Vissza az előző oldalra
MélybúvArt
A mélybúvárt általában légz?készülékkel és békauszonnyal képzeljük el, amint a mólón guggol és az égkék óceán vízét fürkészi. Majd bátorságot vesz, és a mélybe veti magát, hogy feltérképezze és megcsodálja a csodás, az embernek olykor még ismeretlen él?világot. De ? nem az igazi mélybúvár, csak egy epersziruppal leöntött csokis palacsinta, aki az elfogyasztása után kétségbeesetten kalimpál, míg el nem nyeli a gyomorsav. Cicomás, cirádás, de a ráaggatott jelz?kön és sablonokon kívül semmi többet nem ad. Mi most másért öltünk fekete testruhát. Hamarosan induló új rovatunkban a szegedi koncertek, partik, kiállítások, színházi el?adások, filmbemutatók garmadáján kívül várososunk csendesebb alkotórétegének akarunk hangot adni. Vagyis a lélekfeltáróknak és a lélektemet?knek, a felh?ket majszolóknak és a majszolókat felh?z?knek, a szerelem után vágyódóknak és a vágyódás utáni szeret?knek. Egyszer?bben az íróknak, költ?knek és a publicistáknak. Ebben a rovatban az ? írásaikat olvashatjátok, megismerve szeged láthatatlanabb m?vészrétegét. Mert az igazi mélybúvár – ahogy a Kistehén Tánczenekar murrogja - nappal az erd? szélén vár az estre, csikorgás és neszmentesre, aztán lemerül a mélybe, ahol csend van és sötét, és egyszer majd meglátod, konzervnyitóval bontja ki a világ köldökét. Hát nyiszáljatok és csikorogjatok majd hamarosan velünk!
