{back}Vissza az előző oldalra

Balta a fejbe a Somogyiban




Délután öt óra körül kellemes szell? simogatta a Dóm-téri látogatók arcát. Siettem. Egymás után kapkodtam a lábaim, hisz már vártak rám. A könyvtár el?tt ült. Rám nézett és szótlanul mentünk be az épületbe. Síri csönd honolt mindenütt. Fojtogató meleg volt odabent.
- A beszélgetés az alagsori klubban lesz, tessék lefáradni a lépcs?n, - tájékoztatott egy id?sebb, jól szituált hölgy. Mi mosolyogva bólintottunk és bementünk a terembe. Alig volt pár ember. A székek hézagossága rossz érzést keltett bennem, s azt hittem, hogy ugyanilyen hatással lesz a nemsokára megérkez? színészekre is.
A „klubdélután” egy hét-nyolc perces kisfilm levetítésével kezd?dött. A kezdetleges próbafolyamatot és a két beszélget?partnerré avanzsálódott színész f?bb gondolatait mutatta be, a darabról és a színészet mesterségér?l.
Megtudhattuk, hogy a történet szerint egy újgazdag család egyetlen fia felbérel két bérgyilkost, hogy végezzenek a szül?kkel, mivel azok soha nem foglalkoztak igazán a gyerekkel, soha nem kapott szeretetet és ? ezt így bosszúlja meg. Mindezt azért, hogy minél hamarabb hozzájusson az örökséghez.
A darab jól mutatja be azt, hogy bizonyos sérelmek és fájdalmak meddig tudnak eljutni egy ember lelkében, míg legvégül az érzelmi sivárság, az önzés kerül az el?térbe. A legkegyetlenebb az egészben az, hogy a m? félig-meddig valós történeten alapul, ugyanis egy tizenvalahány évvel ezel?tti újságcikkb?l merítette az ötletet az író. Mivel a fels? társadalmi réteg hétköznapjaiba, családi életébe ássa bele magát a darab, ezért  szocio-komédiának is nevezik a m?vet. A darab legf?bb érdekessége az, hogy az abszolút manapság játszódó történetet egy Shakespeare-i dráma stílusában, Shakespeare-i verselésben formálta meg az író. Igaz, hogy a színészek szerint is kicsit véres és trágár a darab, de a nagyon sok humor kárpótolja ezért a néz?ket. A m?vészek elmondása szerint egy jó színháznak mindig véleményt kell formálnia az akkori társadalomról, hogy a néz? röhögni tudjon azon, hogy milyen hülyék is az emberek manapság.
Ha megnézzük a szereposztást, igen csábítónak ígérkezik a darab, hisz olyan Szegeden játszó tehetségek formálják meg a szerepeket, mint Fekete Gizi, Járai Máté, Székhelyi József, valamint egy olyan m?vész készítette a darab mozgás-részét, akinek a nevét egyedül is megállná a helyét a stáblistán. A koreográfus pedig nem más, mint Ladányi Andrea.
A beszélgetés és a sztorizgatások végéhez közeledve a néz?k is kérdezhettek akár a színészekt?l, akár magától a rendez?t?l is. Ekkor pár –f?ként hajlottabb korú – néz? elég hangos és dühös szóáradat közepette pocskondériázta a színházat, a darabot és a m?vészeket is. Utóbbiak hiába magyarázták, hogy egy Nemzeti Színháznak mindenféle darabot játszania kell, többek között ilyen jelleg?t is. Ezt a koncepciót sehogy sem akarták megérteni a közönség soraiban felszólalók.
Annak, akinek hasonló problémái lennének a darabbal, csupán annyit árulnék még el, hogy az eredeti cím a Balta a fülbe volt, mivel az író egy délutáni séta alkalmával meglátott a kirakatban egy balta alakú fülbevalót, ami beindította a fantáziáját. Elég groteszknek találta ezt a tárgyat, s ez a jellemz? talán az egész darabra ráhúzható. Azonban miután Kaposváron ezzel a címmel játszották kezdetben a darabot, az író úgy gondolta, hogy ez nem elég üt?s, közönségcsalogató, ezért alkalmazta inkább a darab ezáltal egyik kulcsmondatává váló verssorát:

„Középen baltával elválasztott ?sz haj…”

A nem túl pozitív felszólalásokra végül annyival reagáltak a m?vészek, hogy, ha jobban megnézzük minden színházi darab állandó témája a konfliktus és a dráma, a jó és a rossz harca, örök harc az értékek elvesztése és megragadása.  Az aggódó szül?knek pedig ennyi az üzenetük: „a színháznak nem feladata, hogy példát mutasson…” A rendez? azt tartja legf?bb ,feladatának hogy a tizenkét éve írt darabnak minden problémáját megtalálja és felvesse, s addig kutasson a m?ben, amíg olyan mélyre nem tud ásni, amíg azt nem érzi, hogy mindezt megtalálta.
Remélem sikerült felcsigázni az érdekl?déseteket! Akkor találkozunk a Kisszínházban! Addig is üdv!

 

Bubu