Vissza az előző oldalra
Fekete doboz - Szeged, a Kispendrájv usb-portja
A kispendrájvnyi méret? rövidfilmt?l, amely egy kislány felé tartó fénynyalábbal a lelki vagy szellemi megvilágosodás igéretével kecsegtetett, egy kínosan groteszk világ fekete dobozába érkeztünk.
A kínosan groteszk világnak az el?futára a vécépapírt zászlóként lenget?, segge sz?rösségér?l belenyugvón valló rezon?rszer? alak, akinek (látszólag) céltalan lobogólebegtetése és intim kitárulkozása megalapozta a performansz alaphangulatát. A szándékos beszédhibákkal, üvöltésekkel és kifordított légzéstechnikával kísért el?adás félbeszakadt mondatai, túlhangsúlyozott artikulációi és véletlenszer?nek t?n? szövegszervez?dése a dadaista Cabaret Voltaire el?adásaihoz tette hasonlatossá a produkciót.
A hangszínházzá váló Kispendrájv állóképjelenetei az átállásnak is nevezhet? kavalkádszer? etüdökkel leginkább egy esküv? motívumrendszere köré f?zhet?k föl, ahol a menyasszony szoknyája körül gy?l? násznép felett egy pólya emelkedett folyamatosan a magasba. A gyermekséget megidéz? kép – amely az üres pólyával egyben a hiányt is jelezte – így egyszerre visszakapcsolt a kisfilmhez, és arra késztette a néz?t, hogy tisztázza a viszonyt a menyasszony és a csecsem? között.
Ezt a képet egészítette ki L?w Immánuelnek, Szeged egykori f?rabbijának Móra Ferenc özvegyéhez írt levele, amely a Deszkák, pallók, el?készületek kultikus, keménykalapokat tartó deszkájáról idézte meg Szeged két meghatározó alakját. A menyasszony szájából elhangzó „szeretem ezt a várost” túlhangsúlyozott kijelentése a „mondjak évszámot is” kérdésével a jelen és múlt szembesítésére hívta fel a figyelmet, sajátos kritikai színezetet adva az el?adásnak.
A mennyegz?, a születés és a halál egymásra rétegz?dését er?sítették még, hogy a fölfelé emelked? pólya akár a gyermeki lélek égbe tartó szimbólumaként is értelmezhet?, a zavartan monologizáló ara pedig Tim Burton A halott menyasszony cím? animációjának eleven figurájaként. A három létállapot közötti kapcsolatot a reinkarnáció gondolatának felvetése szervezte ciklikus rendbe, és ez a körkörösség az egész performansz meghatározó elemének bizonyult mind a Pero el?adásaiban elmaradhatatlan perpetuum mobile szerepeltetésével, mind pedig a kisfilmhez elkerülhetetlenül visszatér? néz?vel.
A szürreális, álom- és látomásszer? performansz groteszk hitelességét er?sítette a giccses miniat?r kütyük szerepének felnagyítása, mint a világító fészeké vagy a létállapotokról filozofáló, gyermekhangon megszólaló játéktelefoné, üzenetrögzít?é, kihangosítóé. Végs? soron ilyen miniat?r kütyü a címben szerepl? pendrájv is, amely méretéb?l adódó látszólagos jelentéktelensége ellenére korunk meghatározó hordozója lett, ahol egy kis dobozban egymás mellé kerülnek a legkülönböz?bb tartalmak. Ilyen túlcsordulásig s?rített, dobozba zárt bizarr kísérlet volt Pero legújabb performansza, ahol a fényjátékkal kísért hanghatások olykor nevetésre késztették a néz?ket, olykor pedig zavarodott súgdolózásra annak ürügyén, hogy mit és hogyan mentettek át saját mentális adathordozójukra.
