Vissza az előző oldalra
Fishing on Orf? 2009 - Az alterfeszt!
Egy csodás, ver?fényes csütörtöki napon indultunk el KCS barátn?mmel a kecskeméti vonatállomásról. Szokásomhoz híven - és érezve, hogy hosszú útra készülünk - azért egy-két szendviccsel megajándékoztam a táskám, és beújítottunk pár rejtvény újságot is, hogy a legrosszabbra is gondoljunk. Nagyfokú boldogsággal indultunk neki, mivel KCS alapból mindig az, én meg a szerdai napon befejeztem a félévi vizsgáimat, így semmiféle feszültség nem is lehetett volna jelen. Volna! Már a vonatállomáson, a pénztárnál problémáink adottak a pénztáros nénivel, egyszer?en nem tudta megérteni, hogy mi a dombóvári átszállás után nem a Pestr?l jöv? IC-vel szeretnénk továbbhaladni Pécsre, hanem a pusztaszabolcsi személyvonattal. Addig húztuk-vontuk az id?t, hogy majdnem lekéstük a fél 12-es vonatot, s?t, még egy apuka a csöpp fiával is vagy negyed óráig szerencsétlenkedett el?ttünk. Végül minden jóra fordult! El?retolakodva, a nénit nagy nehezen meggy?zve és végül sietve, de nem rohanva felszálltunk arra a vonatra, ami a végtelenségbe megy. Nagyon bátran, hobbit módjára vállaltuk a majdnem hat (!) órás vonat utat. Úgy gondoltuk, ennyit megengedhetünk magunknak ilyen hosszú barátság után. Az els? pár óra igen viccesen el is telt, KCS minden megállónál egy-két körmöt kifestett, néhol kicsit érdekesen, majd elmesélte, hogy a szeme alatti karikák nem véletlenül vannak ott, mint jó munkásember este dolgozott és a hajnali vonattal (reggel 5-kor) tért haza kicsiny kis városunkban. A n?i-férfi vonzalomnak eleget téve, már hajnalban flörtölésbe kezdett egy számunkra már túlságosan is hírhedt fiúiskola diákjával, azonban mentségére szolgáljon, hogy nem ? kezdeményezett.
Rövid kis történetmesélése után boldogságunk négy órás szenvedésbe ment át. Eközben megismerkedtünk egy-két helybélivel, akiket kicsit zavart a vonaton való jelenlétünk. Furcsán néztek ránk néhol, hiszen sátorral, hálózsákokkal és nagy cókmókkal jártuk az országot, sokan azt hihették, költöz?ben vagyunk hazulról. A vonatúton szerzett tapasztalataim tovább növelték önmegismerésemet, rájöttem, hogy félek olyan vonaton utazni, amin nincs világítás mikor több száz méter hosszú sötét alagúton halad át, és ezt nem is egyszer teszi meg. Négy óra vonatozás után Dombóváron szálltunk át, ahol úgy éreztük, mint idegeneket fogadnak minket az emberek az állomáson, mintha csak állatkertben lennénk, és a dombóvári emberek sokasága a néz?, mi a kiállított szegény, szerencsétlen kis majmok. KCS-t ekkor érte az egyik negatívum, nem is értettük, miért sutyorognak, majd hangosan felkiáltott a családf?, hogy „nézd már, annak a lánynak ott kék a körme”. Ekkor nyelt egy nagyot, és reménykedve vártuk, hogy ne késsen a pusztaszabolcsi személyvonat, és nem, nem a pesti IC, ahogy a néni akarta, mi igenis a pusztaszabolcsival akartunk menni...bár ne tettük volna! Felszállásunk után érzékeltük, hogy a másfél órás utunk nem lesz kellemes. Találkoztunk ott mindennel, és mindenkivel: kicsivel, naggyal, fiatallal, öreggel, szép beszéddel, káromkodással, napi politikával, a szomszédnéni pletykájával. A félelmem azonban itt is elért, alagút alagút hátán. Pécsi érkezésünk valami mennyei felüdülés volt! Egyb?l meg is céloztuk a vendéglátó egységeket, ahol egy nagyon aranyos fiatal srác próbált kiszolgálni minket. A krumpli helyett adott volna két kólát, és ezen felül még két krumplit, de ekkor felvilágosította a kollégája, hogy „te meg mit csinálsz?” Csodás kalandjaink után úgy éreztük, hogy megtöltve tüd?nket pécsi leveg?vel „innen már sima az út”. A távolsági buszmegállónál, (amir?l most nem írok semmi rosszat, pedig lenne mit) ahonnan indult az orf?i busz rengetegen akartak felszállni, ekkor kaptunk egy különjáratot, amely persze nem volt ingyenes (nem is vártuk el t?lük), és még a dizájn is ismer?s volt, a tipikus kecskeméti körte buszok egyikére hasonlított. Negyven perc jobbra-balra kanyar után felértünk Orf?re, ahonnan leszállva észrevehet? volt a körülöttünk lev? emberek bódult állapota. Gyors beléptetés után, ami azért nem volt zökken?mentes, néhány problémám azért adódott önmagammal, arra a kérdésre, hogy „van nálatok l?fegyver, szúró-vágóeszköz, gránát, szeszes ital, balta, egyebek” hazudnom kellett, mondván: „csak m?anyag villánk van”. Most mondtam volna azt, hogy igen, van a bal farzsebemben egy vajazó kés, s?t 5 szelet kenyeret is hoztunk, mert tudjuk, hogy a reggeli fontos a mindennapi táplálkozás során? Miután a másfél literes ásványvizemet is „átszaglászták”, és amikor sziszegett egyet a szénsavtól, akkor megállapították, hogy „ez ásványvíz”, na ekkor KCS került a figyelem középpontjába, mondván „miért nézz olyan gyanakvón”, amikor megkérdezik, hogy ugye nem viszünk be semmit,amit nem szabad? Jöv?re biztosan alkalmazni fogjuk azt a technikát, amikor már pislogni sem szabad.
És igen, ekkor megtörtént a csoda! 314 km és 8 óra utazás után végre ott voltunk, a számunkra már olykor elérhetetlen idillikus környezetben!
A Fishing on Orf? alternatív fesztiváljának idén a Panoráma Camping adott otthont. Itt három utca közül lehetett választani a sátrak számára, volt ott Heaven Street utca, Pál utca, Üll?i út. A sátorhelyet el?re le kellett foglalni, mivel nagyon kelend? volt, így mi sem válogathattunk nagyon, így jutottunk a Heaven Street utcába, ahol hosszas keresgélés után a sátrunkat felvertük egy fa alá, milyen jó ötlet is volt ez! Este 8 óra lépén nem sokat tartózkodtunk a sátorban, egyb?l felfedez? útra indultunk. Hat színpad közül csemegézhettünk, mindenféle ital márka, rádió és könyvesbolt nevekkel illeték a szponzorok által felállított színpadokat. Egy-egy pohár itallal a kezünkben a Bomba színpadon kezdett fél 9-kor a Gonzo, ahol táncikálás és két-három szám meghallgatása után továbbálltunk. Háromnegyed tízkor már az Amber Smith-szen roptuk, több-kevesebb sikerrel.
Az MR2 Pet?fi Rádió színpadján lépett fel Péterfy Bori és a Love Band, amire nem, de az utána lev? P.A.S.O. (Pannonia Allstars Ska Orchestra) csodás dalaira mozgattuk meg minden izmunkat.
Életem második P.A.S.O. koncertje volt ez, az els?t a Szotéban éltem át, de arra valahogy nem emlékszem, no de itt KCS segítségével megtanultam az egyik kedvelt számuk refrénjét:” ska bah dub, ska bah da bee ska bah dub, ska bah di bi do di bi du da boo”. E köré építettük az egész Fishing on Orf? hangulatot. Az este folyamán még fellépet a Kistehén Tánczenekar, a Fish!, theKolin, de mi inkább NemJuci koncertjére látogattunk el, ahol nagyon jól éreztük magunkat, ezek után egy ismer?sünk koncertjére látogattunk el, az E.Z. Basic koncertjére. Éjfél környékén különböz? programok voltak még a fesztivál területén: NemJuci és Péterfy Bori dedikálás, ill. Kovács András Péter humorista is szórakoztatta a fiatalságot.
Folyamatos programokat is szerveztek: a Civil utcában netes pókerezésre volt lehet?ség, babzsák fotelek vásárlására, még egy drogambulancia sátrat is felállítottak a szervez?k. B?ven éjfél után éhezve, szomjazva néztünk körül a kaja-pia terén. Reális árakkal találkoztunk: a kis hot-dog 300, a sima lángos 250, a sajtos-tejfölös 350, a sült krumpli 250, a pecsenye 700, gyros 600, a korsó sör 330 , míg a 4cl mézes pálinka 300 forintba került. A lángossal problémáink akadtak, a tejföl és a fokhagyma vízzel felöntve került az éhez?k asztalára, mely személy szerint engem felháborított.
Három színpad között elterülve hajnalban álomra hajtottuk fejünket, miközben a Jager Bárban egész éjjel ment a disco zene, de minket nem érdekelt, aludni muszáj és szükséges!
Másnap reggel els? szavam a kávé volt (kés?bb rájöttem, hogy minden reggel ell?ttem ezt), és persze nagy naivan, vágyakozva a forró, meleg víz után elmentünk a közös tussolóba.. Ahogy a fesztivál honlapja még most is hirdeti: „Meleg vizes fürd?szobák, tiszta WC -k m?ködnek a kemping területén”. Miután találkoztam a hideg zuhany minden negatívumával KCS megjegyezte, hogy „nem gondoltad komolyan, hogy majd délutánra is marad meleg víz?” Milyen igaza volt! Tehát ha valaki forró, na jó ez túlzás, de meleg vízre vágyott, annak nyolckor szépen sorba kellett állnia. Én pedig szomorúan, fogcsikorgatva beálltam a jéghideg víz alá.
A délután folyamán nem sok programmal találkoztunk, a karaoke egész nap zajlott, ill. a tehetségkutató is folyamatosan ment, de ezenkívül más programot nem igazán véltünk felfedezni.
Ekkor hoztuk meg a legjobb, ugyanakkor számomra „leghátfájósabb” döntést: menjünk le az orf?i-tóhoz napozni, fürdeni. KCS megállapítása, mi szerint ez egy mesterséges tó, igaznak bizonyult, bár ezen sokat töprengtem. A fesztivál területe és a tó kb. 100 m-re helyezkedett el egymás mellett, így nem kellett sokat sétálnia a fáradt, fiatal, fesztiválozó testnek. Letelepedve a tó partján órákig tartó napozásba kezdtünk, nekem még most is vörös a hátam és a vállam, eközben KCS barnára sült, ez viszont nem mondható el a mellettünk lev? kisebb baráti társaságról. Mindenféle emberrel találkoztunk, volt egy kedves szombathelyi család, aki csatlakozott hozzánk, és egy szörnyen idegesít? 15-16 éves fiatalokból álló baráti társaság, akik úgy döntöttek alkoholba fojtják bánatukat méghozzá a tó kell?s közepén! T?lük mást nem hallottunk az órákig tartó sütkérezés során, csak, hogy egyikük elhagyta a napszemüvegét a vízben (ehhez tehetség kell!) a másiknak leszakadt a Fishing on Orf?-s karszalagja, az egyik lány a barátn?jével került szoros, heves kapcsolatba, mindeközben a barátja szólítgatta: „Szívem, szívem!” Na, erre ennünk kellett valamit! A part mellett különböz? éttermeket, fagyizókat találtunk, ahol baráti áron, 1200 forintért egy 32 cm-es pizzával laktunk jól. Kés?bb rájöttünk, hogy lemaradtunk valamir?l: a tavalyi Rátgéber László -féle tóátugrás sikertelensége miatt idén a Gépszörnyet keresték, Kispál András adta fejét erre a fontos feladatra, melyet napnyugtakor a tónál programok közepette rendeztek meg.
Mi azonban este már vörös és barna színekben pompázva vágtunk bele a bulizásba! A péntek esti fellép?k név szerint: Pál Utcai Fiúk, Kispál és a Borz, Psycho Mutants, Drágám Tévedtem, Üll?i Úti Fuck, Kaukázus, Halott Pénz, Belga, Ludditák, Akkezdet Phiai, H?sök, K?halmi Zoltán és Hadházi László és a tehetségkutatón többek között a kecskeméti Kéménysepr?k is. A 8 órás PUF (Pál Utcai Fiúk) koncert a nagyszínpadon nagyon jóra sikeredett, igazán élvezte mindenki. Volt ott minden, a kedvencem is: Ez a föld megjelöl, meg is öl, legel?n, megyek én, sok a szúnyog az idén”.
Aztán az est fénypontja, Lovasi András, Kispál András, Dióssy Ákos és Mihalik Ábel, azaz a Kispál és a Borz csendült fel este tízkor. No, itt volt mindenki, aki a fesztiválra érkezett, s?t, a napijegyesek többet között csak értük jöttek el. Nagyszer? másfél órás koncertet nyomtak le, tele poénokkal, olyan dalok csendültek fel, mint a Még egyszer, az Emese, a Csillag vagy fecske, Ha az életben és még megannyi dal. Pár órával kés?bb már a Szalai Évára és a Sárga Zsigulira táncikáltunk, majd a Bomba színpadnál a Belga koncerten énekeltük az ismert refrént: „Zsolti a béka,Zsolti a béka, Zsolti a béka,Zsolti a béka”. Ekkor kísérletet tettem, hogy felhívjam azt a hozzám közel álló személyt akir?l a Belga névben is énekel, azaz Zsoltit, hát ? ett?l annyira nem lett boldog.
A folyamatos koncertezés után ismét hajnalban, de sátorba kerültünk. Reggel ébredésünkben már nem volt köszönet, az id? be volt borulva, s?t az egész délutánt a sátorban kellett tölteni, miközben odakint szakadt, és szerencsétlenségünkre kés?bb a beázott sátorban kellett eltöltenünk pár órát, várva az esti, legnagyobb attrakciót. Mint már említettem a beázott sátor nem volt a legjobb hely számunkra, így az es?t?l sem félve este már a Heaven Street Seven Mártáját üvöltöttük KCS-val: „Én csak boldog akarok lenni...”. Ekkor ismét elkezdett szakadni az es?, szó szerint mintha dézsából öntötték volna, de minket ez sem tántorított, hiszen a pulcsi védett, az alkohol melegített, egy dologgal azonban nem számoltunk, méghozzá az es? okozta sárral. Ez ellen pedig nem tudtunk hogy védekezni, kisebb buckákra-dombokra álltunk fel, hogy ne csúszkáljunk a színpad körül, f?leg, hogy ne essünk el, ez azonban körülöttünk szinte mindenkinek sikerült.Tíz órakor már a Quimby dalait énekeltük, ekkor Kiss Tibor elénekelte nekünk a Singin' in the Rain-t, hát nem drága?! A közel másfél órás koncert és a visszatapsolás után már rohantunk is tovább a Vad Fruttikra, és majdnem a Zagarra is. Majd eljött a számomra legjobban várt pillanat, a Fishing on Orf? fénypontja, a Kiscsillag zenekar koncertje. Ha az én lennék a szerelmes c. számmal való kezdés után volt ott minden: Menetszél, A pénz miatt, Itt valahol, Van-e szándék és persze a fesztivál számadó dala a Fishin on Orf? („Disco Baby Yeah! Fishing on Orf?, dancing in the nightclub... Csókoljál meg Kiscsillag”), majd különböz? beszólások közepette (Lovasi megjegyezte a szakadó es?ben, hogy pattog valami elektronikai cucc a színpadon) és még Lecsót is felköszöntöttük a születésnapja alkalmából ekkor Rátgéber László is megjelent pár dal erejéig. Visszatapsolás után a Kockacukor következett, majd fáradtan, csuromvizesen mi is nyugovóra tértünk az elázott sátrunkba.
Másnap reggeli hazatérésünk sem volt túlságosan zökken?mentes: a távolsági buszok „elfelejtettek” jönni, így mindenki lekéste a csatlakozást. Ott álltunk sárosan, vizesen, fáradtan, éhesen és vártunk másfél órát, mire felbukkant a Pannon Volán busza, s?t egyszerre kett? is. Majd újabb 8 óra utazás, várakozás, a pécsi vonatállomáson pedig megtanultuk, hogy a veréb az cinke, nem cinege, hanem cinke, és mostanra már biztos tudom, hogy a vutu az vutu marad örökre.
A 660 km alatt 6 kalauzzal találkoztunk, négy alagúton mentünk át a sötétben, láttunk furcsa embereket, hallottunk jó zenét, eláztunk, üres tésztát ettünk, de ennek ellenére már most tervezzük, hogy jöv?re is megyünk, hoho, de autóval az biztos!
