Vissza az előző oldalra
A tizennégy karátos autó, avagy egy Rejt? adaptáció Szkéné módra
Már az el?adás leírása is érdekesen hangzik, „száguldás karambolokkal két részben”. Mindenféleképp kíváncsiságfelkelt?, csalogató szlogen ez, de aztán az ember mégsem azt kapja, amire számít. Nem, csalódásról szó sincs…
Olyan produkció volt ez, amely után még órákig, vagy akár napokig is nevet az ember, ha eszébe jut némelyik poén és a felejthetetlen alakítások sorozata. Önmagában, az el?adás alapmenete nem lett volna felejthetetlen élmény, de olyan megoldásokkal sikerült f?szerezni a darabot, amelyik folyamatosan felfrissítette azt, és ébren tartotta a néz?k figyelmét. Tamási Zoltán, mint narrátor, lakáj, ?rmester és pszichológus hihetetlen karaktereket alakított. Sajátos fekete humora segítségével sikerült minden jelenetet különlegessé tennie.
A f?leg jellemparódiákat alkalmazó darab igen nagy népszer?ségnek örvendett a néz?k körében, ahogy a Szkéné színház neve is, itt Szegeden. Nem is csoda, hisz a Szkéné már 1970 óta m?ködik. S habár változtak a dolgok, a színház h? maradt azokhoz az alapelvekhez, amelyeket a kezdetek kezdetén kit?zött maga elé. Ezek közé tartozik többek között, hogy állandó mobil térrel dolgoznak, s habár az el?adások nem mondhatóak agyoncsiszoltnak, mindenképpen érdekfeszít?ek. 
A csapat tagjai között amat?rök, fél-amat?rök és profik egyaránt vannak, ami még színesebbé teszi az el?adásokat.F? célkit?zésük az, hogy valami újat találjanak a világban, saját magukban és mindenek fölött a m?vészetben. Ezt szeretnék a néz?k szeme elé tárni estér?l-estére. El?adásaik leginkább olyan dolgokról szólnak, amik számukra igazán fontosnak.
Ezzel a tudattal próbálnak meg létezni a színpadon, a lehet? legoptimálisabb körülményeket megteremtve ezzel saját maguknak. A közönség jelenléte - és valamilyen szinten állandó bevonása- is igen fontos számukra. Ars poeticájuk: „ bels? korlátok nélkül színházat csinálni”. A bohó ifjonc, Gorcsev Iván nem mindennapi, kalandokkal t?zdelt történetét sikerült úgy adaptálnia a Szkénének, hogy az a könyv elolvasása után, annak minden humorával és vizualitásával felülíródjon az olvasóban, illetve ebben az esetben, a néz?ben.
A tizennégykarátos aranyból készült Alfa Romeót végig homály fedi, csupán annyit tudunk meg róla, hogy valamiféle furcsa politikai harc eszköze, amibe belekeverednek bizonyos kiköt?i rablók, s?t még a francia idegenlégió is, furcsábbnál- furcsább emberekkel f?szerezve az amúgy sem túl egyszer? történetet.
