{back}Vissza az előző oldalra

Csík zenekar, Lovasival kiegészülve







1967. június 20-án Pécsett született, gyermekkorát is itt töltötte. Elképzeléseit megvalósítva 1984-ben jelentkezett a Pécsi Tudományegyetem földrajz szakára, ahová sikeresen fel is vették. Ám nem tartott sokáig egyetemista karrierje, mert 1987 - ben eltanácsolták. S szinte ahogy végleg becsukódott mögötte az egyetem ajtaja, megalakult a Kispál és a Borz együttes, amelynek ? lett a szövegírója és a basszusgitárosa. Az els? lemez megjelenése ótaa csapat népszer?sége töretlen és egyre fokozódik. Mindebben óriási szerepe van Lovasi András finom, hol szarkasztikus, hol patetikus, a szürrealitással finoman kacérkodó szövegeinek. A Kispál és a Borz muzsikájában a korai Police hatása éppúgy felfedezhet?, mint David Bowie-é, de a tagok mindebb?l jellegzetesen egyéni világot gyúrtak össze. A zenekar filmekben közrem?ködött, legismertebb ilyen megmozdulásuk talán a Csinibaba cím? film.
Csíkék pedig minden t?lük telhet?t megtettek és tesznek azért, hogy népszer?sítsék, újra felfedeztessék és az élvezeti értékét is emeljék a népzenének. Alábbiakban a  viszonylagosan nyugodt helyszínen (farönkökb?l álló szék-asztal-csoportosulás) készült interjút közlöm:

Mint szintén kecskeméti illet?ség?, arról érdekl?dnék els?ként, mennyire köt?dik azenekar alapításuk helyszínéhez?

Csík János: Igazándiból azért köt?dik, mert én magam még mindig ott élek, és onnan járok mindenfelé. Az az otthon! De az a fajta régi köt?dés már nincs, mint korábban, a tagok is szétköltöztek.

Ez Önöknek már a sokadik fesztivál idén nyáron?

Cs.J.: Igen, hál’Istennek, nagyon sokfelé voltunk. Ez mind érdekes tapasztalat. A Volt fesztiváltól kezdve Sátoraljaújhelyen át a Szigetig, majd Nyíregyházáig jártunk. Mindenhol van már egy-egy. Olyan szempontból tanulságos, hogy látjuk, mi az, amit szívesen csinálnaka fiatalaok, mire figyelnek oda inkább, mit tartanak a szervez?k gazdaságilag megléphet?nek tartanak. Így mi magunk is tudjuk, milyen körülmények között tudjuk megvalósítani az elkpzeléseinket.

Mennyire speciálisnak tartják a dudát, mint népi pásztori hangszert? Kuriózumszámba megy…

Cs.J.: Én szeméyl szerint szívesen hallgatom, a kedvenceim között van, bár a zenekarban nem szerepel. Ha valamelyik?nk tudna rajta játszani, akkor esetleg…

Tervbe van véve valamely irányú b?vítés a repertoárban?

Cs.J.:
A fúvósunk meg tudja fújni, de nem meri vállalni, hogy ezzel színpadra álljon. Így inkább félretettük.

Lovasi Andrással a kapcsolat kölcsönös érdekl?dés nyomán alakult ki?

Cs.J.: Ez egy nagyon érdekes véletlen: egyik kollegám a könny?zenéb?l jött át hozzánk, és jobban benne van ebbena világban. Egerben összefutottak Lovasi Andrással, aki egy lemezre készült. Véletlenül se gondolta senki, hogy ebb?l lesz valéami, de együtt kezdtek dolgozni, mikor heged?sre volt szüksége. A turnékra  a mikrobuszba elvitte a Csík Zenekar albumokat, és olyannyira megtetszett a Kispálosoknak, hogy még a saját koncertjükön is játszottak bel?le. Innen indult el a közös produkció. Tulajdonképpen a népzene igazi ereje erre is a bizonyság.

Szerdahelyi Mátyás fotós-polihisztor kérdésfelvetése következik: Engem az foglalkoztat, hogy most, a fesztiválon is, a népzene kezd „populárisabbá” válni sokak szerint. Igaz ez?

Cs.J.: Nos, ez nagyon jó kérdés. A hetvenes évek óta szinusz- görbe szer?en  váltakozik a népzene népszer?ségének mértéke. Az iskolákban is találkoznak vele fiatalok. A média és internet világa pedig valamennyire egysíkú. A kiváncsiság munkál mindnekiben, így lesznek állandóan érdekl?d?k. Számomra az volt furcsa, hogy sokszor maguka fesztiválozók lep?dtek meg, hogy az alternatív m?sor végén, mikor megszólalt a kalotaszegi, ugyanúgy örültek és jól érezték magukat. Annak külön örülök, hogy a néptáncosok, népzenészek is nyitnak az egyéb stílusok felé. Az alternatív rock kedvel?i már nem bánják, hogy meghallgatnak egy –egy népzenei darabot. Ez korábban ciki lett volna. Teljesen er?szakmentes és mindenki jól fogadja. Talán ennek köszönhet?, hogy sosem hal meg ez a dolog, az egészséges kiváncsisággal, ami nyitott, azzal rá lehet találni erre.

Szerintem ez kiváló zárszó volt, így ezut?án búcsúztunk Csík Jánosól, hogy mehessen készülni a fellépésükre. Legyen úgy, ahogy ? mondta! És f? a kiváncsiság!

Priszcilla