Vissza az előző oldalra
ArtStab interjú Péterfy Borival
- Nincsen más csak vérszívás, semmi csábítás, mert úgy sem kell bel?led más... Ez a sor minket különösen megfogott. Mit jelentenek neked a sorok?
- Mivel ezt a szöveget én írtam így igen sokat jelentenek. Bár valójában mondhatnám azt is, és ezáltal lehetnék illúzióromboló, hogy csak a rím kedvéért alakult így ez a sor. Adott volt ez a vámpírtéma, és ebb?l alakult ki ez a rímpár. Ez a dal ugye egy vámpírtípusú n?r?l szól, ami szerintem minden n?ben benne van. Minden n?nek van egyszer legalább az életében olyan kapcsolata, amikor pusztán csak élvezetet akar. Ne feledjük, ez nem csak a férfiaknak jár, ne is hagyjuk hát meg ezt nekik. Nekem tulajdonképpen err?l szól ez a szám.
- Mindig te írod a dalokat?
Neem. Az els? lemezen csak ez az egy szám van, amit én írtam, egyébként a számokat Tövisházi Ambrus írja, akivel már az Amorf Ördögöket is csináltuk. És az els? lemezre a nagy részét Tariska Szabolcs írta, szintén az Amorf Ördögökb?l, illetve a Lovasi András is írt rá. A szövegek az én történeteim, és a velem való beszélgetések alapján készülnek, de nem én írom ?ket. Kísérletezünk új szövegírókkal is. A blogunkon hirdettünk egy dalszövegírópályázatot, és ott találtunk egy nagyon szuper fiút, akibe annyira beleszerettünk, hogy vele több számot is csinálunk, mert nagyon-nagyon tehetséges.
- Több m?vészeti területen is otthonosan mozogsz. Érdekel téged az írás akár más komolyabb formában, akár szépirodalmi jelleggel is?
Hát az az igazság, hogy nekem nagyon sok író van a családomban, de én mégis mindig is azt éreztem, hogy én nem örököltem ezt a vénát. Nagypapám és dédapám is költ?k voltak, a bátyám író, illetve egy unokaöcsém is ír. Mindig azt gondoltam, hogy nekem ehhez nincs tehetségem, de olyan szinten, hogy még a naplóimat is összetéptem, amikor újraolvastam, annyira felidegesített, hogy lehet ilyen bénán megírni egy napnak a történetét. Önbizalmam sem volt, úgy éreztem, hogy én nem tudok írni, írjanak olyanok akik tudnak. De most hogy írtam a következ? lemezre „megcsapott kicsit a szele”, s?t szerintem egész jó szövegeket írtam, de majd eldöntitek ti, amikor kijön az új lemez.
- És most, hogy megy az írás?
Hát nehéz, magammal egyébként is maximalista vagyok, így szinte soha nem is tetszik amit csinálok. mindig csak a rosszat látom magamban, és ez így van a szövegírással is. Úgyhogy már nagyon izgulok, hogy ha a következ? lemezen lefikázzák a szövegeim, akkor az megint visszaveti az ambícióimat. (nevet)
- Lehetséges nagyobb önbizalom kell ahhoz, hogy az ember kiálljon a színpadra és énekeljen...
Nem tudom, ez annyira furcsa. Ezt már olyan régóta csinálom, hogy az már nagyon fura lenne, ha nem mernék kiállni a színpadra. Nyilván ez is egy beteg dolog, de igazából ez egy bels? késztetés: amíg nem éreztem azt, hogy merek írni, és ez nem kezdett el izgatni, addig nem is mertem. Most pedig tényleg az történt, hogy szabályszer?en nem voltam magamnál napokig, amikor írtam egy szöveget, olyan izgalomban és eufóriában voltam, mint „egy legjobb koncert” közben. Szerintem ez mindig önmagáról az emberr?l szól, hogy mit tud benne elindítani, mi az ami megfogja és érdekli.
- Igaz e hogy van egy számod, amit egy színdarabból hoztál át? Ha igen, melyik az?
Az nincs rajta a lemezen, After Hours a címe. A Myspace-en fennt van, koncerteken egy id?ben elég sokat játszottuk is. Ez a Krétakör egyik utolsó el?adásából való: a Pesti Esti cím?b?l. A szövegét Vinnai András írta , aki eredetileg színész volt a Krétakörben, de most már drámaíróként dolgozik (tavaly is volt egy darabja a Katonában egyébként), a zenéjét pedig egy akkor éppen Bécsben dolgozó zeneszerz? barátunk írta. Ezt a számot a darabban énekeltem, és annyira megszerettük az Ambrussal, hogy bevettük a repertoárba egy id?re. Bár most már elég régen nem játszottuk.
- A színházban egy id? után el?fordul, hogy a sokadik el?adáson, már rutint érez az ember. Ilyen létezik zenéléskor is?
Háát... ez jó kérdés. A színházban mondjuk én pont igen szerencsés voltam, mert hosszú évekig egy olyan társulatban dolgoztam (a Krétakörben), ami elképeszt?en kísérletez?s, el?remutatós és progresszív dolog volt. Ott alapkövetelmény volt, hogy ne hagyjuk rutinba süllyedni magunkat, és egyik el?adás se legyen egyforma. Vagy ha az volt az a nagyon feszes koreográfia, és a darab feszessége miatt volt. Minden rendez?nek akivel dolgoztunk, és nekünk színészeknek is feladatunk volt, hogy mindig újítsunk és lepjük meg egymást. Szerintem a színháznak az a halála amikor a színészek rutinból játszanak. Viszont mivel mi is emberek vagyunk és ugyanúgy van rossz napunk, fáj a fejünk, menstruálunk, szerelmi bánatunk van, vagy csak épp úgy állnak a csillagok. Hát bizony az embernek van szar napja, és sajnos akkor is fel kell menni a színpadra. Ez nem jó, de sajnos tényleg vannak olyan napok amikor a rutint kell el?venni. Ez szörny? dolog, nagyon utálom, s?t borzalmasan szenvedek t?le, de van amikor egy koncerten azt érzem , hogy ott se vagyok, szörny?... hát ilyenkor az ember bizony eladja a dolgot...
- Máshogy készülsz egy koncertre, mint egy el?adásra? A színházban van egy er?sebb felkészülés vagy relaxáció. Milyen technikákkal lehet készülni egy koncertre? Sokan mondták, hogy te egy „energiabomba” vagy a színpadon. Ezt el?adod, vagy valóban ezt érzed?
Ezt érzem. Egy színházi el?adás inkább szellemi felkészülést igényel általában, minél nagyobb szerepe van az embernek, annál inkább kell koncentrálni. Minden színésznek más a praktikája. Nekem nagyon kell a koncentráció és a csönd. Na most ezt egy ilyen fesztivál vagy koncerthelyzetben mint itt, esélytelen megtenni, egyrészt sehol nem tudok egyedül lenni, másrészt mindenhol borzasztó nagy zaj van. Igazából, ami egy koncertet eldönt az maga a közönség. Ha jó a közönség, az már az els? pillanatban kiderül a beállásnál. A közönség annyi energiát ad, hogy gyakorlatilag csak rá kell feküdni. Ilyenkor már tényleg nagyon bénának kell lenni ahhoz, hogy az ember elbassza. Viszont amikor érzed, hogy dolgozni kell a közönségen az már nem olyan egyszer? eset.
- Szerintem itt nem kell aggódnod...
Hát én is remélem. Az el?bb úgy megijedtünk, mert a kapunál ahol a passokat felvettük egy lélek sem volt, azt hittünk ki van halva minden.
- Szeged?
Jate. :)
- Az EFOTT m?sorkínálatából mire mennél el szívesen?
Hát, hogy ?szinte legyek ez elég ciki, most nem vagyok képbe, a fesztivál fellép?it illet?en, pedig általában felkészült vagyok. De most videoklipet forgattunk, meg nagyon-nagyon durva volt a múlt hét, így sajnos most nem tudom, hogy kik játszanak itt.
- Milyen klipet forgattatok?
A Téged nem cím? szám klipjét forgattuk, a jöv? héten már fenn lesz a Youtube -on, holnap tartjuk a Zöld Pardonban a klippremiert.
- Kicsit más területre evezünk. Szerinted m?ködhet a zene által a kulturális nevelés?
Szerintem abszolút m?ködik, a könny?zenének pedig ebb?l a szempontból van a legnagyobb ereje. A fiataloknak mindig az aktuális kedvenceik az ún. „megmondóemberek”, mint például a Kispál és a Borz, a Lovasi szövegei. Én nem tudom ebben mi hol vagyunk, igazából ezt nem is szeretem tudatosítani magamban. Én inkább annak örülök, amikor a közönségnek az megy át, amit én, vagy a személyiségem képviselek. Bár ezt sajnos sokszor bosszantó módon félreértik. Vagy a zenének a kitaláltsága összetettsége, furfangossága , energiája, amit képviselünk, amit ha valaki utána néz, elolvas egy interjút, és látja hogy nem szerepelek reklámokban, bulvárszarokban, nem adom el magam, hanem valami más utat próbálok mutatni ami ugyanúgy járható, és nem kell rögtön egy vetk?z?s újságban felt?nni... Hanem csak a klipekben kell vetk?zni. (nevet) Ezt mindig a fejemhez vágják, hogy „a Péterfi Bori minden klipben vetk?zik”, hiába mondom, hogy az egy Ádám-Éva sztori. De mindegy.
-Hogy ne fárasszunk tovább, már csak egy kérdést teszünk fel...
Nem fárasztotok, végre normálisakat kérdeztek, ez olyan megkönnyebbülés...
- Akkor most szándékosan egy rutinkérdés következik: igazából egy sztorira lennénk kíváncsiak, ami vagy fellépésen történt, vagy színházban, vagy csak úgy egyszer?en veled, de valamiért vagy viccesnek tartod, vagy különlegesnek.
Az a baj, hogy ilyenkor.... Jajj... Majd amikor elmentek akkor fog eszembe jutni. Hát van egykét furcsa rajongó. Jajj... Kár hogy ezeket nem írom le, mert nagyon sok érdekes történetem van. A Krétakörrel például rengeteg kalandunk volt. A Fekete Ország c. el?adásunkon esett meg egyszer egy lengyelországi fesztiválon, ahol a T?z, t?z cím? szám átiratát énekeltem (ez a szám az önéget?kr?l szól -abban az évben nagyon sok önégetés történt), amire csináltam egy jelenetet, és egy átiratot is, ahol ez a n? úgy énekli a számot, miközben épp lángol). Nos, ott a színházban ahogy ezt a számot elénekeltem és vége lett, kigyulladt egy reflektor, le kellett álljon az el?adás.
- Te már a Sirájban is játszottál ugye? (Krétakör el?adás)
Igen. Én voltam a Polina Andrejevna az a frusztrált, hisztérikus n?. Szerelmes a Donba, folyton rohangált utána. Jajj, még ez volt egy nagyon nagy élményem! Nem tudom ismeritek e a Szorokin nev? írót. ? egy orosz író, elképeszt?en jó, régen nyílvánosan égették a könyveit Moszkvában. Nos ? ott volt ezen a lengyel fesztiválon, és megnézte az el?adást, és nagyon-nagyon tetszett neki. Akkora élmény volt, egyrészt mert én annyira rajongok érte, nem is tudom van e olyan nagy rocksztár akiért ennyire lehet rajongani, másrészt kuurva jót beszélgettünk, nagyon jó volt.
- A Krétakör feloszlására számítottál te is? Hogy érintett?
Hát számítottunk már rá persze, mindenkit rosszul érintett a dolog. Mindannyian tudjuk, hogy ilyen csodálatos történet egyszer van az ember életében. Együtt nagyon er?sek voltunk, külön-külön pedig... hát mindenki keresi a helyét, próbálkozik több-kevesebb sikerrel, nehéz helyzet ez sajnos
Köszönjük szépen!
Szerdahelyi Mátyás és Kiss Boglárka
2009.07.14. Baja
A Péterfy Bori & a Love Band koncertr?l EFOTT-galériánkat itt található.
