Vissza az előző oldalra
„Idegen-reflexiók”
A Kosztolányi Dezs? Színház, Szabadkáról, a Nemzeti Kulturális Alap és a MASZK koprodukciójaként született meg a darab. A két részb?l álló darab els? fele Urbán András rendezésében a Strand címet viselte, Camus Közönyének felhasználásával. A második részt Balog József rendezte, ami A panasz, a bánat és a rettegés címet viselte. Utóbbi Tolnai Ottó Versek könyve cím? kötetét használta fel az el?adás létrehozásához. Pontosabban hét vers volt felolvasva, de ez sem rendhagyó keretek között. Amelyekkel a néz?ket a Longinoszi fenségesség birodalmába próbálta meg vezérelni a társulat.
Az el?adás magját olyan fogalmak képezték, mint a közöny, a félelem, a panasz, a bánat, a rettegés és a fenséges. Mindezek olyan kifejezések, amelyek –valahol- komolyan foglalkoztat bennünket, embereket. .jpeg "Urbán András Társulata: Idegen – reflexiók")
Minden, amit?l úgy érezzük, igen ez az élet, ezek nélkül nem is létezne mélység, nem is létezhetnénk mi sem, hisz nem lehetne mir?l beszélni, írni, filmet, vagy épp színházat csinálni.
Szomorú, de valóban ez a helyzet. Kiparodizáljuk magunkat a színpadon, a néz?téren, a sötétben pedig viszolyogva figyeljük magunkat, mi is történik: bennünk, velünk, miattunk. Minek van értéke egyáltalán manapság? Mit és meddig nevezhetünk m?vészetnek, színháznak? Ezzel a koncepcióval, ha nem is meggy?zni, de mindenféleképpen magukkal szerettek volna ragadni, minket, néz?ket. Sikerült. A megszokott magas színvonalat kaphattuk a társulattól. Ismét abba a helyzetbe kerültünk, hogy nem tudtuk eldönteni: nevessünk, sírjunk, vagy féljünk, f?ként a színészek provokációi miatt. Pofán vágtak minden olyan dologgal, ami az embereket sehogy sem tudja közömbösen érinteni. Idegenek. Hogyan is viszonyuljunk hozzájuk? Egyáltalán ki számít idegennek? A szomszéd, a buszon a mellettem ül? ember, a barátom, vagy esetleg a tükörképem? Kiben is bízhatunk meg mikor mindenki annyira távolságtartó és érzelemmentes? Vagy legalábbis annak mutatkozik? .jpeg "Urbán András Társulata: Idegen – reflexiók")
Aki meg érezni próbál valamit és esetleg ki is mutatja azt, biztos, hogy kiröhögik, kicsúfolják, vagy amit csak akartok. Tessék, tessék! Merjen valaki nem idegenként élni és reflektálni bármire is.
Mindig mindenkit mindenért megszólnak, mintha a másik jobb lenne, morálisabb értékrenddel bírna, vagy kevésbé hasonló dolgokkal küszködne.
A második rész igen kísérleti jelleg? volt. Semmi olyat nem láthattunk, ami a konvencionális színházi formákat idézné meg emlékezetünkben. Két szék, egy táncos, egy vödörrel ki-be sétáló piros ruhás lány, egy színész, végig néma csöndben. Mindezt zenékkel, néz?kkel és kisfilmekkel f?szerezve. A rendez? a kisfilmekben a társulat tagjainak az asszociációt t?zte ki feladatul, majd felolvastatta velük azt a hét Tolnai verset, illet?leg csak bizonyos részleteket bel?le, amelyekre épp szükség volt, amelyek tartalmazták az odaill? mondandót, amire a táncos Pipu és a vödörrel mászkáló múzsa tovább reflektált. A további következtetéseket már nekünk, néz?knek kell levonni…
Mindenkinek csak ajánlani tudom Urbán András Társulatának el?adásait, biztos, hogy felejthetetlen élménnyel fog gazdagodni, habár az emésztési folyamat lehet, hogy kicsit hosszabb lesz az „átlagosnál”, de mindenféleképp megéri!
