Vissza az előző oldalra
Öthalmia cirkusz
Helyszín az IH Café, kellemes környezet, megérkezvén remeg? könnycseppel a szememben konstatáltam, hogy pont elég ember gy?lt össze ahhoz, hogy h?en önmagamhoz, ismét nyugtázhassam a késéssel járó hátrányok átkozandó mivoltát, egy egyszer? görcsös mosollyal, az üres székek láttán, melyek stratégiailag eléggé kétséges pozíciót foglaltak el a színpad teljes beláthatóságát illet?en–nem véletlen nem ültek oda, de aztán megoldottam. Azaz elég szép kis számban gy?ltünk össze a néz?téren.
No de ennyit az általános dolgokról, romboljunk a közepébe. A tagok és a rájuk osztott szerep szerintem nagyon el lett találva, adott jelenetben. Néha egy-egy arckifejezést?l is izgalomba jöttek a nevet? képességeim, ami már megteremtett egy kellemes hangulatot. Az el?adást színesít? dolgokról –gondolok itt a projektoros kivetítésre- is csak jó véleménnyel lehetek, akár egy egyszer? képr?l vagy ominózus „video” jelenetr?l legyen szó. A zenés szösszenetek számomra több szerepet is betöltöttek. El?ször is mindig pont jókor érkeztek - lentebb arról, hogy miért-, másodszor talán azzal tudnám jellemezni ?ket, hogy néha még mindig a fülembe cseng a „Kicsit szomorkás a hangulatom Mama…” sorral kezd?d? kis nóta. Egyszer?en óriási volt. A kis duó a színpadon, lent a srácok tütüben kísérték a dalt…baromi jó volt. Szerintem nem volt kevés a „szigetelés”.
Nem most volt az el?adás, de a -feltehet?en gondosan szeletelt – anyuka a zacskóban, az „él?-halott indián”, vagy az a szerencsétlen „albatrosz”-os poén még mindig tisztán el?ttem van, mintegy jelezve, hogy azok ászok voltak – megjegyzem a morbid és vulgáris poénok híve vagyok amib?l szintén kijutott a népnek.
Ellenben negatívumok is a poénok terén mutatkoztak. Talán néha kicsit vontatott volt egy-két jelenet, s jó is, hogy nem ültem asztalnál, mert homlokomon sokasodó ráncok láttán az alátét biztos visszamenekült volna az üveggel együtt a pulthoz, néhány számomra emészthetetlen poén elhangzása után – s ezzel nem voltam egyedül. Ezt nem is boncolgatnám, mert szerintem ez a színpadon és a néz?téren is érezhet? volt. Ekkor léptek a harctérre a fentebb említett zenés jelenetek, illetve a kiemelt poénok amik gyorsan elfeledtették az el?z? kripta hangulatot.
Egyszóval voltak hibák, de úgy gondolom, hogy valahogy csak úgy lett összeállítva ez a kis darab, hogy inkább a kiemelt jókra emlékezek vissza. Ami ugye a siker kulcsa is egyben a társulat tekintetében. Persze aki nem volt ott az hiába olvassa a kiemelt példákat – de azért levonható a következtetés, hogy valamir?l mégis csak lemaradt. S legközelebb tessék eljönni és megtekinteni, mert szerintem legyen legközelebb!
Zeke János
