Vissza az előző oldalra
Filmtavasz lengyel módra
Én és egy kedves barátom hétf?n tettük „tiszteletünket” a megnyitóval egybekötött els? film vetítésén. Persze, meghívós volt a program, de körülbelül álmainkban se gondoltuk volna, hogy pezsg?, svédasztal és kedves invitálás kíséri majd az estét, hat órától egészen tizenegy óráig. A mozi és a Lengyel Intézet nagyon kitett magáért…
A nyitó díszel?adást három hivatalos személy nem túl hivatalos, inkább szubjektív hangvétel? beszéde követte, pár emlékmorzsa megosztása volt ez a három rövid beszéd; filmekr?l, lengyelekr?l és magyarokról, sikereikr?l, valamint régi rendszerekr?l.
A Csongrád Megyei Közgy?lés elnöke, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója és a Lengyel Intézet igazgatójának beszéde után következett egy 1967-ben készült nyolc perces animációs film, a Fonott Kosár. A mozi teremben szinte vágni lehetett a feszültséget, hiszen sokakban felidézte egy el?z? korszak rossz élményét.
A f? film másfél órában mesélte el nekünk, hogy milyen volt Négy éjszaka Annával. Azt, hogy hogyan éli az életét egy kisvárosi szemétéget?, aki „találkozgat” egy n?vel. Kicsit megszállott, kicsit beteg, kicsit szánni való, de valóban nagyon rendes és tisztességes, csak furán áll a világhoz, és a világ is hozzá. Az a néhány helyzetkomikum pedig még szerencsétlenebbé és elidegenítetté tette a f?h?st a diegetikus világ szerepl?i, és a mi szemünkben is.
A világhír? színész, forgatókönyvíró, rendez? ezúttal is kitett magáért, Skolimowski ismét maradandót alkotott a filmm?vészetben. Az 1960 óta filmekkel foglakozó m?vész sokunkat megérintett, hisz miközben már kivilágosodott a néz?tér a legtöbben csak ültek és – azt hiszem – emésztették a filmet. Igen, valóban volt mit. A folyamatos id?beli ugrások és néhány fehér folt felkínálta a néz?knek az esélyt arra, hogy legyen min gondolkodniuk.
Azt hiszem, hogy még jó párszor eszükbe fog jutni ez a film az elkövetkez? napokban. Érdekes képek, különleges beállítások, valamint az id?renddel való kísérletezés miatt, és természetesen az átlagon felüli színészi játék miatt is, ami azért is volt nehezebb az átlagosnál, mivel a filmben alig volt pár helyen beszéd, s az is igen rövid ideig és elég jelentéktelen szavak kavalkádja volt, amit azonban a formanyelv, a mimika és a gesztusok sokkal jobban visszaadtak.
A film azért is nagyon érdekes, mivel a rendez? tizenhét évig nem foglalkozott filmezéssel és ilyen hosszú id? után egy elég különleges szerelmi történettel állt el?, ami azért elég merész hangvétel?. Sok fiatal számára talán érdekes lehet, hogy anélkül is lehet újat és emlékezeteset alkotni, ha a rendez? nem használ semmilyen modern effektet, 3 dimenziós technikát, vagy egyéb bravúros trükköket.
Érdemes megnézni ezt a filmet; aki csak tudja tegye ezt, biztos, hogy nem fog csalódni. Hogy mire kell készülnötök? Egy tipikusan kelet-európai filmre, de egészen különleges köntös alá rejtve.
A film közben rengeteg hipotézis megd?lhet bennünk. A legvégére pedig el?bukkan az élet igazságtalansága és magáé az emberi társadalomé is. Számomra megdöbbent? volt, ahogy a film a szemünk elé tárta azt, hogy egyes emberek még mindig milyen körülmények között élnek, hogy mennyi komplexussal kell napról-napra megküzdeniük.
Szóval, aki azt remélné, hogy egy boldog, idillikus világot fog megismerni az el?re hessegesse el magától e tévhitet, amit más ország filmjei tudnak belénk táplálni, eléggé helytelen módon. Hisz ezek után nekünk, saját magunknak kell rádöbbeni arra, hogy a valóság milyen kegyetlen tud lenni, ahogyan Leon-nal is az…
