Vissza az előző oldalra
Kultúrkalandor - avagy Herczeggel szabadon
Kabátom egy fogason, üvegasztal, légfrissít?, hamutartó, f?zött kávé nálam, instant kávé nála, tejpor az asztalon. Kevergetjük. A kávét. "Megnyaltam a kanalat, nem tudok tejport pakolni a kávéba,... így nem illik, ugye?" "Dehogynem, szerinted más hogyan csinálja, ha nem néznek oda…? Nem nézek oda." - és Tamás elfordult, becsukta az ablakot, hogy az utcáról besz?r?d? zaj ne akadályozza a beszélgetést.
Kedves olvasók, bemutatom Herczeg Tamást, aki a Regionális Összm?vészeti Központ igazgatója, kulturális menedzser. Tényleg az.
Nem mentél messze az otthontól. Ha jól tudom, itt a Reök Palotában n?ttél fel.
A Zöld szalon a szüleim nappalija volt. Apukám üvegm?ves, Anyukám az egészségügyben dolgozott, most nyugdíjas. Kb. 10 család lakott a házban, egy - két személyes lakások voltak itt. Amikor az erkélyre kilépek, ugyanazt érzem, mint gyerekként. Tudom, hogy hol lehet kettesével, és hol lehet négyesével lépni a lépcs?fokokat - ott, ahol elkeskenyedik. „Benne van a lábamban.” Gyerekkoromban kaptam egy b?rdzsekit. A lépcs? elején le volt törve egy virág a korlátból, és az új b?rdzsekimet elszakítottam. Nehéz volt megcsináltatni. Nemrég jöttem rá, hogy ezért kerülöm ki mindig azt a helyet, ha jöv?k fel a lépcs?n.
Melyik a kedvenc részed az épületb?l?
Különleges ívtenger a csigalépcs?. Fontosnak tartottam, hogy a kortárs, "lila" m?vészet azokba a termekbe kerüljön, amelyeket a csigalépcs?n keresztül lehet megközelíteni. A spirál kell?en nyitottá és bódulttá teszi a látogatót a befogadásra.
"Igazából pedagógus végzettség? reklám és kulturális menedzser drámatanár vagyok. "
Három éves voltam, amikor a családom ide költözött, és 19, amikor megn?sültem, és elköltöztünk. 24 évesen elváltam. Az általános iskola után kezdett bonyolulttá válni az életem: amikor a Tömörkénybe felvettek, akkor még készült a Deák gimnázium, így a textilipari technikumba lettünk „szám?zve”. Kitaláltam, hogy operaénekes akarok lenni, elkezdtem az olaszt tanulni, viszont matekból megbuktam. Budapesten a Kézm?ipariban tanultam üvegm?vességet. Laboratóriumi eszközöket nem készítettem, szobrokat annál inkább, az én kezem munkája az els? Dömötör-díj üveg kisplasztikája.
Visszafordultam a színházhoz, és a Szegedi Mini Színpadon játszottam. Levelez?n érettségiztem, a Juhász Gyulán végeztem pedagógus - nevel?tanári szakon. A szakdolgozati témám ez volt: „A színházm?vészet pszichológiai hatása a serdül?korú gyermekek pszichikumára". Most végzem a színm?vészetin a drámapedagógiát. Igazából pedagógus végzettség? reklám és kulturális menedzser drámatanár vagyok.
Szeged egy élhet? város, ahol a reggeli úszástól az esti barátokkal való találkozásig minden belefér, de mindenki ismer mindenkit - ez nem mindig jó. Budapest nagy, ott el lehet t?nni, ott minden van, például sok színház. Van itthon és otthon, ingázom.
Honnan jött az ötlet, hogy egy transzvesztitákról szóló kiállítást hozzatok a REÖK-be?
A kiállításoknak két célközönsége van. Az egyik, akik eljönnek, és megnézik a kiállítást. A másik, akikhez eljut a kiállítás híre a különböz? szegedi médiumokon keresztül. A szekunder célcsoportból sokkal több emberre hat az üzenet, ez a kulturális sugárzás! Nem egy elvont dolog a kultúra…a kultúra a közösségi élményr?l szól.
A közösségi formákból nagyon kevés van. A másság elfogadásában nagyon sok pótolnivalónk van, a transzvesztitákról szóló kiállítás megrendezése is tudatos volt - a tolerancia üzenete fontos! Azzal, hogy behozzuk a témát, legitimizáljuk, lehet róla beszélni, el lehet fogadni.
„Az a célunk, hogy minél többen legyenek kultúrafogyasztók.”
London közepén a National Gallery látogatása teljesen ingyenes, ott mindig van valamit nézni, akár az es? el?l bemenekülve. Elszégyelli magát az ember, hogy itthon visszaélünk egy-egy alkotó nevével. Azok a m?vek, amik a látogatók becsábítását szolgálják itthon, Londonban a mosdó felé vezet? folyosón lógnak. Persze, Nagy Britannia szerencsésebb múlttal és gazdagabb kiállításanyaggal rendelkezik, de… mi tényleg csak ilyen vékony szeletét tudjuk megmutatni a m?vésznek?
A REÖK a Szegedi Szabadtéri Játékok közönségének nyújt plusz kulturális terméket. A kultúrafogyasztóknak mások a szolgáltatás-igénybevételi preferenciáik, más típusú fogyasztási cikkeket vásárolnak a boltban is. Az a célunk, hogy minél többen legyenek kultúrafogyasztók. Sikerült elérni, hogy minden hatodik osztályost ingyen engedjünk be a kiállításokra. A kötelez? olvasmányok színpadi megjelenítésének is ez a célja.
A mai magyar világból nagyon vékony az a szelet, ami alapján a gyerekek közös nyelvet beszélhetnek. A kötelez? olvasmányok változnak városról városra - talán a m?vészet a legjobb forma, hogy a közösségi élményeket átéljék a fiatalok. Az élmény ugyanaz, a vélemény különböz? lehet. Teremtsünk fórumot arra, hogy kibeszéljék az élményeket (mint a színházban a szünet!), olyan társadalomban éljünk, ahol van kedvünk és tudunk gondolkozni, ahol van mir?l beszélnünk. Idealisztikusnak t?nhet, de máshogyan nem létezhetünk…
„A világban nem pusztán a tárgyi tudásunkkal boldogulunk. A tudásanyag felhasználásában legalább olyan szerepe van az interperszonális közlekedésnek, mint a száraz tudásnak.”
Egy nagyon rossz anyagi helyzet? szegedi kollégium lakói látogatták meg a sajtófotó kiállítást, 13 fiatal jött el. Nem ismerték egymást el?tte, pedig egy helyen laknak. Végignéztük a kiállítást. Összeismerkedtek. Mindenki bemutatta azt a képet, amelyik leginkább elnyerte a tetszését. A véleményalkotásnak nagy szerepe van a magabiztosság kifejl?désében, hisz a szubjektív igazságot nem veheti el senki. Az, hogy egy alkotás milyen emóciót kelt, az teljesen egyéni, tévedhetetlen. A m?vészet terepként szolgál az egyéniség kibontakoztatására. F?leg a színház, mert ott a katarzisért egy térben, egy id?ben dolgozik meg az el?adó és a befogadó.
Az oktatási rendszerünkben jellemz?en azt kutatjuk, hogy mi lehet az alkotó mondanivalója. Nekem az a kérdés fontos, hogy mit adhat az én életemhez. El?ször a befogadót kéne megnyitni és kinyitni, hogy megérthesse, mit akarhat mondani a m?vész. Egy Shakespeare-t akkor is élvezek, ha nem tudom, hogy a mester milyen környezetben alkotta, nem?
Egy kamarakiállítás-sorozatot indítottatok, a szegedi kortárs m?vészek bemutatására. Egy-egy kiállítás megnyitója az Alko-talkshow. Hogy éled meg, hogy REÖK igazgatóként a bohóc b?rébe bújsz?
Jól, mert én találtam ki magamnak. Én vagyok Max. Balog Józsi lett Mix.
A személyes motivációm a kudarcélmény feldolgozása, amit a színházigazgatói pályázatom visszautasítása miatt érzek. Anno operaénekesként kezdtem, képz?m?vészettel foglalkoztam, játszottam, profi középszer?ként. Majd egy tudatos választás következtében álltam a menedzseri oldalra. Jó választás volt nem terhelni magammal a világot. Most úgy döntöttem, hogy szakítok a félreálló menedzserléttel, és visszamegyek a gyökerekig. Az alkotás a saját mentális állapotom karbantartásáról is szól - van, hogy rajzolgatok a telefonomba, ezzel válaszolok egy-egy üzenetre - saját frusztrációimat próbálom feldolgozni. Az Alko-talkshow két bohóca mindent tud, bármit megtehet, a bemutatott m?vész kötelezettség nélkül csatlakozhat.
A szobaszínház és a kortárs m?vészek kiállításainak látogatottsága gyengébb volt, mint vártuk. Általában a kiállítás megnyitók protokolláris szertartásának léte kérdéses, a meghívott beszédet mondó mindig saját fontosságáról beszél - nem a m?vészr?l. Ennek karikírozásáról, és második útkeresésér?l szól az Alko-talkshow. A közönség általában a kiállítás-megnyitóra jön el. Itt a m?vész van a középpontban, egy dramatikus formában, kötöttségek nélkül. Ez a közösségi mondanivalója.
„Színházigazgató szeretnék lenni.”
A színházigazgató mint kulturális menedzser szolgálni szeretné az alkotó, produktívan gondolkodó m?vészt. Elképzelhetetlennek tartom azt, hogy valaki megnyer egy színházigazgatói posztot, és pályázat útján keres embert a f?rendez?i posztra. Ha nem tudja megmondani, hogy kinek a m?vészetét tartja érvényesnek, akkor nincs mit képviselni. A kulturális marketing nem keresleti igényeket akar kielégíteni, hanem egy kicsit a már meglév? igények fölé l?, provokál. A befektetés nem feltétlenül azon a területen térül meg, ahol a befektetés történt. A kim?velt emberf?k más igénnyel jelennek meg a kereskedelemben is, arról nem beszélve, hogy a kulturált emberek együttélési szabályai sokkal másabbak, mint egy kulturálisan lepusztult társadalomban. Nem az alternatív színház izgat, hanem egy olyan, ami szélesebb rétegeknek szól. Színházigazgató szeretnék lenni.
Kit?l tanultál legtöbbet?
Teszáry Gábortól, hogy mit hogy nem szabad. Bele is halt 10 évvel ezel?tt. Jóni Gábortól tanultam a legtöbbet arról, hogy mit jelent a kulturális menedzsment szociológiai, bölcsészeti vonatkozásaiban. A személyiségfejl?dés alakulása szerint, az ember választ magának egy mintát, amit követ, és ezekb?l néhányat utánoz. El?ször a családját. Dobozi Levente a keresztapám, az ügyvédi kamara elnöke - a természetes jogi érzékem t?le van.
Mit gondolsz az Artstabról?
Az Artstabtól jön Paku Zsófi, mondja, hogy mit szeretne, és meg is valósítja. Megvan benne a készség az újításra. Alkotó közösség csak valaki köré tud rendez?dni. Nekem nincs ilyen karizmám. Kellenek meghatározó emberek, akik tudnak mozgatni másokat. Zsófi ilyen. Nem tudom, hogy ? lesz-e az ARTSTAB önkiteljesít? központi f?h?se, de most összeáll a mátrix, és ? mozgatja. A plafonravetítés volt az ?szi Kulturális Fesztivál legnagyobb sajtóérdekl?dés? programja.
