Vissza az előző oldalra
Dolgok, amelyek...
Vampire Weekend
Contra
36 perc
XL Recordings
Értékelés: 8.0/10
Ahogy rövidke emberi életünk során is megannyi dolog tulajdonképpen változatlan marad, addig vannak olyan együttesek és el?adók is, amelyek gyakorlatilag ugyanazt a receptet használják fel a legtöbb daluk, illetve lemezük elkészítése során. Persze korai lenne még bármi ilyesmit is kijelenteni a New York-i illet?ség? Vampire Weekend-r?l, hiszen ez eddig a második lemezük. Mindazonáltal úgy t?nik, hogy ebbe az irányba haladnak a fiúk.
A kép persze sokkal árnyaltabb, mint azt a bevezet? sejtetné. A legtöbb panel, amelyb?l a két évvel ezel?tti, cím nélküli bemutatkozó lemez építkezett a Contra-n is fel-felt?nik, viszont Ezra Koenig és díszes társulata egy-egy elemet felcserélt. Szerencsére nem azokat, amelyek lehetetlenné tették volna a hangzóanyag m?ködését; olykor elég nehezen kivehet?, apró kis módosításokról van szó. Talán éppen ezért élhet valaki a fentebb vázolt gyanúperrel.
Az egyik legkönnyebben felfedezhet? változáson a dalszövegek mentek keresztül. Az életvidám, vegytiszta flower power-t tartalmazó sorokat egy kicsit meditatívabb, beborultabb szavak váltották fel. Persze itt els?sorban nem radioheadi mélységekre kell gondolni, csak egyszer?en els?re furcsának t?nhet.
Amekkora „megrökönyödést” a szövegek okozhattak, zeneileg is legalább akkora változásokkal kell számolni. Ergo kis lépt?, de azért számottev? változásokról van szó. Ha azonnal meg akarunk lep?dni, akkor máris ugorjunk a második számra (White Sky), amely tradicionális Vampire Weekend dalként indul, majd Ezra Koenig egyik pillanatról a másikra csap át magas C-be, a California English nyakatekert afro-popjáról már nem beszélve. A legnagyobb meglepetést azonban mégis az utolsó két tétel okozhatja az egyszeri hallgatónak. A Diplomat's Son a maga hat perces hosszúságával, kissé infantilis és idétlen R&B ritmusaival, valamint az I Think Ur a Contra a maga betépettségével talán nem azok a számok, amikre az ember els?re számítana, f?leg az el?z? albumról ismert zseniális és übersikeres A-Punk, vagy a Contra-ról els? kislemeznek választott Cousins után. Azonban második-harmadik-sokadik nekifutásra mégis meglep?en fülbemászóak tudnak lenni.
Összegezve tehát a Contra egy kicsit ellentmondásosabbra sikerült, mint amire számítani lehetett, azonban a tagok nagyon ügyesen adtak hozzá olyan elemeket a hangzásukhoz, amelyek csak szavatolják az album maradandóságát. Szerencsére nem kanyarodtak el annyira a kiindulóponttól, hogy önmaguktól elidegenedjenek és kell? mennyiség? kapaszkodó van ahhoz, hogy ez a 36 perc egy érdekes élmény legyen, nem pedig valami szörny? agymenés röpke lenyomata.
Ajánlott dalok: Horchata, Holiday, Cousins, Giving Up the Gun
