Vissza az előző oldalra
NIC FANCIULLI - elektroniku
Bár saját nevemr?l már fogalmam nincs, szerencsére Nic Fanciulliét még tudom, így bátran bár kóvályogva lépek be az A38 sátorba. Tudom, hogy Nic az egész világon zenélt már, és mindenhol hatalmas sikert aratott, így most is erre számítok.
Szerencsére nem is kell csalódnom. Tommyboy lendületes warm up-ja már maximumra pörgeti a közönséget, a "jó buli" egyértelm? jelei, mint a sikítozás, tapsikolás, artikulálatlan üvöltés, és tombolás, már ekkor egyértelm?en érzékelhet?ek.
Lendületes tech ütemekre tombolunk éppen, mikor beáll a pult mögé Nic Fanciulli, hogy körbevezessen minket saját varázslatos világában. Az egyik legtehetségesebbnek tartott dj magabiztosan repíti el a közönséget a global világába, ahol a progressive és deep elemek, pont olyan arányban keverednek a minimalizmussal, hogy a közönségb?l a veszett tombolás reakcióját válthassák ki.
Ez a reakció annyira ki is váltódik, hogy kénytelen vagyok észlelni: gyakorlatilag fotózni se tudok, ugyanis az ütemek hullámzását már a padló is átveszi alattunk, így én is fel–le emelkedek a díszes ám kritikus tömeggel. Mivel nincs mit tennem, csatlakozom hát én is a tomboláshoz: fényképez?géppel a kezemben üvöltve ugrálok, táncolok. Körbevesznek a barátok, a global, a fények, és a hangulat, ill. az a csipetnyi már említett varázslat, ami az elektronikus zenét azzá a megfoghatatlan valamivé teszi, amiért mi szeretjük.
Éljünk hát, hisz a varázslat sikerült. És sajnáljuk a rosszul sikerült fényképeket.
