Vissza az előző oldalra
Extázis az A38-as sátorban
Szóval kell? fáradtsággal már és betegségem folyamatos hullámzásával küszködve indultam neki a harmadik nap estéjének. Egy hiába várt hívás, némi h?hullám és fulladásos roham következtében igen kés?n értem ki. Ráadásul az is bosszantott, hogy így az utolsó napra egy csomó mindent el?rehoztak és sokmindenr?l lemaradtam. Elhaladva a nagyszínpad mellett az éppen fent tomboló Guano Apes-t láttam. Hiába vártam annyira ezt a koncertet, mégsem kötött le, akkor.
Valami bels? er? az A38-as sátorhoz vitt. Pár perc elteltével azt vettem észre, hogy szinte az összes barátom, ismer?söm ott van körülöttem, úgy éreztem magam, mint valami mágnes, talán az is voltam!?
Szóval, Neo koncert volt épp… Habár úgy gondoltam, hogy kedvelem ezt a fajta zenét, de egy nemrégiben tartott - számomra kissé érdektelen- koncert után nem tudtam igazán hova is soroljam –legalábbis magamban- a zenekart. Eleinte megint azt éreztem, hogy ismét nem fog jönni az a bizonyos érzés: az extázis. De aztán történt valami, talán bennem, talán a Neo zenéjében. Azt vettem észre, hogy egyre ütemesebben jár a lábam és bólogatok a fejemmel. Majd elnézve balra azt láttam, hogy ez Flóránál is hasonlóan m?ködik, több se kellett nekünk; felpattantunk és irány be, táncolni! Nemsokára megint ott voltak a többiek is és akkor elkezdett hatalmába keríteni; elkezd?dött! Valami hihetetlen érzés kezdte átjárni a testünket. Kezdtünk eggyé válni a zenével. Minden hang rezdülését külön éreztük. Úgy kezdtünk el ugrálni és táncolni, mint akik tudatában vannak annak, hogy valóban ez az utolsó nagy koncert a SZIN-en, amire Hódosi Enik? is felhívta a figyelmünket, és mi pedig egyre mélyebbre és mélyebbre jutottunk abba a dologba, amit extázisnak hívunk. Pontosan azt se tudnám megmondani, hogy hányszor tapsoltuk vissza a zenekart, mert a két szám közötti részben csak a többi emberre tudtam figyelni, ahogy mindenki örül: egymásnak, a zenének, a táncnak, a SZIN-nek, a nyárnak; az életnek!
Hihetetlen mennyiség? energia szabadult fel akkor az A38-as sátorban. Ha becsuktad a szemed és hagytad, hogy mozgassa a testedet a zene, akkor érezhetted azt az er?t, ami csak felkapott és vitt, vitt magával… Miel?tt megkérdeznétek nem, nem éltem semmilyen tudatmódosító szerrel. Hiszem, hogy a zenének, különösen nagy koncerteken lehet olyan ereje, ami nemcsak megmozgat, hanem szárnyakat is tud adni. Nos, az augusztus 29-i Neo koncert pont ebbe a kategóriába sorolható.
Úgy éreztem, hogy a zenészek nagyon kitettek magukért. Mi pedig nagyon élveztük. Még azok az ismer?seim is, akik kicsit távolinak érzik maguktól a a pop-ot, a new wave-et és az electronica-t. A mostani Neo-n érezni lehetett, hogy elindultak egy progresszívebb úton, a régi számokat is elég rendesen és igényesen felpörgetve, vagy úgy is mondhatnánk, hogy korszer?sítve… Erre pedig összegzésképp csak egy dolgot tudok mondani: még több koncertet és köszönjük!
