Vissza az előző oldalra
„A köcsög magáról szarul ír”?
Ez a kapcsolódási pont pedig a foci és az anya mellett A szív segédigéin át a narrátorhoz vezetett, akir?l nehezen dönthet? el, hogy – Darabos Enik? szavaival – „nagykép?, dagályos és pampogós”, vagy netán Esterházy Péter. Ha pedig ezen második lehet?ség állna fenn, akkor a kritikusok a magyar irodalom „szent teheneként” (Erdélyi Ágnes) vagy csak egyszer? „írófejedelemként” (Szilasi László) kezelve Esterházyt miért a kultusz fel?l olvassák a szöveget, és tiszteletköröket róva inkább az életm?ben keresik a Semmi m?vészet helyét, minthogy a lejátszott meccsek helyett az adott mérk?zésre tekintenének. Esterházy mint személy mindenképpen bezavar; ki kellene állítani.
Hadas Miklós szerint maga a regény is okot ad erre, amely egy „nagyon rossz könyv”, és emellett „morális aggályok” is megfogalmazhatók a sportszer?tlen írói viselkedés ürügyén, amikor is a vajdasági magyar irodalom a Pulp fiction mellett a magyar maffiakérdéssel kerül egy gondolatsorba és egy mondatba, ráadásul funkciótlanul és cseppet sem – de nagyon nem! – viccesen. A suta és er?ltetett szóviccek lelátói humorán túl Hadas a Fancsikó és Pinta, valamint a Pápai vizeken ne kalózkodj! esztétikáját kéri számon a regényen, és ez ügyben a közönség soraiban ül? vájtszem? olvasó felhívja figyelmét a regény címére (ti. Semmi m?vészet), amely igencsak fityiszt mutat a magas irodalomnak.
Darabos Enik? pedig, miközben még egyet rúgott a feldobott labdába és látszólag Esterházyba, gyors tekintettel újraolvasva a címet arra a rettenetes következtetésre jutott, hogy a „kánon csúcsán álló” szerz? er?teljesen elmozdult a bulvár irányába. Ez az elmozdulás ahhoz a szigorúan narrátori sportszer?tlenséghez vezetett, hogy az elbeszél? egyszer?en „köcsög” a szerepl?ivel. Amíg – Hadas szerint – saját egóját a végtelenségig tágítja (ti. nála a narrátor=Esterházy), teljesen megfeledkezik az alázatról, és teszi mindezt a borzasztóbbnál is alantasabb, de a beszélget?k és a közönség jelent?s részét mégis nevetésre bíró gyalázatos – és semmiképpen sem vicces – humorral. Végül a Szilasi-Hadas-Darabos triász bulvárosan vulgáris végkövetkeztetése, hogy a „köcsög magáról szarul ír” (nincs elég er?s szmájli ehhez).
.jpg "Vitamin Szegeden 3")
Végül Szilasi rántotta le az újraírás álcáját azzal, hogy Esterházy helyett is beismerte: elfogyott a megírható anyag. Szinte konszenzus alakult ki arról, hogy mind a téma (anya, foci, ego), mind a szöveg (a „köcsög” hangnem) túlírt és elhibázott, de Szilasi – szinte egy már jellemz? vezércsellel – hirtelen méltatni kezdte a próbálkozást: a továbbírást, a narrátori lazaságot, a többször felemlegetett kidolgozatlanságot. „Kajolom ezt az irányt” – szólt szinte Esterházy hangján, és a „legjobb katolikus író” képének ilyen irányú feszegetése el?tt szinte kalapot emelt, de inkább ivott egy ásványvizet.
Erdélyi Ágnes pedig ezt kihasználva a „szándékos túlírás” és a „direkt rossz bulvár” irányokat felvetve a Nádassal (azaz Nádas elbeszél?jével!) való homoerotikus játékot vette észre, amely némely tekintetben izgalmasabbnak mutatkozott az anya és Puskás kapcsolatánál, de véleménye szerint is „pihentetni kellene a foci témát” a magyar irodalomban. Bár Gaborják Ádám el?szeretettel sz?tte volna tovább a test kérdésér?l való beszélgetést, abban mindenki egyetértett, hogy nem megy ez a katolikus, pr?d és a test-témával a trendhez is alkalmazkodó rejtett Nobel-díjasunknak. Így fordulhat el? Darabos Enik? szerint, hogy a homoszexualitásról való beszéd „szánalmas buzivá” avatja a szerepl?t, és a téma körbefecsegése történik meg a kérdés valódi boncolgatása helyett. Néhol még a Nádas-paródiát megkockáztató kritikát is felidézte Darabos Enik? és Gaborják Ádám, amikor a nemi szervét 365-ször fotózó szerepl?t hasonlították a Saját halál fa-sorozatához. Hadas szavával élve pedig ez a túlzott „cimboraság” Nádassal és Balassával még visszatetsz?bbé teszi a suta kísérletet, amelynek legproblémásabb részeibe lapoztak bele az est beszélget?i, és keveredtek egymással és az igen aktív közönséggel termékeny és elszánt vitába.
