallinnban van munka (151. o.) cím? posztszocialista életérzést tükröz? versével.
Valdur Mikita: Mátrixvers
A novellák között is találunk az írott beszéltnyelviség legmodernebb fordulatait felhasználó szövegeket, amelyek – a fordítási bravúroknak köszönhet?en – kiválóan érzékeltetik az elbeszél?i hang hiperlazaságát. Mihkel Samarüütel 10 pm – 03 am cím? novellájának (98-101.o.) narrátori hangjáról („kurva száraz a torkom baszki”) Spiegelmann Laura nyelvére ismerhetünk, de a klasszikus, irodalmi nyelven történ? prózai beszédmód ugyanúgy helyet kap a lapban. Jaan Undusk Forró cím? regényének Vidéki levél fejezetét (116-119. o.) olvasva a klasszikus levélregény m?fajának kortárs észt variánsával találkozhatunk.
Az impozáns méretb?l adódó, folyóirathoz képest tekintélyes súlyt így nemcsak az ellensúlyozhatja, hogy a könnyen kézbe fogható kötet n?i szemekt?l csábító borítója az olvasó imázsának vonalait is tovább egyengetheti, hanem a selyemlapokon egymásra rétegz?d? anyagok könnyeddé szelídített gazdagsága is. Ez a gazdaság viszont sokat veszítene értékéb?l, ha márkás laptokok kurzorainak villogása szakítaná meg az észt kultúra egymásba olvadó finom vonalait.
