Conor J. O’Brien dublini illetőségű zenei projektje idén jelenttette meg első lemezét (Becoming a Jackal), amelynek hangzásában egyszerre vegyül a melankólia, a leginkább a Muse-ra jellemző magasztosság, egy csipet pszichedélia és a Grizzly Bear hálószoba barokk popja. Így leírva ez már önmagában izgalmasnak hathat, de értelemszerűen csak a dalokat meghallgatva teljesedik ki a kép.

 

Becoming a Jackal videó:
http://www.youtube.com/watch?v=hg0UsO5SFb8

 http://www.myspace.com/villagers

 

 

A Fang Island hivatalosan egy ún. matek rock együttes, amely stíluskategóriáról azt kell tudni, hogy minden egyes ütem, minden egyes akkord patikamérlegen lett lemérve, hogy aztán mindenből pont annyi kerüljön az aktuális dalba, amennyi csak szükséges. Ez így elég sterilnek tűnik, de van egy jó hírem azok számára, akik a popzene e irányzatát már a Battles-nek (vagy más zenekarnak) köszönhetően megismerték. A FI egyáltalán nem olyan gépies, nyilvánvalóan a power pop elemek nagyban hozzájárulnak a dalok élvezhetőségéhez. Ha egy hasonlattal kellene leírnom a zenéjüket, azt mondanám, hogy olyan, mintha Wayne Coyne (The Flaming Lips) agyát áttették volna a Vampire Weekend-ből ismert Ezra Koenig fejébe.

 

  Life Coach videó:
http://www.youtube.com/watch?v=MCaojIXbsB0

                                                     http://fangisland.com/

 

 

Elképzelhető, hogy némiképp túlzok, ha azt mondom, Kevin Parker együttese az év legjobb bemutatkozását tette le az asztalra. Az ős pszichedelikus rock-ból (korai Pink Floyd, 1966 körüli Beatles, Jefferson Airplane, stb.) táplálkozó Innerspeaker egészen egyszerűen fantasztikusan sikerült. Van benne dög, elszántság, erő, blues, és elképesztő riffek. Kötelező.

 

Solitude Is Bliss videó:
                                                       http://www.youtube.com/watch?v=-F2e9fmYL7Y

                                                       http://www.tameimpala.com/?enter

  http://www.myspace.com/tameimpala