Vissza az előző oldalra
Oly sokáig szerettelek -(Il y a longtemps que je t'aime)
A Grand Caféba mindig kellemes beülni moziba, beviheted magaddal a forró csokidat, vagy a hideg sörödet. Hangulatot ad maga a hely, a mozizáshoz, föleg ha francia- német filmdrámát választasz magadnak és még a filmajánló is azt írja: „vérbeli francia dráma” Nos a vérbeli meg a dráma, nekem elkerülte a figyelmemet, de francia az már biztos.
Nagyon érdekes és mai napig titkot, övez? témát dolgoz fel a film. Adott egy n? Juliette aki hatéves fia megöléséért 15 év után most szabadul a börtönb?l. Adott a húga Léa, akit a szülei eltiltottak a n?vérét?l. És adott Luc Léa férje, aki bizonytalan kedvese testvérét illet?en és nem is rejti véka alá érzelmeit. Társadalom tanulmányokat folytatva nagyon hamar megfogott a téma. Hogyan is lehet vissza illeszteni egy embert ennyi év után a közösségbe. N?ként, pedig azt hogy egy n?t hogyan lehet. Juliette tehát húgához és családjához költözik és kezd?dhet az úgynevezett dráma. És kivel értsek egyet. A gyerek gyilkos anyával? A hugicával, aki próbálja helyre tenni testvéri kapcsolatát? Az apával, aki nem meri egyedül hagyni sógorn?jével a gyerekeit? A munkaadóval, aki kiüldözi az állásinterjúról h?sn?nket? H?sn? ? egyátalán? Vagy a szociális munkásnak meg a pszichológusnak van igaza?(-a család a visszaillesztésben sokat segít.) Nem, h?sn?nknek van igaza, hogy nem akar megnyílni mások el?tt, vagy nincs? Igen igen igen igen és nem nem nem és nem. Pro és contra ott vannak a válaszok a filmben és még az ezernyi kérdés, amit én még nem tettem fel, de valószín? már mindenkinek eszébe jutott. Miért is ölte meg gyerekét? Igen, a film végén kiderül. És ez az, ami nekem már nem tetszett. Elismerem minden filmnek vége kell, hogy legyen, és nagyon nehéz ezt a témát két órában feldolgozni, f?leg, hogy egy ilyen folyamat több évtized, nem pedig a szabadulást követ? egy év. Igen és az ok a gyilkosságra? Az amit nem árulok el, csak hozzá f?zök annyit, hogy az már egy teljesen másik téma, az már egy másik film, az utolsó húsz perc erre édes-kevés, az már nem is szociológia, az már számomra valami megfoghatatlan lét-viszony kérdés, aminek az anyaság fogalmát kéne kiteljesítenie, de ahogy mondtam, nekem erre a film vége nagyon kevés.
rendez?: Philippe Claudel
forgatókönyvíró: Philippe Claudel
operat?r: Jérôme Alméras
producer: Yves Marmion
vágó: Virginie Bruant
szerepl?(k):
Kristin Scott Thomas (Juliette Fontaine)
Elsa Zylberstein (Léa)
Serge Hazanavicius (Luc)
Laurent Grévill (Michel)
Frédéric Pierrot (Fauré kapitány)
BAFTA-díj (2009) - Legjobb idegennyelv? film: Yves Marmion, Philippe Claudel
BAFTA-díj (2008) - Ökumenikus Zs?ri díja: Philippe Claudel
BAFTA-díj (2008) - A Berlini Újság olvasóinak különdíja: Philippe Claudel
Európai Filmakadémia (2008) - Legjobb n?i alakítás: Kristin Scott Thomas
BAFTA-díj (2009) - Legjobb eredeti forgatókönyv jelölés: Philippe Claudel
BAFTA-díj (2009) - Legjobb n?i alakítás jelölés: Kristin Scott Thomas
BAFTA-díj (2008) - Arany Medve jelölés: Philippe Claudel
Golden Globe díj (2009) - Legjobb idegennyelv? film jelölés
Golden Globe díj (2009) - Legjobb színészn? - drámai kategória jelölés: Kristin Scott Thomas
