Vissza az előző oldalra
Megvolt az Artstab Mézeskalács-est
Kicsit késve érkeztem le az Artstabos estre a MilKába, és nem is igazán tudom, mi ütött be, lehet, hogy az enyhe félhomály, a gyertyafény, a színpad hátterére karácsonyi színekkel felfestett oszlopsor, vagy a szegf?szeg vagy a forrócsokoládé illata… De már a kabátgombok kioldása közben rám tört a karácsonyi hangulat, és alig vártam, hogy leülhessek, „bekapcsolódjak” a hangulatba, a korty bor mögül láthassam a mosolygó, elmereng? arcokat. Aztán a színpadra tévedt a tekintetem, és egyszer?en nem akartam elhinni, hogy Csilla áll ott. A haja, a ruhája az övé volt, de az arca és a hangja valaki egészen másé: egy sosem látott n? állt ott félmosollyal a Füves könyvbe bújva, és a szomorúságról olvasott. Valaki egészen másvalakinek a hangján. És a szavai nyomán, ott állva egyszerre emberebbnek éreztem magam. Aztán a bels? néma zenét felváltotta a fellép? trió (Székely Era, Kalapis Gergely, Torma Béla) kis családias hangulatú koncertje. Majdnem minden dalukba belecsempészték a „Kellemes ünnepeket!” vagy a „Merry Christmas!”-t, csakhogy karácsonyivá avanzsálhasson mindegyik arra az egy el?adásra. Közben a másik Csilla is érkezik mosolygós gyerk?c-versekkel… és miközben hallgattam, azt sem bírtam túl sokáig, hogy ne csak a mi asztalunk álljon origami-figura nélkül: nemrég takaríthatták le, úgyhogy egyszer?en muszáj volt hajtogatnom egy-két régi blokkból: szamuráj-sisak, madár, daru… tudom, hogy itt kimerül a repertoárom, de legalább ott figyelt mindegyik a többi asztal papír-cseng?je mellett. Aztán szépen jött megint a trió: Bóbitával, a Paff, b?vös sárkánnyal, és a Pofonofonnal… és nem is kellett végignéznem a közönségen, a csevelyb?l, a halk nevetésekb?l tudtam, hogy nem csak számomra elevenedik fel a gyerekkorom. Tényleg hihetetlen, hogy mi mindennel lehet megf?szerezni egy amúgy is meghittnek induló estét. És egyértelm?en élmény volt az a másfél óra is. Mosolygós, és nyugodt – hiába Zsupy mosolygós fejingatása, hogy nem volt tökéletes… végignézve az embereken nekem egyvalami jött le: az, hogy ez így volt jó. Szerintem ennyi elég: így kell lezárni a mostot. :)
