Vissza az előző oldalra
Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember...
Azóta próbálja, de mégse képes felfogni, hogy végül is mi folyik itt. Utoljára a SZIN- színpadán találkozhatott a szegedi közönség a HS7-ös srácokkal, ahol közel két órás koncertet adtak el?, a rajongók legnagyobb örömére. Tegnap este, a Jate falain belül dübörögtek a hangfalak, a mi fejünkben pedig a dalok és a jó hangulat.
A koncert helyszínére érve találkoztunk mindenféle korosztállyal, a 14 éves alternatív lánytól kezdve a 30-as retro n?ig. Ennek ellenére a hangulat már jól alakult, különböz? italok formájában hangolódott a fiatalság, és nem fiatalság az estére. A 22.00 órai kezdett átcsúszott egy csöppet közel 23.00-ra, de ez senkit sem zavart meg. A HS7-ös fiúk megjelenésekor óriási ováció tört ki a Jate nagytermében.
Ügyességünk segített a lehet?ségek kiaknázásában, így ismét (!) az els? sorból élvezhettük a másfél órás koncert adta élményeket.
Els?ként a ’Zombik fényes nappal’ cím? dalt hallhattuk („A templom árnyéka, még az ?szi napsugár melegít, De remeg a lábad és már nem visz a fényre”), ekkora már mindenki a legjobb formáját hozta az estére nézve.
Majd a ’Zombie’ dalt az ’Ez a szerelem’ követte („Mi ez a furcsa, hamis zene itt a fejemben, ez a döglött macska az úton, e múzeuma a semminek”). Majd az örök kedvenc ’Márta’ következett, melyet mindenki skandált, még azok is, akik csak véletlenül estek be a klubba. Hiszen mindenki csak boldog akar lenni, ahogy Krisztiánék énekelték.
Kés?bb már az új rajongók is becsatlakozhattak a koncertbe, hiszen a legújabb Jazz albumról következett a ’Szia’ cím? szám. A következ? szám hallatán már el?re dúdolta a közönség a dallamot, ilyen keretek között játszották el a ’Magyar világsztár’ cím? dalukat a Heaven-ös fiúk.
Ezt a dalt követte a ’Paradicsom’, ’Szörny? gyerek’ és a ’Sajnálom’ hármasa.
Majd a kedvencünk, az általunk Heaven Street Seven- himnusznak tartott ’Mozdulj!’ következett („Hangosabban! Nem hallom tisztán. Komolyabban kéne venni már az életet!”).
A ’Kerepl?’ sorra kerülésekor már teljes volt az extázis. A koncert teltházas volt, ekkora már mindenki megérkezett, aki eddig máshol id?zött, az is. Mi még mindig csak énekeltünk, ugráltunk és boldogok voltunk, hogy „páholyból” nézhetjük végig mindezt. A koncert tet?pontja volt, hogy az újság, cigi, telefon szavak után már mindenki tudta, hogy mi következik. A ’Tudom, hogy szeretsz titokban’ cím? dal volt a másik kedvencünk, amit az este során hallottunk. Majd egy hosszú és csodálatos visszatapsolás után a két utolsó dal következett, az ’Éjszaka’ és végül a ’Hullik a zápor’ volt a záró szám. Bár, a lista szerint, melyet elcsentünk, a ’Hol van az a krézi srác?’ következett volna utolsóként, de a fiúk fáradtsága miatt, ez nem került sorra. Ám szomorúságunkat boldogság követte, amikor beszélgethettünk egy kicsit az énekes Krisztiánnal és a szegedi gitárossal, Zsolttal egy- egy ital társaságában. A srácok elmondták, hogy rettenetesen élvezték a koncertet, és hogy szeretik a szegedi közönséget, mert igen hálásak vagyunk. Beszélgettünk még egy kicsit a SZIN-r?l, a pécsi koncertr?l, a Fishing on Orf? fesztiválról, és elmondták, hogy legközelebb Csepelen lépnek fel, mégpedig 27-én. A hosszú beszélgetést egy táncra való unszolás követte, melyben sajnos nem jártunk sikerrel, de reméljük az elkövetkezend? id?ben még lehet?ségünk lesz a behajtásra. Egy biztos, az elkövetkezend? Heaven Street Seven koncerteken mi biztosan ott leszünk, és Ti hol lesztek?
