Vissza az előző oldalra
Frenák Pál Társulata Szegeden - Trace és Mennono a Thealteren
Az idei fesztiválon mindössze kett?, de annál érdekesebb táncel?adást láthatott a közönség. Frenák mellett Góbi Rita Társulata kápráztatta el a Kárász utcán sétálókat, az Oviesse kirakatából. Ha figyelmesebbek voltunk azonban arra is felfigyelhetünk, hogy nem is kett?, hanem valójában három táncel?adást tartogat számunkra a fesztivál… Hisz Frenák Pál Társulata két el?adást is hozott nekünk!
Az els? a Mennono, ami a maga tizenöt percével egy nagyon sejtelmes világba vezetett be minket, néz?ket. A lélek mélyrétegébe kerültünk, ahol az ember valami olyan ellen küzd, amir?l tudja, hogy lehetetlen megváltoztatnia. Mégsem tud belenyugodni ebbe az állapotot és csak harcol és harcol, amíg bírja szusszal. Látványosan szenved. S, hogy mi lehet ez a probléma, amivel képtelen megbirkózni? A lét szabad, az élet zárt; ahogy a keleti filozófia is mondja.
Az ember bezártsága saját testébe borzasztó teherként nehezedik vállára.
Várnagy Kristóf mozgása, technikai tudása az összes néz?t elkápráztatta, a butoh mozgásm?vészetet -, mely az el?adás alappilléréül szolgált - tökéletesen elsajátította. Ebben a mozgáskultúrában a táncos a szoborszer? merevségb?l fokozatosan kel életre. S mindezt teljesen észrevétlenül. Az energia mindig a test legkülönböz?bb pontjain összpontosult, s néha úgy t?nt, hogy megpróbál kitörni börtönéb?l, a legkülönfélébb dinamikájú impulzusokon végigskálázva. A süketnéma jelrendszer folyamatosan keveredett a kortárs tánc nyelvével. Emellett Frenák az építészetet és a képz?m?vészetet is belevonta az el?adásba.
Francis Kék labdáit juttathatta eszünkbe az óriási kék köruszály, amely az el?adás végére teljesen a táncos teste köré csavarodott, véget vetve ezzel küzdelmének. A bezártság –érzése- végleg hatalmába kerítette a testet és a lelket.
E formabontó elemek és nyelvezetek összevonásából egy olyan sajátos, elvont és organikus m? született meg, amely nem nagyon tud a feledés homályába merülni…
A második táncel?adás a Trace címet viselte. Létrehozásában a hagyományos táncos-koreográfus felálláson kívül közrem?ködött egy zeneszerz? és egy videóm?vész is. Kristóf az ember négy különböz? tudatállapotát, s azok változásait mutatta be. Megjelent szemünk el?tt a tudatos, a transzban lév?, az ösztönös és az ironikus ember. Az önazonosság megtalálásáért folytatott kilátástalan harc rejlett a mozdulatsorok mögött. A színpadra felragasztott négyzet egy újabb teret alkotott a térben, amely létrehozta a párhuzamot a küls? és bels? élethelyzetek között. A színpad hátsó részében található függ? kötél, valamint az ajtórésnyi megvilágításban el?re-hátraverg?d? ember képe kivetítette a lélekben lezajlódó folyamatokat.
Négy tudatállapot, négy térelem.
Az úszószemüveg, az úszósapka, a fürd?nadrág, a békatalpak és a meztelen emberi test is ezekre az én-helyzetekre utaltak. Érzékeltetve többek között a tisztán látás-hallás különböz? fázisait, hogy a felhasznált zenéket ne is említsük! Transzba ejt?, elgondolkodtató és formabontó volt mindkét el?adás…
Még-még, sokkal több ilyet!!!
