{back}Vissza az előző oldalra

Engem elfelejtettek táncba vinni










A JESZ olyan fába vágta bele a fejszéjét, amir?l ma rengeteget beszélnek, ez ömlik a médiából,a dezodorreklámokból, a szappanoperákból,és pszichológusok könyveib?l (lásd: Dr. Csernus: A férfi, A n?), vagyis ahhoz, hogy ebben a témában gólt lehessen rúgni, kéne tudni valami újat és valami érdekeset is. De sajnos semmi érdekes sem történik ezen a téren. Akár egy félresikerült szappanoperát néznénk végig. Persze azért akad némi pozitívum is.
Ahogy beül az ember a néz?térre, ott van az ígérete annak, hogy ami most kezd?dni fog, az nagyon érdekesen indul. A Néz? nem frontba nézi a darabot, hanem gyakorlatilag, szét van ültetve, vagyis én, aki a terem bal oldalán ültem, ráláttam a jobb oldalon ül? néz?kre. Oké, ott van egy helyzet, mert a színpad az gyakorlatilag egy kifutó, amin remélhet?leg valami olyan történik, ami nem szokványos. Zene jön, bejön négy n? és négy férfi szépen egymás utánban, mint valami divatbemutató kifutóján. Azután sötét és egy párocska áll a kifutón egy férfi és egy n?, szerelmi viszony, amikor szeretkeznek, lekapcsolódik a villany. Fény vissza, az a n?, aki az el?bb a színpadon volt, most mikrofon van a kezében, és egy kiscsillag számot énekel, nagyon, de nagyon hamisan. Jaj! Fény: Le. Fény föl. Újabb pár a színpadon, nagyon jó, hogy ilyen szépen beszélnek, jó a beszédtechnika tanáruk, amikor szeretkeznek, lekapcsolódik a villany, fény föl, egy másik helyzetben beszélgetnek, fény le. Férfi bejön, kiscsillag számot énekel, nagyon hamisan. Jaj! A folytatás ugyanez jelenetek és fényváltás, sötét és zene.
Nagyjából ennyiben leírható ez az egész történet. Nem tud elvinni magával, a színészi játék, mert az, ha van is semmilyen formába se azt tükrözi, amir?l ez a darab beszél, szerelemr?l, emberi kapcsolatok kuszaságáról, vágyról, szomorúságról, megcsalásról, tönkrement házasságról. Nincs színészek a tekintetekben semmi, mert nem mernek rám nézni, nem mernek megszólítani, nem mernek belenézni a szemembe. Miért nincs benne még több erotika, miért löjjük le az egészet annyival, hogy le és fel  kapcsolgatjuk a fényt.
A legnagyobb baj az, hogy látok egy jelenetet, és utána ugyanennek a jelenetnek az izét, a tartalmát, megint megmutatják egy dalban. Dupla impulzust kapok, de talán többet érne e l a rendez?, ha csak egyet kapnék, de azt nagyon odarakva. Szóval a dal oda már , nem segít, csak ront, többet árt, mint használ.
Az már így az elején kiderült, hogy a néz?tér kialakításának, semmilyen funkciója nincs, s?t hatása sincs. Nem tudom, lehet, hogy célja volt, de azt nem látom, hogy micsoda. Hacsak nem az, hogy a rendez? ragaszkodik ahhoz a felfogáshoz, miszerint a modern mai színház csak úgy modern színház, ha veszi a bátorságot arra, hogy a néz?kkel kísérletezzen.
Gondolkodom, mikor menjek ki és hogyan, mert sajnos dühít, hogy lassan már egy órája ott ülök, és nem történik velem semmi. Egyébként hallom, én hogy házasságtörés, meg szerelem, meg vágyakozás, csak az a baj, hogy még a hang se viszi át az érzést. F?leg a megcsaló feleség és a megcsalt férj beszélgetése nem érdekel, és már azon gondolkodom, vajon mit igyak meg a büfénél. Azonban valahol ez után a jelenet után bejön egy lány, aki valami egészen mást csinál, mint ott eddig bárki más, él a karaktere, elkezd m?ködni bennem, kezd érdekelni, hogy mi lesz a k?vetkez? lépése, és mondata. És nincs beszédtecnika és nincsenek klisék, és nem unom, és nem gondolok másra. Megbocsájtom neki a Britney Spears nótát a fényváltás után. Várom, hogy visszatérjen, de többet nem jön. Helyette van még talán két jelenet hátra (ezt onnan tudom, hogy volt, akit még nem láttam a színpadon) és nézem az órámat, jön egy végtánc és némi taps zenére, tehát azt sem hallom tisztán, mennyire er?s a taps. Közben, persze azt is láttam, hogy hányan mentek ki az el?adásról, mert láttam a szemközti néz?teret.
A körtánc elmaradt a részemr?l, csak a narancssárga ruhás színészn? játékát viszem haza magammal. ? az itt a képen. Neki gratulálok innen is. Egyébként kett?s szereposztásban játsszák a darabot, úgyhogy az édes kislány megformálásáért vagy Szabó Ritának vagy Vígh Diánának gratulálok.
  A kör persze a rendez? részér?l megvolt, csak túl megfejthet?, túl általános, túl hideg és egyáltalán nem elgondolkodtató, pedig az ember arra vágyna, hogy elgondolkodtató legyen, pláne ha egy egyetemi színházról van szó és pláne, ha a téma ez.
Nem értem, hogy másfél órában minek elmesélni egy 1 órás történetet. Ha nagyon objektív akarok lenni, hozzáteszem, hogy szubjektívan írtam le mindent, mert másképp meg nem megy. F?leg akkor, nem, ha végeredményben nem értem hol maradt a néz?”megtáncoltatása”
Azt értem, hogy miért nincsenek székek és asztalok és berendezési tárgyak, biztos ez megint a modern színházi eszményre utal, de jobb volna, ha lennének tárgyak bent és jobb volna, ha frontba menne az el?adás.
Szomorú vagyok, mert nem kaptam semmi fontosat, illetve másfél óra alatt csak egy színészi játékot. Engem elfelejtettek táncba vinni.

Az elfelejtett V. N.