Vissza az előző oldalra
„Szentimentó, naplementó!” - avagy Hat hét, hat tánc, Szegeden
Richard Alfieri, kortárs szerz? darabja már 2006 óta lázban tartja Magyarország színházkedvel?it. Els? alkalommal a Thália Színházban láthatta az el?adást a nagyérdem?, s azóta is töretlen sikernek örvend. Szegeden egy pótel?adást is be kellett iktatni, hisz a jegyek villámgyorsan elkeltek.
A történet Lily, az özvegy lelkészné és Michael, a meleg tánctanár furcsa kapcsolatáról szól. A darab csak kétszerepl?s, de nem is hiányolunk több embert a színpadról. Hopp, bocsánat, van még egy közvetett, a színpadon meg nem jelen? szerepl?nk is, Ida, az alsó szomszéd (akinek a szerepe a m? végén végleg megsz?nik...).
A magányos Lily az emberi érintésre, a társaságra kiéhezve egy tánctanárt fogad. Megtehetné, hogy tánciskolába megy, hisz anyagi gondjai nincsenek, de ? mégis az el?bbi lehet?séget választja. A nyers modorú, szemtelen, cinikus Michael (tudjátok, a jó házdoktor magyar hangja, Kulka) azonban megbotránkoztatja, s már-már ott tart a darab elején, hogy panaszt tesz a tánctanárt kirendel? iskola igazgatójánál, és kirúgatja a férfit. Vajon hogyan alakul a két eltér? korú, modorú, társadalmi helyzet? ember sorsa? Mi az a kapocs, ami összefoghatja ?ket? Mi más?! A tánc!
Miután kölcsönösen hazugságon kapják egymást, talán mindkét fél rájön arra, hogy van mit tanulnia a másiktól. Az els? lépést (tánclépést?) Michael teszi meg, kimutatja a beteg Lily iránti tör?dését azzal, hogy levest visz neki. Kiderül, hogy a „lottyadt segg?” asszony lemondta a táncórát, a férfi pedig eljátssza, hogy err?l mit sem tud… Lily persze rájön a turpisságra és értékeli a tanár gesztusát. Ez id? alatt négy hét telik el, s négy tánc lépéseit sajátította el a lelkészné (swing, tangó, bécsi kering?, foxtrott).
A váltás ekkor következik be. Eddig két „idegen” táncolt egymással, a magázódásra kínosan ügyel? férfi és n? között ekkor azonban kialakul valami új, valami szokatlan, valami nem remélt dolog: barátság, egymásrautaltság. A fordulatot a szemfüles néz? is megfigyelheti: a magázódást felváltja a tegez?dés, az eddig otthon tartott táncóra helyett „kihelyezett órán” vesznek részt, táncestre mennek, s a cha-cha-cha lépéseit gyakorolják. Hazaérve megrendít? beszélgetés zajlik köztük: magányról, szerelemr?l diskurálnak, amit mindketten máshogy élnek, éltek meg. A néz? átéli a katarzist, megéli, elképzeli, milyen lehet egy lelkész feleségének lenni, vagy egy meleg szerelmesnek. Ekkor mondja ki Michael azt az elgondolkodtató mondatot, amin érdemes agyalni: „Tudod, mi a szerelem, Lily? Esti mese feln?tteknek!”
A legkatartikusabb és legmegrázóbb élményt az utolsó óra adja. Lily fáradtan, letörten nyit ajtót a szexi, rózsaszín, elöl köt?s inges, kortárs táncot tanítani akaró Michaelnek. Az asszony féltve ?rzött titkát is elárulja a lányáról, a gyermek képe is kikerül a telefonasztalra, zárlatként pedig Lily a betegségér?l számol be barátjának. Támaszt találnak egymásban, s andalító táncot lejtenek a szentimentó naplementóban…
Parti Nagy Lajos fordításában egy piszok jó magyar szöveg? darab sikeredett. Nem durva, nem sok a káromkodás, hanem üdít?, ironikus, cinikus, de hát milyen is lehet egy Kulkával (házdoktorral) az élen?! A suta módon alkalmazkodó, a fiatalabbat utánozni akaró, megrökönyödött Vári Éva pedig fenomenálisan alakítja a megtört élet? asszony szerepét.
A díszlet egyszer?: tengerre néz? erkély, bárpult, kanapé, üvegasztal, bejárati ajtó (ahol „küklopszné”-by Michael, állandóan kukkolja az érkez? férfit) és váza (változó) virággal.
A zene? Az meg fülbemászó, andalító, gondolatébreszt?.
S végül sötétség, vastaps, öröm és bánat az arcokon.
Megindító, szeretetreméltó, undok, kett?s és nagyon jó darab!
Ha tehetitek, nézzétek!
