{back}Vissza az előző oldalra

Ez történt júniusban: Férfi és N? koncert







Bebarangolhatjuk kapcsolataink stációit, kínját-baját és örömét egyaránt. S hogy err?l a koncertr?l nem jöhetünk el pusztán elégedett néz?ként, nem más oka van, mint hogy Dés László és Bereményi Géza remek dalait EZ A NÉGY EMBER szólaltatja meg. Több ez, mint interpretálás. Két órán keresztül két n? és férfi vall prózai színpadainkat megszégyenít? ?szinteséggel. S az utolsó hang lecsengéséig mi, a közönség sem lehetünk passzívak. Ki-ki a maga módján vesz részt e közös „aktusban”, amit hívhatunk nosztalgiázásnak vagy gyönyör teli pillanatoknak egyaránt.
Még megrészegülve az élményt?l össze kellett szednem minden lélekjelenlétemet, hogy elkapjam a már induló m?vészeket és szóra bírjam ?ket.
Udvaros Dorottyát és Básti Julit kérdeztem (nem csupán az estér?l):




Milyen ezeket a dalokat ma énekelni 20 év után?

Udvaros Dorottya: El?ször talán az volt az érzésem, hogy milyen jó megint énekelni ezeket a dalokat, hiszen imádtam ?ket. Imádtam, mikor felvettük, imádtam, mikor turnéztunk vele, mindig imádtam.

Hogy érzi, mennyire aktuálisak a dalok itt és most?

U.D.: Számomra nem veszítették el az aktualitásukat. Ez nem divatzene. Egész egyszer?en azt gondolom, hogy egy szép dal az mindig az marad. Én imádok húsz évvel ezel?tti dalokat, ugyanúgy szívesen hallgatom ?ket és nem mennek ki a divatból sem. A „nem elég jók” rövid élet?ek, a jók pedig jók akkor is meg most is. Most is van, aki annyi id?s, mint én akkor. Aki szeret, akit nem szeretnek, aki viszont szeret, aki szerelmes. Ez ugyanaz marad.

Színházon kívüli este ez? Miben más (ha más), mint a színház?

U.D.: Nagyon-nagyon más. Végig kell énekelnünk egy estét és azért mi alapvet?en prózai színészek vagyunk. Tehát ez nekünk nagyon nagy feladat vagy izgalom, vagy öröm és boldogság. Zenében megfogalmazni gondolatokat nekünk nehezebb. Viszont, én a magam részér?l egyszer?en imádok énekelni. Ha túl vagyok azon a sokkon, hogy most hallgatnak engem, akkor ugyanaz az érzésem van, mint mikor a fürd?szobában önfeledten dalol az ember és boldog, hogy énekelhet.

Önök nap, mint nap együtt dolgoznak. Mit?l nem válik a közös munka napi rutinná?

U.D.: Szerintem nagyon fontos, hogy énekelünk. Nekem legalábbis, ez egy egészen más viszony, más terep. A zenén keresztül kapcsolatot teremteni más dolog. Néha úgy érzem, hogy a zene sokkal jobb. A zenében érzel, amit érzel, az ember meg gondol, amit akar.

Miben áll ennek a négyesnek az ereje?

U.D.: Nos, az az ereje, hogy ez a négy ember áll a színpadon. Most, nézze el kérem, hogy ilyen nagykép? vagyok, mert ugye én vagyok a negyedik, de azt gondolom, hogy négy rendkívül hiteles ember van a színpadon. Vagyis három. Olyan emberek, akik soha nem beszélnek a leveg?be, és amit mondtak, azt mindig úgy is gondolták.






Az idei évadban új igazgató került a Nemzeti Színház élére és  felfrissült a társulat is. Hogy érzi magát ebben a kissé megújult közegben?

Básti Juli: Egyenl?re csak azt tudom mondani, hogy nagyon várom a jöv? évadot, mert én ebben az évben nem dolgoztam Alföldi Róberttel, de a következ? évadban két darabot próbálok majd vele. Azután többet tudok mondani arról, hogy hogyan tudunk együtt dolgozni, de szerintem eddig is jól tudtunk, én szeretem az el?adásait. A társulatba pedig jöttek fiatalok. A fiatalok nagyon jó, hogy vannak, én nagyon szeretem ?ket és szerintem rendkívül fontos, hogy jól legyünk együtt. Az fájdalmasabb, hogy pár olyan id?sebb ember elkerült a színháztól, a csapatunktól, akiket nagyon szerettünk. Hát, jobb lett volna, ha ugyanígy jöttek volna a fiatalok és az id?sebbek nem mennek el.

Színházi emberek között n?tt fel. Pályája elején mennyire motiválta és mennyire nyomasztotta ez a közeg?

B.J.: Nehéz volt. Az biztos, hogy már a kezdetekkor sokkal nagyobb tapasztalatom volt abban, hogy milyen a színház, mi fán terem és mennyire álomképeket kergettem a színészettel kapcsolatban. Pontosan láttam, hogy ez milyen élet, hogy ez k?kemény dolog és iszonyatosan sok munka szükséges ahhoz, hogy valami jól sikerüljön. Nem lehet rinyálni, nem lehet eldobni egy szerepet és azt mondani, hogy: „Ez engem nem érdekel”. Minden szerepet alaposan meg kell csinálni. Ebb?l a szempontból nagyon fontos volt.
A másik oldalról meg rossz volt, hiszen nagyon sokan el?ítélettel voltak irántam, hogy „ Na, a Básti lánya és csak azért vették fel, mert a szülei színészek…”. Bizonyítanom kellett jó pár éven keresztül. A F?iskolán legalább két évem azzal telt el, hogy próbáltam igazolni, hogy „ Jelentem én idevaló vagyok!”, de aztán elfogadtak és akkor jó volt.

Eltelt 20 év a Cserhalmi Györggyel közösen készített Hallgass kicsit c. album óta. Ma hogyan látja a férfi-n? viszonyt?

B.J.:  Csodálkozom, hogy egyáltalán túléltük! Ez rettenetesen nehéz dolog, de hát ez a lényeg! Nincsen más, ami ennyire fontos az életben, mint a férfi-n? kapcsolat. Nincs ennél fontosabb! Minden ebb?l van. Ez mindennek az eleje és a vége.

 

Trabalka Cecília