Vissza az előző oldalra
Elhúzták a nótánkat Csíkék…
Az IH nagyterme csordultig volt emberekkel. Id?sekkel, fiatalokkal egyaránt. Jó volt látni, hogy még napjainkban is van (ráadásul igen nagyszámú) közönsége a népzenének. A Csík zenekar sikerét mutatja a Fonogram-díj és az aranylemezzé avanzsálódott „Senki nem ért semmit” album is. Ezek után nyugodtan elmondhatjuk, a Csík zenekar már átlépte a népzene határát, s amit játszanak az inkább nevezhet? világzenének, ami jól tükrözi az együttes céljait is, hiszen egyfajta összeurópai népzenét szeretnének játszani. Ráadásul az id? vasfoga se jár el felettük; a Kispál és a Borz, valamint a Quimby egyes számainak feldolgozása során zenéjük megtelt egyfajta fiatalos lendülettel, s még ismertebbé váltak ennek köszönhet?en.
Arról, hogy hogyan is „m?ködik” a Csík Zenekar, a koncert után érdekl?dtem:
- Honnan jött az ötlet, hogy Kispál és Qimby számokat dolgozzanak át?
Majorosi Marianna: Szabó Attila, heged?s karrierjét rock zenészként kezdte; az ? ötlete volt, hogy próbáljuk ki ezt a „vonalat”.
- Mennyivel lettek sikeresebbek ezután?
M. M.: Rettenetesen nagyot lendített a zenekaron a Quimby és Kispál számok átdolgozása. Ez egy olyan kiskapu, amit az egészen kisgyermekt?l szinte a hetven évesig mindenki átléphet.
- Milyen népzenei irányzatokból táplálkozik a zenekar?
M. M.: Rengeteg gy?jtésünk van. Sokat használunk fel Halmos Béla és Kallos Zoli bácsi gy?jtéseib?l is. Magyarország egész területér?l, természetesen ebbe beletartoznak az erdélyi, a felvidéki területek és Kárpátalja is. Igazából nincs kedvenc területünk. Nagyon sok alternatívája van a népzenének, és mi mindet szeretjük. Hihetetlenül változatos és gazdag a Nagy-Magyarország területének népzenei palettája. A marosszéki zene nagyon érdekes számunkra, valamint a mez?ségi népdalok is, utóbbi egyrészr?l nagyon nehéz is, de épp ezért kihívás az embernek.
- A zenekar énekesei mindig elsajátítják, kvázi megtanulják az adott terület nyelvjárását, speciális, archaikus kiejtését?
M. M.: Nem nagyon szoktunk tájszólást tanulni. Úgy gondoljuk, hogy attól lesz igazán él? egy népdal, hogy azt éneklem el, amit én belegondolok, érzek. Persze próbáljuk átadni a hagyományos kiejtést, el?adásmódot is.
- A zenekar már 21 éve létezik, rengeteg elismerést kaptatok már, sokfelé jártatok; milyen célok vannak még kit?zve, amelyek megvalósításra várnak?
M. M.: Azt az utat próbáljuk meg tartani, amelyen most vagyunk. Azt szeretnénk, ha Magyarországon minél több koncertünk lenne. Májusban megyünk Olaszországba, aminek természetesen nagyon örülünk. Sok minden vár még megvalósításra…
- Mit gondolnak, hogyan lehetne a népzenét jobban megszerettetni a fiatalokkal? Mi lehet annak az oka, hogy a magyaroknak elég csekély százaléka kedveli a magyar népzenét?
M. M.: Az egész probléma ott kezd?dik, hogy a f?iskolákon az énektanárok nem kapnak megfelel? népzenei képzést, csak nagyon felszíneset, s így a kés?bbiekben a diákokkal nem tudják igazán megszerettetni, vagy felkelteni az érdekl?désüket.
- A népdal-gy?jtések során milyen érdekességeket figyeltek meg a szájhagyomány útján terjed? népdalokkal kapcsolatban? Mi az állandóbb elem, a szöveg, vagy a dallam? Egyáltalán ki számít jó gy?jt?nek?
M. M.: Az a jó gy?jt?, aki kitartó, türelmes és nagyon ismeri azt a területet, ahol a gy?jtést végzi. Egy embernek elég, ha egy kisebb területen gy?jt, de akkor legyen figyelmes és pontos. A szövegek teljesen mobilak. Sokszor tapasztaltuk azt, hogy milyen könnyen tudnak új dalok születni; például egy nénikének eszébe jut egy szöveg, majd egy másik dalhoz tartozó dallam, és abból akkor, ott születik egy új népdal. Az is igen meghatározó volt a népdalok terjedésében, amikor a katonák járták az országot, mert vannak például olyan népdalok, amelyek ugyanúgy megvannak Pesten, mint Kalotaszegen.
Az emberek csak ültek és hagyták, hogy átjárja ?ket az a csoda, ami a népzene és a Csík Zenekar találkozásakor születik. Mindenki mosolygott és a koncert után vidáman ment, hogy folytassa útját…
