Vissza az előző oldalra
Control
Régen volt, és mi már egy másik generáció vagyunk, de akik imádják ?ket, azoknak egy kész történelem rejlik a Joy Divisionon belül. Magát a Joy Division -t a 70-es évek angol poszt-punk legnagyobb hatású bandájaként ismerhetjük. 1976-ban alakultak meg Ian Curtis (énekes), Peter Hook (basszusgitáros), Stephen Morris (dobos) és Bernard Sumner (gitáros) közrem?ködésével Angliában. Négy albumot adtak ki, ebb?l azonban csak kett?n hallható Ian Curtis a hirtelen bekövetkezett halála miatt. Nagy hatással volt rájuk többek között a Sex Pistols és David Bowie zenéje.
A Control cím? film, mely 2007-ben készült óriási vihart kavart világszerte. Rendez?je, Anton Corbijn valóságh?en tükrözte mindazt amit a vásznon láthatunk, erre nagy esélye is volt, ugyanis ? maga személyesen ismerte a fiúkat. Barátságuk akkor kezd?dött amikor egy fotósorozatot készített róluk. Corbijn tovább fokozza az érzelmeket azzal, hogy fekete-fehér képekkel mutatja be a JD -történetét és Ian halálát, ezzel is fokozva a hangulatot a néz?ben. „A legjobb tudásom szerint létezem.”- mondja Ian a film elején.
A történet 1973-ban Macclesfield-ben kezd?dik, ekkor Ian-t, mint zárkózott tinédzsert mutatja be a film, aki minden idejét a szobájában való ücsörgéssel tölt el, ekkor már dohányzik és dalszövegeket ír, pedig szinte még gyerek. Számomra nyugtató és egyben felkavaró is volt látni e jeleneteket, hiszen ekkor az énekes még ártatlan, nem beteg, nincs kiégve lelkileg, még friss és üde, de ugyanakkor felkavar, hogy már ilyen fiatalon megismerkedik a magány és a zárkózottság érzésével, olyan, mintha ez valamiféle genetikai, vele született „rendellenesség” lenne.
Már a sztori elején megismerkedünk Deborah Curtis-szel, aki hamar felfigyel Ian-ra, akit tulajdonképpen egész életében nem tud megfejteni, hiába is gondolja ennek ellenkez?jét. 17 évesek, amikor összeházasodnak Debbie-vel, de sokan vitatják Ian boldogságát, ami az esküv?i fotón sem túl meggy?z?. Hamarosan megszületik kislányuk, Natalie. Ekkorra azonban már teljesen elhidegül egymástól a pár, és Ian-t fiatal lányok hada veszi körül. Ian azonban mindvégig kett?s életet él, hétköznapi szerepében dolgozó férfi, aki a munkaügyi hivatalban munkanélkülieknek szerez állást, éjszaka azonban mint valami kaméleon a másik életbe csöppen és dalszövegeket ír, próbál a zenekarral, egyetlen dolog van jelen mindkét életében, egyetlen tárgy mindez, a híres „hate” feliratú fekete b?rdzsekije, mely a Barton Streetr?l elindulva Amerikáig kíséri.
Ian figurája, melyet Sam Riley játszik egy kicsit mintha a Mechanikus narancsos Alex-ra hasonlítana. Külön köszönet, hogy különböz? JD dalok is bekerültek a filmbe. Sok koncertet be is mutatnak, ahol Sam Riley tökéletesen alakítja Ian Curtis híressé vált, pszichedelikus mozdulatait, színpadi el?adásmódját. A film h?en bemutatja els? találkozásukat Tony Wilson-nal és menedzserükkel, Rob Gretton-nal.
A történet legdrasztikusabb részeit is látni véljük, többek között Ian els? epilepsziás rohamát kocsikázás közben, majd kés?bb amikor a színpadon lesz rosszul rajongói és szeret?je, Annik Honoré el?tt. Ian ekkor még jól érzi magát, hiszen állapota stabil,és Annik-kal való kapcsolata boldoggá teszi, de mivel nem szedi be az el?írt gyógyszereket így kés?bb már rosszabbul érzi magát és fél az újabb rohamoktól. Kapcsolata feleségével egyre ridegebb és kiábrándítóbb, hiszen 
Debbie rájön, hogy férjének szeret?je van, kés?bb pedig már válni akar Ian-t?l.
Ian Curtis azonban nem akarja bántani feleségét, tudja jól, hogy nem ezt érdemli a n?, lányát pedig imádja, de ugyanakkor tudja, hogy a szerelmet számára csak is Annik jelenti. Így végs? elkeseredettségében részegen beveszi az összes gyógyszert, amit a rohamaira kellene szednie, így az éjszakát a kórházban tölti egy kellemetlen gyomormosással kezdve. Ekkor nem is akar tulajdonképpen öngyilkos lenni, csak egyfajta segítségért kiált, amit nem kap meg.
Majd miután visszatér már nem önmaga. Nem bír kimenni a színpadra, nem tudja mit akar, nem érti mit érez és hogy mit kellene tennie. Úgy érzi ekkor, hogy mindenki gy?löli és senki sem áll mellette. „Korábban úgy éreztem, hogy egy kicsit tisztábbak a dolgok, de most csak azt látom, hogy minden darabokra hull a szemem láttára”- írja egy levelében Annik-nak.
Hazaköltözik egy kis id?re, de rájön, már semmi sem olyan, mint rég. Az este során azonban hazatér közös otthonukba Debbie-hez, és arra kéri, hogy ne váljon el t?le, annak ellenére, hogy más n?t szeret. Ian ekkor elzavarja feleségét a házból, mondván, hogy nyugalomra van szüksége, és reggelig ne jöjjön vissza. Iggy Pop The Idiot cím? lemezét hallgatva nézi végig Werner Herzog filmjét a tévében egy üveg ital társaságában. Búcsúlevelet ír feleségének, miközben visszaemlékezik els? találkozásukra, ekkor tör rá az epilepsziás roham ismét, mely ellen nem tud védekezni. Másnap reggel a padlón ébred (1980. május 18-at írunk ekkor) a konyhába megy, és a ruhaszárító kötelet felhasználva öngyilkosságot követ el a konyhában. Aznap reggel felesége találja meg holttestét. Ian Kevin Curtis, a Joy Division énekese 23 évet élt. Ott halt meg, ahol mindig is utált élni, Macclesfield-ben, Angliában. Ian többször is elmondta, hogy soha nem fogja tudni magát elképzelni középkorúnak, és nem ellenezte a fiatalkori halált sem, így olyan sorstársak közé sorolják, mint Jim Morrison, Kurt Cobain vagy Jimy Hendrix.
A film címe Ian betegségére utal. Az epilepsziával való els? találkozása után írja meg nagy siker? She's lost control cím? dalát. Aki további érdekességeket szeretne megtudni a Joy Divisionról, illetve Ian Curtis-ról, annak ajánlanám Deborah Curtis Touching From a Distanc cím? könyvét, mely a film alaptémájául szolgált.
